Néhányan, akik olvassátok az edzéseimet, ill. blogomat, tudjátok, hogy második éve, hogy az IM-re készülök. Az erre történő felkészülésembe időpontilag beleillett az orfűi triatlon fesztivál, benne szombaton a sprinttávval, vasárnap a középtávval. Ezek lettek az első triatlon versenyeim is egyben. A feleségem is a vasárnapi középtávon kezdte a triatlonos pályafutását és mivel hagyományosan kevés a női versenyző, meg kemény a csaj is, be is ígértem neki egy korosztályos dobogót :). Ehhez le kellett igazolni valahová, mi a Tekergők SE-t választottuk. Pénteken velük utaztunk Orfűre, a családunkat még Máté fiam képviselte, a lányok otthon maradtak nagyszülőknél. A héten meglehetősen aggódva olvasgattuk a viharokról, a vízhőfokról való híreket, plusz a várható szintek sem nyugtattak meg bennünket.

Annak ellenére, hogy első triatlon verseny volt, a megnyitón sok valós és addig virtuális ismerőssel találkoztunk, közülük ketten (Shepherd66 és PécsiPetya) dupla IM-re készültek. Megismerkedtünk Böbével, másnap Tepóval, Nórival, Tibikével, újra találkoztunk Kicsivel, Bakával. Szóval már itt tetszett a dolog :)

Spinttáv

Itt Ancsi megfigyelőként volt jelen, én versenyeztem. Furcsa módon nem nagyon izgultam, ami főleg a kölcsönkapott és kipróbált neoprénnek volt köszönhető. A bedepózás rendben ment, ott voltunk időben, nem kellett kapkodni.

A duplásokkal együtt 70-75 ember indult úszni, jónéhányan neoprén nélkül, köztük ultrás is. A víz nem volt annyira hideg, illetve túl sok mindenre kellett figyelni ahhoz, hogy ez is gondot okozzon. Természetesen első nyíltvízi úszásom is volt egyben a dolog, csempe sehol, bójasor sehol, átlátszó víz sehol, csak 300-400 m-re egy nagy bója, amit szemüveg nélkül a partról is alig láttam. Fasza. A rajt után azért elkezdtem tempózgatni, a neoprén fenntartott. Jöttek szépen az új élmények: a víz sárízű volt, azt sem láttam, hogy kire úszok rá, ki rúg meg, az irány folyamatos gyorsban tarthatatlan stb. Mikor egy idő után kinéztem melltempóban, azt láttam, hogy jobbomon a biztosító kenus, a mezőny meg balra. Úszhattam vissza irányba. Az első bója egy örökkévalóság után lett meg, de a 2. és 3. is. Gyakorlatilag mindig elhúzódtam jobbra. Amikor segítettek kiszállni, nem volt senki körülöttem, nem is mertem szétnézni, gondoltam utolsó vagyok. De a depóban láttam, hogy nem, még van néhány bicikli. Elvileg mértem minden részidőt, meg depóidőt, de nem mindig chipszőnyegen nyomtam meg az órát, mert annyi mindenre kellett figyelni itt is. Úszásnál 18.30 körül nyomtam órát, a hunrun szerint 18.36 lett. Örültem, mint gyerek az üveggolyónak.

A bringa az magamhoz képest elég jól ment, élveztem, hogy végre szabadon kapok levegőt. Mondjuk nem alföldi gyereknek való pálya volt a 20 km-en 200 m szinttel. Nem is nagyon előztem senkit. Próbáltam pörgetni, hogy ne kelljen kiállni, a lejtőkön meg zúgtam lefelé. Tetszett. Enni nem ettem semmit, inni a kormánykulacsból tudtam izót, elég is volt. A fordító után mellémért egy kolléga (dr. Czabán László), dicsért, hogy jó a tempóm, majd jól eldiskuráltunk majdnem a depóig. Itt azér’ még volt két fasza domb, a szervezők nem bízták a véletlenre a meghalást :). A keró saját mérés szerint 41.15 lett, a depó 1.54. A futásnál már megint vigyorogtam, mert érzésre jól ment. Nem szaroztam, pörgettem, ahogy kifutottam a depóból. A futás a tóparton volt, a fordítónál Zsocza biztatta a bandát. Asszem egy kis vizet ittam közben, meg locsoltam magam. Egy csomóan már a cél felé futottak, hiába, azért sok úszó-, és kerósidő hátrányt összeszedtem. A vége 1:24:48 lett. Fel voltam dobva. A célban megismerkedtem snatch-csel, Ő jónéhány perccel előttem ért be. Délután megtekertük a bringapálya emelkedős részét Ancsival, minekután fontolgatta a másnapi verseny lefújását.

Este segítettünk Shepherdet frissíteni, de sose kért semmit :) Itt megismerkedtem smarcsu-val, Daniloo-val, vele ittunk néhány sört is.

10 körül mentünk aludni, előtte összekészültünk a másnapi középtávra. Folyt. köv.