Nem gondoltam azt, hogy ennyire megviseli a fejemet szeptember 3.-a. Felkészületlen voltam a mai edzésre. Hopp, egyszercsak annyi idő volt, öltözni, melegíteni és gyerünk.

Ólomlábakon, meg mintha valaki húzna visszafelé, az 'emeleten' rendetlenség.....szóval egy kínlódás. Talán a 20. percben ( 45 volt a penzum) éreztem először ismerős hullámokat a homlokcsont mögött, ismerős energiákat a küllőkben, s ekkorra rendeződött az oxigén is megfelelő ritmusban és mennyiségben.

Ez így nem mehet tovább! felkiáltással (néma) veselkedtem a tréning másik felének. Valahol megtaláltam az aktuálisan ideális sebességet-pulzust, onnantól kezdve tudtam, hogy ez már lényegesen jobb lesz (érzetre) az első szakasznál. Végig futottam becsülettel a teljesítendőt. Az eredmény nem lett olyan jó, mint szombaton, ám így is elégedett lehetek, összességében a célt tekintve, még így is belefértem volna az egy órába. :)

Tanulság: koncentráltabb rákészülés az edzésre! Tisztább fej!