Változás. Szeretem ezt a szót. Meg a szinonímáit is. Így hát átírtam egy picit az e heti harmadik tréninget. (20p futás, 5p nyújtás, 5 km tesztfutás)..ebből lett aztán 10p nyújtás egy óra futás, 10p nyújtás. Mivel két héz múlva verseny, szerettem volna 'önbizalmat szerezni' arról van e tudásom a 10 km-hez ( ez lenne a cél 'A' része) valamint az egy órához ( ez lenne a cél 'B' része)?

Csak szép lassan...kezdtem el, bemelegítendő minden alkatrészt magamon, magamban. Mintha versenyeznék, nehogy elragadjon a 'tömeg', a saját tempóban indultam neki. S mivel le akartam gyűrni a távot, na és egy kicsit at időt is, nagyon figyeltem mindenemre s persze az órára is. 

Olvastam egy helyütt, egy a felkészülésről értekező szakembertől, hogy a verseny előtti közvetlen időszakban egyszer fussuk le a versenytávot, de két perccel lassab tempóban, mint a tervezett célidő. 

Hát ennek figyelembe vételével tettem a dolgom tegnap a 'pályán'. Az első 20p-ben bőven alatta voltam a megszokott tempónak. Jólesően fogytak a kilométerek. A 30. perc után 10-el emeltem a pulzusszámon, de még mindig alatta tartottam az általam kedvelt sebességnek a lábaim. S milyen jól tettem! Maradt energiám, oxigénem, és csak futottam amíg vissza nem értem a rajthoz. 1:01:55 (10.9 km)! 

A légzésem nagyon hamar visszaállt, a lábaimban alakult ki némi savasodás az utolsó kilométereken, de mérhetetlenül büszke és elégedett voltam! Vagyok. Önbizalomtól, ha nem is duzzadok, de nagyon bizakodóan tekintek az előttem álló két hétre és a versenyre! 

Egy újabb cél az életemben, amelyet sikerülhet elérnem. (persze elértem, de majd, ha hitelesedik szeptember 15-én, Nagykanizsán úgy kb 11.00 - 11.15 között)

Ja igen, s azóta, hogy konkrét céllal futok, mintha megváltozott volna bennem valami. Valami nyugodt erő telepedik rám lassan, kiegyensúlyozottság érzete van a lelkemben.

Szükségem is lesz rá, holnap kezdődik a tanítás! :)