Amikor eljött a futásra kijelölt idő, na pont akkor húzott vissza nagyon a tévé elé a kényelmes ülőbútorzat. Kísértett a gondolat, hogy maradjak. De akkor... eszembe jutott a nyereményjáték! Menni kell, nincs mese!

Szép tavaszias idő volt, épp kifogtam egy szép sötétedős időszakot, szóval első látásra mindent rendben lehetett volna találni, akár még egy második körre is. Csak még dolgom van. Talán egyszer majd nem hagyok az utolsó pillanatra mindent, s akkor több (idő, energia, kedv, stb.) jut a futásra is. Mert ha tényleg vannak terveim, akkor hamarosan emelni kell a tétetávot.

A futás után még egy csudajót sétáltam is, mintegy levezetésképp, s közben összeállt minden holnapra. Már csak papírra kell vetni.