16 és fél éves voltam, amikor elkezdtem az aktív sportot és az akkoriban (1983) igen népszerű karatét (pontosabban shotokan karatét) választottam. Mivel a karatéban az volt a felfogás, hogy keménynek kell lenni, kész csoda, hogy nem sérültem le az első edzések valamelyikén.

A legelső adzésen olyan terhelést kaptam, hogy öt napig úgy közlekedtem, mint egy vízisikló - folyton sziszegtem a fájdalomtól. A puszta sétálás, vagy a karom felemelése olyan mértékű szenvedés volt, amihez foghatót azóta sem tapasztaltam. A lépcsőzést pedig jobb ha nem is emlegetem!

Szóval volt a karate 1983 és 1986 között, majd ezt követte egy hosszabb szünet. Érdekes módon a főiskolai évek alatt valahogy kimaradt a sport, csak a kötelező tesi órák voltak. 1989-ben kezdtem újra futással. Kaposvár utcáin róttam a köröket esténként, de ez sem tartott sokáig, pár hónapig talán. Azután megint szünet, majd 1992-ben kerékpározással és úszással indult újra a sportéletem, de ez sem tartott sokáig. Hosszabb szünet után 1999-ben ismét egy újrakezdés tenisszel, három hónap nyári mozgás, majd megint pauza. 2003-tól három év aikido következett és utána egy újabb szünet.

Most az van, hogy az elmúlt karácsony környékén annyi hájat felszedtem (magamhoz képest persze, a 171 cm testmagássághoz 74-75 kg vagyok, ami ugyan nem súlyos, de a derék-far-comb tájékon felhalmozódott zsír és a megnőtt derékméret, nagy has elborzaszt!), hogy kimondtam: igaz, hogy 44 éves vagyok, de ideje véglegesen újrakezdeni a sportot. A döntés meghozatalában sokat segített az, hogy év eleje óta, egészen pontosan 135 napja nem dohányzom, valamint az, hogy a feleségem már öt éve fut rendszeresen márciustól októberig és nem lehetek tunyább nála.

Tehát a program újraindult, reset gomb benyomva-kiengedve. Hétfő, szerda, péntek 5 km futás reggel, hétfő óta pedig a Shaun T's Insanity Workout-ot is elkezdtem, ami 9 héten át heti hat nap mozgás hétfőtől szombatig.