5 hozzászólás
A logisztikával rögtön az elején gond adódott, Böki sátrazni akart volna (az én beázós sátrammal), de csomagtartó híján egyöntetűen leszavaztam az ötletet. Ő meg beletörődött. Na, majd én jól találok szállást, oszt jó lesz nekünk. Hát jól nem találtam, csak utolsó napra, így biztonság kedvéért bepakoltuk a hálózsákokat is. De minek?
Csütörtök hajnalban indultunk, végigküzdöttük magunkat a virágkarneválra igyekvők tömegén, és a láncom már leesett egyszer mielőtt az állomásra értünk volna.
Félálomban megvettük a jegyeket, aztán feltuszkoltuk a bicikliket a kerékpárszállító vagonba. 
Elbeszélgettünk kicsit a kalauzzal (aki rágyújtott a dohányozni tilos tábla alatt), aztán Böki résztávozott kicsit a vagonban. A Balaton parton elkezdtünk nézelődni kifelé, jöttek a jó kis UB-s emlékek. Aztán 6 óra zötykölődés után leszálltunk Balatonfüreden.
Böki 500 m tekerés után eltévedt
(a bicikliút helyett a 71-esen kötöttünk ki), aztán a helyes út megtalálása után irány Tihany. B: Bemegyünk Tihanyba?
Y: Hááááátt...
B: Bemegyünk!
(5 perc tekerés után)
Y: Te Büki, te nem gondolod komolyan, hogy bemegyünk a Belső tóhoz? Én nem akarok felmenni azon az emelkedőn!
B: Dehogynem akarsz!
Y: De én... de én... nem bírok ott feltekerni! 2 éve sem ment! Nem akarom!
Bökiiiii, váááárj meeeeg ! Itt Yu fogja magát, lecseréli a biciklis cipőt szandálra, Böki röhögése közepette, innentől a bringás cipő a hátizsákra csatolva utazik 4 napig. (Eredmény: csíkosra sült lábfej.
) Aztán csak sikerül feltekerni a hegyre, és be a Belső tóhoz. Kicsit kihalt a versenyközpont nélkül...
Aztán indulás tovább az északi parton, a bicikliúton. Nos, az északi part még véletlen sem sík. De sebaj, lassan megszokom az emelkedőket. Bökit kb. félóránként bosszantom azzal, hogy mikor és hol fogunk enni végre, mert nekem bizony lassan korog a hasam. Hiába mondtam, hogy csak azért van, mert félek, hogy ha eléheznék, mi történne vele egyedül.
Másik kedvenc téma a szállás volt. Hát hiába, én nyugtalankodtam, csak szerettem volna éjszaka fedett helyen aludni.
(Ellentétben Bökivel, aki minden áron a szabad ég alatt hálózsákban megoldást részesítette volna előnyben.) Közben megálltunk egy ABC-nél, ahol is szóltam Bökinek, hogy segítsen már, összeakadt a hátizsák az övtáskával, nem tudom levenni. Persze hogy nem, ha nem kapcsolom ki a hevedert.
Később Böki "talált" pár barackot az út mellett, segítettünk (volna) biciklit pumpálni egy defektes sporttássnak, ha elsőre sikerül(t volna) rendesen megszerelni a pumpát.
Nemesgulácson még átgurultunk, aztán Badacsonytördemicen szálláskeresésbe kezdtünk. A második helyen szerencsénk volt, kaptunk kiadó szobát.
Este begurultunk még biciklivel Badacsonyba, megtömtük végre a bendőnket, meghallgattuk Nagy Ferót, aztán visszakapaszkodtunk a szállásra, megittuk az üveg bort (ne cipelje szegény Böki másnap) és szunya. Sikerültt vagy 10 órát aludnunk.
Péntek reggel 10 körül indultunk Tördemicről. Badacsonyban reggeli egy padon, és mivel nem akartam a nyakamba önteni az egészet, kulacsból ittam a tejet.
Keszthelyen kicsit ücsörögtünk a parkban, szőlőt ettünk, egyszercsak nézem, né má, valami van a szandálom elején, olyan, mint a madárszar. Nem csak olyan, az is volt. 
Kicsit odébb bementünk fagyizni egy presszóba, na fagyi az nem volt, de cserébe mellette a szabadstrandon leheveredtünk a fűbe és aludtunk egy órácskát. Közben pár kullancs beámadott bennünket (szerencsére nem másztak belénk), úgyhogy innentől még kevesebb kedvem volt a szabad ég alatt éjszakázni, mint előtte.
Utána megálltunk mégegyszer Balcsit fényképezni, aztán Máriafürdőn palacsintázni-inni, abban az étteremben, ahol az UB-n tésztát adtak.
Fenyvesen egyszer csak csörög a telefonom: Judit, akkor jönnek? - Kik? Hova? Mivan? Kiderült, hogy 2 héttel korábban sikeresen foglaltam szállást Fonyódon, holott emailben az a visszaigazolás jött, hogy teltház van. Bökiiii, van szállásunk. És Böki arcán a "kitörő öröm", hogy már megint nem alhat hálózsákban. Aztán a következő sokk: a szállás a hegyen van. 
70 km biciklizés után a fenének volt kedve feltekerni a hegyre, de felmentünk, fel ám! Persze megkaptam, hogy soha többé nem foglalhatok szállást. Tartott ez mindaddig, míg el nem indultunk vacsorázni a partra, és le nem néztünk a hegyről. Gyerekek, az valami csoda volt! Visszafelé a naplementét is megnéztük fentről, és Böki felhívta a fonyódi naplemente mániás Galoppot, hogy mindezt elújságolja neki.
Este megittuk a frissen beszerzett bor egyik felét (a reggel még tejivós kulacsból) és eltettük magunkat reggelig.
Szombaton ismét későn keltünk, és örömmel konstatáltuk, hogy a napi etap a hegyről legurulással kezdődik. Persze én nem mertem ezerrel leszáguldani (főleg mivel tudtam, hogy van 2 éles kanyar, aho nem árt, ha meg tudok állni), úgyhogy Bökit előreengedtem, hadd robogjon, és majd találkozunk len a benzinkútnál.
Na, pillanatokon belül kiderült, hogy engem 5 percre sem szabad magamra hagyni, mert a 2. kanyart sikeresen elnéztem, és a végén fogalmam sem volt, hol vagyok. A bicikliút megvolt, úgyhogy felhívtam Bökit, hogy jövök, csak más irányból, várjon meg a kútnál.
Fonyódon ismét degeszre tömtük magunkat reggelivel, amitől aztán alig bírtunk utána tekerni.
Vettünk egy lottót is, este kiderült, hogy 3 találatunk is volt. Csak sajnos 3 különböző szelvényen. 
Útközben segítettünk egy pórul járt bic klistársnak láncot visszatenni (itt belerohantam Bökibe egy csatakiáltás kíséretében, aztán alig tudtam lehúzódni az útról a röhögéstől), nem sokkal később nekem is sikeresen sikerült ledobni az enyémet. De egyedül visszatettem!
A Bagolyvár (höhöhö) utcán szundikáltunk kicsit a padokon, Siófokon jégkását ittunk, szuper bungallónk volt egy kempingben
, és korábban már emlegettem, hogy tiszta férfias leszek a túra végére, mikor elkezdte törni a kezemet a kormány, nos, ezt annyira komolyan vettem, hogy a kempingben elindultam a férfi WC-vbe, és meglepődtem, hogy mióta van a női WC-ben piszoár. Gyorsan távoztam, majd rájöttem, hogy az, hogy 2 ajtó van egymás mellett, és az egyiken férfi fej van, nem azt jelenti, hogy a másik a női. Az egyik a férfi WC volt, a másik a zuhanyzó. Sajnos nem a zuhanyzóba sikerült elsőre benyitnom. 
Éjjel jött a vihar, és becipeltük a bicikliket a 2.5 x 3 méteres szobába, és Böki már nem akart az esőben a szabad ég alatt aludni.
Vasárnap reggel szerencsére csak szél volt, az eső elállt, így nyugodtan vághattunk neki az utolsó napi szakasznak. Rögtön az elején megtaláltuk az UB kedvenc emelkedőjét Balatonvilágosnál. A feléig sikerült feltekernem.
A többi emelkedő már simán ment, Kenesétől pedig már imádtam az útvonalat, mert onnan már ismerős volt az idei UB-ről. Rengeteget emlegettük a fórumosokat, hol mi történt, itt fényképezett Gábor, itt találkoztunk Edythkével, itt jöttek a japán meg a finn, itt találkozott Böki Farkassal, itt húzta ki Galopp a WC csészét az útra, ... Almádiban megnéztük az OB útvonalát, Böki élménybeszámolt Galoppnak telefonon, aztán szépen lassan elérünk Balatonfüredre. Körbeértünk!
Kicsit ücsürögtünk a parton, sétálgattunk a borfesztiválon, a végén pedig az arcunkba toltunk egy-egy hatalmas sajtos-tejfölös lángost.
Aztán felszálltunk a vonatra, ahol már nem volt hely a kerékpártárolóban, így jobb híján a folyosón csöveztünk fél útig. Jó buli volt!
Imádtam ezt a 4 napot, az emelkedőkkel, a homlokunkra kiült sóval, az elénk becsalingázó gyalogosokkal, a sok kilós hátizsákkal és minden csodaszép emlékkel együtt. Nem sok kedvünk volt hazajönni. Tényleg az eddigi legjobb nyaralás volt! Jövőre visszamegyünk!