Mi? 36 nap Atádig? Igen!!!

Szóval most már száz százalék, hogy indulok. Kicsit nehezen dolgozom fel, rágódnom kell még rajta. Lehet, hogy majd párszor izzadtan riadok fel éjjel, de mindegy, megéri. Motivált vagyok! Úgy érzem ennél felkészültebb még nem voltam rá. Nem félek a távtól, le akarom küzdeni! De amikor néha mélyebben belegondolok, megugrik vagy 10-20-al a pulzusom. Aztán persze majd a verseny igazol. Meg amúgy is, szerintem 28 év a legideálisabb kor elkezdeni.

Szóval van még 36 napom! Ez idő alatt már nagy dolgokat nem lehet alkotni, de nem is kell! Inkább legyek friss. Szerintem van még ez a hétvége, a következő-, és az utána lévő hét amit megtolok, aztán a Fadd-Dombori Ob után már csak érzésből nyomom. Sokat kalkulálok, és próbálgatom magam mostanában, de szerintem ezt nem lehet lemodellezni. Egy féltávot még csak-csak, de egy Ironmant…Ma például keróztam 115 km-t a jól ismert Szentendrei szigeti pályán (baromi jó, semmi autóforgalom. A legideálisabb időfutamozni). Nyomtam benne 1 órát az általam meghatározott „Ironman” versenyiramban. Ez azt jelenti, hogy 37-39km/h. 37.7km lett. Semmi gond nem volt. Átlag pulzus az egy órában 136. Úgy éreztem ezzel az irammal ki tudnék tekerni a világból. De mégsem vagyok nyugodt, mert ezt majdnem 5 óráig kéne így tolni. Attól félek, túllövöm majd magam, és 4 óra után lefordulok valami csalánosba az út szélén. Ugyanez a futás. 21 kilit vígan lefutok 3:45-3:40-es iramban, de mivel már futottam 3 maratont is, tudom, hogy ez semmit sem jelent. Nem tudom. Lehet, hogy a zánkai után magabiztosabbnak kéne lennem, de mégsem vagyok az. Szerintem ezzel mindenki így lehet, lehetett az első Ironmanje előtt. Mindenesetre most nagyon motiváltnak érzem magam, és nem titkolom, célom a kilenc óra. Meg is lehet, ha ésszel csinálom. Úgy számoltam, hogy egy kényelmes 50 perces úszás után, könnyed 1:30-2 perces depózás. A kerékpárra 5 órát szánok, és nem is akarok sokkal jobbat nyomni, még ha menne is. A futás pedig, hát…3 óra 5-10 perc-el már nagyon-nagyon elégedett lennék. Jobban félek inkább a melegtől. Szerintem a három számon kívül az lesz a negyedik tusa amit majd le kell küzdeni. Meg a lábgörcsölésem. Zánkán is nagyon beálltak már a végére a vádlijaim. Valamit kezdenem kell velük, mert ennek feladás lesz a vége. Kálcium, magnézium kétpofára, meg nyújtás megszakadásig. Amitől még félek, az az idei tiszaújvárosi bukásomról maradt sérülésem. Valahogy olyan szerencsétlenül estem, hogy a szeméremcsontnál valami izületi tapadási pontot talált telibe a felsőcső. Időről-időre előjön. De elég az önsajnálatból! Nem keresem a kifogásokat! Keménység kell ide! Ja, és szerencsémre itt van még Ica, akinél tapasztaltabb ironman nincs még egy az országban. Jól kifaggatom majd az elkövetkező időben, de már eddig is rengeteget sztoriztunk a dologról, úgyhogy kezdek kikupálodni. Kellenek az apró trükkök amiket Ő ismer!

Szóval a következő 1 hónapban fókuszban az Ironman. Remélem jól sülnek majd el a dolgok, és jól sikerül a felkészülésem.

Minden atádi indulónak, eredményes készülést, és sok sikert a versenyen!