Sose voltam babonás, de ezt a péntekek megszenvedtem. Mivel a lábam még regeneráló fázisban volt, este futás helyett a tekerést választottam. A szokásos bringa körömet mentem, amikor is egy apró incidens kizökkentett a nyugalmamból. Egy egyenes és enyhén lejtős úton jó előre láttam hogy egy autó aki velem egyirányban haladt vissza akar fordulni. Az autó nagy volt, az út keskeny, ezért először csak keresztbe állt az úton. Figyeltem folyamatosan nehogy rám ijesszen. Ezután tolatott egyet, majd elindult újra előre, a szokásos Y manőver. Én addigra pont odaértem, és engedtem tovább a biciklit látván hogy addigra már ott se lesz. Aha, csak arra nem számítottam hogy batár Audit is vezethet tanuló vezető... Ami történt: autó megáll, tolató lámpa felvillan, autó elindul hátra - a sebességemet és a távolságot felmérve ez 100% ütközés. Reakció: satufék és kapaszkodás ezerrel, amit már megtettem már párszor hasonló szitukban ezért nem aggódtam. Csak azzal nem számoltam amit nem láttam, az aszfaltot sajnos 1 mm vastagon finom porszemcsék borították, a kerék nem tudott kapaszkodni, a bringa kibillent egyensúlyából én pedig egy laza fejelés közben közelebbi ismeretségre tettem szert a Vasút út aszfaltjával... Látható eredmény: a homlokom bal oldalán lankás púp pici horzsolással, a bal könyökömön óriási horzsolás, a bal térdemen egy kicsit szolidabb. Láthatatlan eredmény: a bal vádlimat szintén sikerült úgy odacsapni hogy bár nem látszik de érintésre rendkívül érzékeny, a bal vállam - ami gyakorlatilag legnagyobbrészt fogta fel az esést - egyszerűen nem működik. Ez annyit tesz hogy fájdalmasan tudom csak mozgatni, felemelni csak kínok árán, nem tudom terhelni és nagyon lassan enyhül. Az ominózus sofőr azért annyit megtett hogy kiszállt és megkérdezte megvagyok-e, amire kóválygó fejjel én automatice csak annyit mondtam aha, ami neki elég volt a megnyugváshoz és lelépett. Lassan kezdtem el tolni a bringát hazafelé mert szédelegtem kissé, majd ahogy stabilizálódtak a tereptárgyak felültem és lassan hazatekertem. Egy utcasarokkal arébb hatalmas baleset, bámészkodók, üvegcserepek, két rendőrautó, meg se néztem milyen autó volt az áldozat. Hazaérésemkor már nem tudtam támaszkodni a bal kezemmel, és elkerülendő a csúnya szövődményeket csak megmutattam az ügyeletnek a vállamat. Miután kiderült hogy ki tudtam magam hámozni a pólómból, és nyomásra sem érzékeny, nincs törve csak zúzódva, hát pihi meg gyógyszer meg kenőcs meg egyebek... A könyökömet - jódallergiás lévén - hidrogénperoxiddal fertőtlenítették. Lővésem nem volt mi az, hagytam az ápolót tegye a dolgát, aztán amikor úgy elkezdett csípni hogy a kezem ökölbe szorult és a szavam elakadt, kicsit elcsodálkoztak - ennyir csíp? Á dehogy, csak keresem a feltűnést... egyből elfelejtettem hogy fáj a vállam.

Nos ez is megvolt, túlvagyok első bringás esésemen, csak az a szégyen hogy nem terepen történt...