Szombaton az edzésterv szerint 9 km-t kellett volna futni, de nem maradt rá idő. Mindig is úgy gondoltam, hogy ami az embernek nagyon fontos, arra lesz ideje... Hát most közbejött egy fontosabb.

Vasárnap délelőtt aztán nem is hagyott nyugodni a lelkiismeret és fél 11-kor nekiindultam. A kellemes napos 26 fokos idő ellenére egészen jól éreztem magam eleinte, aztán a folyamatos árnyékhiány az 5. km táján megtette hatását. Arra gondoltam, hogy a betervezett 2 körös út második köre helyett valami árnyékos rész felé veszem az irányt. Már egészen meggyőztem magam, de tudtam, hogy ez csak a kezdet, utána a tervezett út lerövidítése következik.

Elvégre én voltam a hülye, aki önként és dalolva nekiindult a melegnek, hát akkor edd meg amit főztél, tessék befejezni. Na de az árnyéban is be lehetne fejezni....Egy darabig elvívódtam magamban azután eszembe jutott Zilaci és rájöttem, hogy milyen bagatel dolgon rágódok és szépen lefutottam a tervezett távot.