Nos, szépen visszatérek a megszokott kerékvágásba, és az edzések utáni posztolásba is. :D

Úgy döntöttem, hogy neki látok a hátam edzésének is így mától kibővült a gyakorlataim száma csatlakozot az 5. kistestvér is a rövid híd (csípő emelés). Elég egyszerű gyakorlat és könnyű is. Elsőre ment a közép haladó szint 2x25. Mindenesetre tartom a fokozatosság elvét, inkább rászánok egy hetet a könnyű gyakorlatokra is és szokja meg az adott terület, hogy bizony rabszolga hajcsár gazája őt is befogta a munkába! :D

Mai írásomnak viszont nem is ez a fő témája.

Pár hete amikor el kezdtem "edzeni" nem is sejtettem hogy eközben micsoda filozófikus magasságokba tud emelkedni az ember. Igazából egy egész egyszerű gondolatsorral kezdődött adolog. Ugyebár rövid híd, hanyatt fekvés térd behajlít talpak a földön és kitolod a csípőd.
Miközben szenvedtem rájöttem, hogy én végül is "talaj tornázok".. tehát most nem is edzek ha nem tornázok? Mint a tesi órán? Tesi óra.. testnevelés..edzés...gyakorlás.. testgyakorlás.. azon vettem észre magam, hogy valahol mélyen egy metronóm számolgatja a gyakorlatot de az végzi magától  a dolgát, én pedig ízlelgetem a szavakat... Milyen érdekes szó testgyakorlás...Mert  végül is erről van szó.
Adott a tested, benne élsz x éve... és használod valamilyen szinten, még se teljesen a tiéd, nem ismered a határait, nem tudod mire képes, igazából használni se tudod megfelelően... Ez valahol olyan mint ha a biciklit csak tolnád és sose ülnél rá vagy van egy sportkocsid amibe hiába építettek be 15 sebességet te azt az elsőt se használod ki rendesen. Már pedig az emberek többsége így él, eddig én is.  Ezzel pedig, hogy neki áll az ember gyakorolni, és itt a lényeg GYAKOROLNI!! Szépen lassan hatalma lesz saját maga felett és szépen lassan rájön hogy fel is lehet ülni arra a nyeszlett kerékpárra! Meg kell mondjam sajnálom, hogy így kivesznek ezek a régi szavak a szókincsünkből.. pedig mennyire kifejezőbbek. :)