Lacával ketten már szombaton leutaztunk Mádra, mert tekerni akartunk a Maraton által szervezett kerékpártúrán Boldogkőváraljára. Gondoltuk, hogy a másnapi félmaratoni távra jó bemelegítés lesz. Szoktattuk magunkat a 40 fokos hőségben való tekerésre. Délre odaértünk a Bortó panzióhoz, ahol neveztünk, aztán megkerestük Mádon a szálláshelyünket, mely Mád legmagasabb pontján volt egy családi ház udvarán(sátorban). Ezután 14 órára odatekertünk a panzióhoz ismét, mivel ekkora volt meghirdetve a túra indulása. A szervezők már vártak minket. Először azt hitték, hogy csak mi ketten vagyunk jelentkezők, de aztán összegyűltünk hirtelen kb. 15-en. Így elindult a túra a tűző napsütésben. Útvonal: Mád-Tállya megkerülése, Abaújszántó-Boldogkőújfalu-Boldogkőváralja és vissza. 1-2ponton vizet vettünk magunkhoz és bevártuk a csapatot, aztán Boldogkőváralján a többiek felmentek a várba szétnézni, mi Lacával hivatalosak voltunk egy kis ebédre a barátnőmékhez, aki már várt minket rakott palacsintával és sütivel. Ezért a többiek irigykedtek is. :-) Aztán a csapathoz csatlakoztunk újra, amikor a várlátogatást befejezték. a visszafelé út kellemesebb volt, mert felhős lett az ég, bár néhol olyan szembeszél fújt, hogy araszolva tudtunk csak menni. Nagyon jó volt a csapat és köszönjük a szervezőknek az utat.
Este még a panziónál megismertünk pár bringást, beszélgettünk, aztán nyugovóra tértünk, hogy másnap leigázzuk a Zemplént.
Vasárnap már 8 órára odagurultunk a rajthelyhez és vártuk a többieket. Meg is érkeztek hgamarosan: Vándor, BRobi, Ágika(Gabriel felesége) és Gabriel.Ők a kerekparneten a csapattársaink. Szintén megérkezett a Volvós csapat: Marci és Norbi, s láttuk Bighand-et, Exitet, PPétert... Sokan voltunk a fórumról. Nagyon jó volt a csapat és a hangulat. Kis bemelegítés után elrajtoltattak minket. Következett a hegy több, mint 40 fokos hőségben. A pálya nagyon kemény volt. A Volvós csapat, Vándor, Laca, Gabriel és én az 55 km-es távon tekertünk, Ágika a 30-ason, BRobi pedig a maratoni távon. Az egyik meredek lejtőn, terepen késő vettem észre a nagy gödröt és buktam egyet, de szerencsésen estem. Mint később megtudtuk estek többen is a pályán. Az orvosnak úgy láttuk volt dolga. Nagyot hajtottunk és mindenki teljesítette a saját távját elég szép időeredményekkel. Az útvonaljelölés, a frissítések kitünőek voltak. Lehetetlen volt eltévedni és a folyadék- és energiapótlás is tökéletes volt. Bár nagyon elfáradtunk, de mégis kellemes élményekkel lettünkj gazdagabbak. Na meg tapasztalattal. Végül az 55 km-t 1250m szintemelkedéssel 4 óra 31 perc tiszta tekerési idővel teljesítettem. Gyönyörű helyeken jártunk, csak nem tudtam nézelődni, mert küzdöttem magam fel a hegyre és le a hegyről veszélyes terepeken.
Kicsit hosszúra sikerült, de tartalmas hétvége volt. Tudnék még mesélni, de ennyit épp elég elolvasnotok.
Gratulálok mindenkinek, aki ott volt és a szervezőknek köszönünk szépen mindent.
