Sport kedvtelésből :)

Edzőtábor

Milanthis | 2008-08-26 07:45:10 |

A többiek beszámolóin felbuzdulva gondoltam én is megosztom veletek a tapasztalataimat. Számomra a legelső sikerélményt az jelentette, hogy 2 és fél órás autókázás után úgy találtam meg a táborhelyet hogy egyszer sem fordultam rossz irányba, ami részemről teljesítmény. A főútról a pihenőházig vezető kb 80 éve aszfaltozott de azóta karbantartásból kimaradt keskeny "úton" végre terepen is leteszteltem kis autómat, ami jól vizsgázott. A táborhoz érve csukott kapukat, és két motorkerékpáron tanakodó úriembert találtam, aztán szerencsére kiderült hogy nem járok rossz helyen, csak a táborlakók még nem tértek vissza az edzésről - ezt Krisztától tudtam meg aki az egyszemélyes fogadóbizottság feladatait látta el. :) A környék gyönyörű volt, a házikó barátságos, hát még a sporttársak! Bevallom az elején kicsit féltem mit kezdek én itt sok sport-fanatikus ember között, de kiderült hamar hogy nincs okom aggódni, mindenki nagyon kedves és barátságos meg jófej volt, szóval minden adva volt hogy jól teljen a hétvégém. :) Számomra az edzés egy igen finomra sikeredett ebéddel indult, - köszönet a szakácsoknak érte - az előző esti paprikás krumpliból kaptam én is egy tányérral. Délután Zilaci szervezett egy váltóversenyt, mivel tudtam hogy én vagyok a leggyengébb láncszem gyorsan az elején bevállaltam a körömet hogy a többiek tudjanak számolni mi az a hátrány amit be kell hozni. :) Én idén még nem futottam 2,5 kilinél egyszerre többet, azt is sima aszfalton, ezért nekem sikerélmény volt hogy azt az egy 2,2 kilis kört is le tudtam futni, a jelentős szintkülönbségével és egyenetlen talajával együtt. Minden tiszteletem a többieké akik sok-sok tíz kilit is lazán bevállalnak. A váltóversenyt sajnos nem mi nyertük, (nem sok kellett hozzá) de vigaszdíjként ott volt a finom marhapörkölt, így nem szomorkodtunk sokáig. :) Vacsi után/közben még megnéztük az olimpiai összefoglalókat, közösen örültünk Vajda Attila aranyának, és szurkoltunk a többieknek. Hozzáértők beüzemelték a kareoke berendezést, és pár társunk tehetséges hangjával szórakoztatott bennünket. Másnap (szombat) délelőtt a cél Kékestető volt, mivel tudtam hogy futva (sétálva-négykézláb mászva) estig sem érnék fel, kihasználtam hogy nem hagytam otthon a bringámat, és csatlakoztam a gépházhoz a tervezett kerékpártúrához. Dokumentáltuk ahogy a többiek elindulnak, majd mi is nyeregbe pattantunk. A táv kb 16 km volt, végig felfelé, Sepi mérte a szintkülönbséget és az órája szerint (ha jól emlékszem) 748 méter szintkülönbséget kellett leküzdenünk. Nem volt egyszerű feladat, de mi kitartottunk és legyőztük a hegyet! :)) Útközben perszer többször is megálltunk levegőt venni, a Vörösmarty túristaháznál még futó társainkkal is találkoztunk, itt vettünk magunkhoz frissítőt, és örömmel láttam a kis tévén hogy egyetlen montis olimpikonunk - Parti Andris - az általa tervezett kb 40. hely helyett a 23 helyen végzett! (Hatalmas Gratula neki :) ) Ez adott egy kis pluszt, és továbbindultunk. Az igazán kemény emelkedő a Mátraházáról Kékestetőre vezető pár kilis szakasz volt, de ezt is sikerrel vettük. Én személy szerint büszke vagyok a gépház mindkét tagjára, mert nagyon ügyesen és kitartóan tekertek fel! :) Kékestetőn az első büfé teraszt meglátva leültünk pihegni, kávéztunk és jégkrémmel pótoltuk az elvesztett energiát, közben kitartóan figyeltük a kék jelzésű túristaútvonalat hogy vajon ki bukkan fel elsőként futó társaink közül. Kb 30-40 perc teltével kezdtünk aggódni hogy talán más útvonalat találtak, ezért felkerekedtünk és felmentünk a kőhöz, mert az biztos találkozási pont. Még fel se értünk már jöttek velünk szembe az ismerős arcok, ráadásul ők már visszafelé indultak mert nem győztek várni ránk..... A lényeg hogy végül sikerült a közös csoportkép a kőnél, és megnyugodva indultunk vissza. Amíg a felfelé út pihenőkkel tarkítva több mint két órát vett igénybe, nekem Kékestetőről az út vissza kemény 23 percig tartott... :D Még életemben nem élveztem így a száguldást bringán, semmi pénzért nem hagytam volna ki! A max sebességem 52km/h volt, ami montin szerpentines úton egész szép szerintem... Visszaérve kaptuk a hírt hogy a Kovács-Janics kettős is aranyos immár, és születtek még érmek és helyezések ezen kívül is. Délutánra futóiskola volt a program, amire különösen kiváncsi voltam mert reméltem választ kapok egy pár kérdésemre. Sokszor lesérülök és arra gyanakodtam rosszul futok, rossz a technikám. Végül kiderült hogy a cipőm a bűnös, amit én futócipőnek vettem az egyszerű általános training cipő, és valószínű e miatt fájdul meg sokszor a sípcsontom. A futóiskola nagyon tetszett, mivel én ilyet még sose csináltam számomra sok újdonságot mutatott, így számos tapasztalattal gazdagodtam. Este tésztapartiztunk, majd a társaság egyik fele danolászott, a másik fele pedig kártyázott. A svindli parti azt hiszem mindenkinek nagyon bejött! :D A jókedv segített sokáig fenmaradni, hogy Pennek ne egyedül kelljen megvárnia a férfi maraton fél kettes kezdését. Végül 1 körül kerültünk ágyba, ezért a másnap reggeli kelés elég nehézkes volt. Reggelire bundás kenyeret kaptunk (ezer hála a szakácsoknak), ami forró teával kimondottan jól esett azon a párás, esős reggelen. Mivel 5-6 kilit terveztek csak futni tekintettel az időjárásra, gondoltam én is bevállalom, de a szakadó eső visszarettentett, ha elindulok az egyenlő lett volna egy egész hetes prüszköléssel és köhögéssel. Mivel most hétvégén verseny (Mátra Maraton), ezt inkább nem akartam megkockáztatni. Csatlakoztam a társalgóban a vizilabdásoknak szurkoló kis csapathoz, és nem bántam meg, hihetetlen élmény volt élőben látni ahogy megnyerték zsinórban a harmadik aranyat is! :) Mivel az eső elállt, bringágra pattantam hogy terepezzek egy kicsit, de közel fél óráig sem voltam kinn, mert az emelkedők szó szerint mászhatatlanok voltak... nem nagy élmény egyhelyben tekerni a bringát az ázott agyagon. Közben a futók is visszaértek, hallgattuk az élménybeszámolót a patakfutásról (és fürdésről), gyorsan összepakoltunk közben és már indulni is kellett. Hazafelé még beültünk egy könnyű ebédre a kisvendéglőbe, készült még egy pár fotó (malackával közösen is :) ), majd végleg elhagytuk a Mátrát. Fáradtan értem haza, de élményektől fűtve, így alig várom már a következőt. Köszönöm a szervezőknek és a sporttársaknak is a sok-sok vidám percet!

7 hozzászólás

Nagyot repesztettél Kékesről lefelé!
És a Malacos képek igen jók lettek :o)

Örülök, hogy személyesen is megismertelek, és sok sikert a hétvégi versenyhez! :)

Jó volt olvasni más szemszögéből nézve a történt eseményeket. Én is örülök, hogy megismertelek, köszi a képeket még egyszer!

Tia, azért most elképzeltelek egy montival a hegyek között... A patakban... :-D
Persze, ha Milanthis vállalja, hogy a következő edzőtáborban tart néhány speciális montis edzést, akár én is beneveznék... :)

Montis edzésre én is adok egy szavazatot!

Tetszett a beszámolod,örülök hogy megismertelek.A képek nagyon jók lettek.

Én is nagyon örülök hogy megismertelek benneteket személyesen is! És szívesen vállalom a montis edzést ha lesz rá igény, és ha kell tudok vinni speckó bigyókat és kütyüket is, bár trafipaxos figyelmeztetőről még nem hallottam... :D A hétvégén a táv nem egész 30 kili lesz, remélem hamar túlleszek rajta és nem utolsónak fogok beérni. :) Majd írok beszámolót jövő hét elején!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Archívum

2008-09 hó (2 bejegyzés)
2008-08 hó (2 bejegyzés)
2007-09 hó (2 bejegyzés)
2007-08 hó (4 bejegyzés)
2007-07 hó (3 bejegyzés)
2007-06 hó (3 bejegyzés)
2007-05 hó (4 bejegyzés)
2007-04 hó (2 bejegyzés)
2007-03 hó (2 bejegyzés)
2007-02 hó (2 bejegyzés)
2007-01 hó (5 bejegyzés)
2006-12 hó (2 bejegyzés)
2006-11 hó (2 bejegyzés)
2006-10 hó (3 bejegyzés)

Legújabb blogüzik

Még több blogüzenet