Tegnap kezdődött az egész. Eszembe jutott, hogy milyen jó lenne egyet mikulásfutni, úgyis régen voltam már sok futó között, kinéztem hát magamnak a tatabányai futást. Nyomtattam versenykiírást, számoltam ébredési s indulási időpontot, bepakoltam gondosan a táskámba, valamint félretéve minden lustaságomat, befejeztem még két munkát, hogy nyugodt szívvel futhassak Tatabányán. Vagy esetleg Csömörön, mert mire ezzel mind végeztem, már elég későre járt az idő, Csömörig meg többet lehet aludni.

Első ébresztés: korán van, izomláz van, órabeállítás van a csömöri ébredési időpontra.
Második (illetőleg feltehetően inkább (2+n)-edik) ébresztés: 8 óra 15. Szki, gondoltam magamnak, időcsapdába kerültem, ez már késő, esély sincs elérni a HÉV-et!!

Hát így futottam ma versenyen. Pedig olyan szépen fel volt építve a terv...

Cserébe kimentem egy lakótelep körre. Végig éreztem az izomlázas testrészeimet, de ettől eltekintve elég jól elvoltam.

Mivel korán végeztem, és a tegnapi szorgosságom miatt mára már alig maradt tennivaló (jó, jó, a mosogatás nem számít, az megvár), gondoltam mászkálok egyet. A mászkálás végére szereztem egy naaagy tschibo-s zacskót, azt' még futócuccok is voltak benne. Szinte kedvem támadt, hogy holnap kipróbáljam.

Jövő héten viszont már tényleg kéne versenyre menni. Na, majd kinézek egyet(-kettőt).

Remek keresztedzést végeztünk ma. Egy óra volt, de már a negyedik percben elfáradtam. :)
Jövő héten ismétlés (ha sikerül addig ügyesen beosztanom az időmet, s nem az utolsó percben kell majd kapkodnom)!

Van némi ez meg az mostanában és/vagy megint.
Például igen változatos formákban alszom igen rosszul. Talán valami rendszeres hosszabb futás segíthetne ezen. Talán a többin is.

Csakhát...