4 hozzászólásTegnap kezdtem el a Meridával járni. Ma reggel elég fáradtan ébredtem. Szokásommal szemben
nagyon éhes voltam, de nem kajáltam, mert tudtam, hogy akkor visszafekszem szunyókálni és akkor lőttek a napomnak.
Szöszmötöltem egy kicsit a computerrel, átpakoltam a kutyákat - a szuka tüzel, így most el vannak választva. Szép idő, egyre melegebb. Betoltam egy Assault- Plutonium-Supernova combot és eltekertem egy strandhoz, egy faházikó az öreg fák alatt - hajdanán sokat buliztunk itt a barátomnál, kifeküdtem napozni.A combo belülről égetett, a Nap kivülről, sercegtem a Napon mint egy rablóhús, O2, CO2, Photonok, gravitációs hullámok, baryonok, ravasz fickó volt a teremtő, hogy ilyen multifunkcionális elemi részecskékből rakta össze a világ-legót - ha fakockákból csinálja, akkor még ma is csak fakockák lennének, így meg vannak fűcsomók, bringák, csajok, zenék és mindenféle csodálatos dolgok.
Vannak ugyan kereskedelmi tévék is , van veszettség is és fertőző kullancsok is , van rák is sőt még vannak bankárok is , de ezeket nem kell észrevenni. Élvezzük amit lehet, a többit meg tojjuk le. Ekkor már kb. elkezdtem szenesedni, így felöltöztem és hazajöttem. Itthon kifeküdtem a kutyák közé és tovább álmodoztam. A kutyák meg tüzelés ide vagy oda, a nagy melegtől inkább bóbiskoltak.
https://www.youtube.com/watch?v=FMipuQFv8rg
Mért nézek az éjbe? Mért hallom a vándor bolygók robogását, mért látom a csillag messze, kalandor fényét...!
Félredobta levelét. Leírta ezeket a szavakat. Aztán várt, vajon lesz-e belőle valami, vagy - mint sokszor - elakadt az égi távirat, mintha valahol baj volna a leadógépben.
De most ömlöttek a sorok, kiegészültek és megvilágították egymást. Tágra nyitotta fülét. Új hangokat hallott. Szemeit az ablakot takaró zöld függönyre meresztette. Azon keresztül is látta a csillagos égboltot.
Sokáig jegyezgetett, összevissza. Voltaképp akkor tudta meg, mit akart kifejezni, mikor már elkészült.
Maga is ámult.
Többször elolvasta. A költemény közepén három sort törölt. De vissza kellett állítania. Nem lehetett ezen változtatni egy betűt sem. Úgy volt jó, ahogy volt.
Vette írógépét, és letisztázta.
Amikor az utolsó sorokat kopogtatta, csöngettek a kapun. A szobalány Patakit jelentette be.
- Szervusz - kiáltotta feléje az írógép mellől, s föl se tekintett rá. - Foglalj helyet. Azonnal.
Pataki a homályban állt. Nem lehetett látni az arcát.
Ő Estit látta az íróasztalnál, borzas haját az állólámpa aranyfényében, dohányfüsttől bokrétázva, amint még mindig zongorázott írógépén.