Rengeteget sportoltam eddigi életem során. 27 év versenysport, előtte sporttagozat az iskolában, versenyek tömkelege. Aztán vége lett. Közel hét éve, hogy 'hullámokban' eljárok kondi terembe, nagyon ritkán úszni, kerékpározni. 

              Hiányzik a rendszeresség a testemnek-lelkemnek. Sajnos a munkám időbeosztásában nincs igazán kiszámítható-beosztható tuti időpont (legalábbis eddig - talán majd most!), amit felhasználhatnék a sportra. 

De mégis nekiállok, csak azért is elkezdem újra! Normális vagy? Ennyi idősen nekiállsz futni? - kérdezem magamtól (más úgy sem meri! :)  )...hát igen, a gondolat, megszületett. 

Nekiállok. Miért ne? Van bennem kitartás, mindig is volt. Csak a lábaimtól félek (nem állt a szakma csúcsán a gyúrónk anno és bizony itt - ott elszakadtak az izmaim) de majd odafigyelek. Jó felszerelés, alapos bemelegítés, nyújtások, táplálkozás stb.

Szóval elkezdtem a futást, először 2,5 km, aztán 3km ment egyszerre (hiába kézilabda nélkül nehezen megy :)...) aztán kezdett 'tettszeni' az izmaimnak, sőt még a tüdőmnek is és emeltem a távolságot. Most 5 km-nél tartok, magamhoz képest jó iramban. 

Tovább lépek úgy döntöttem: 10 km lesz a célom.

Jövő héten kezdem el az öt hetes edzéstervet a végén egy esetleges versennyel.

Izgalmas, fenyegető és kemény terv. Számomra. Amatőr futó számára. Bizton kimosolyog, ki már jó ideje műveli ezt, de Ő is elkezdte egyszer, nem igaz?

Hát itt tartok most, ma még nemsokára elmegyek 'szaladok egy ötöst'...aztán pihenés és regeneráció és a jövő héten......