Hűűű, ez tökjó volt. :)

Pedig a vasárnapi hosszabbacska futás után fáradtak voltak a lábaim. Pedig most nem is állok naponta 4-5 órácskát a tábla előtt, de az a beton-keménység érzés megvolt. Igen, tudom: nyújtás. Úúúútálok nyújtani. Meg sajnálom is rá az időt. Jó, persze, amikor muszáj, akkor muszáj, de vasárnap jöttünk haza az erdőből, elmaradt.

Amikor Zilacival beszéltem pár hete, az volt az egyik tanácsa, hogy ha kevésszer futok, és kevés km-t, és mégis fejlődni szeretnék valamennyire, akkor majd' mindegyik futásomba tegyek valami gyorsat. Nem fog ez nálam hosszú távon működni, mert amikor már nagyon nyűgösen vagyok fáradt, akkor hagyom magam pihenni, de most tart a lelkesedés. Szóval azt gondoltam ki, hogy legyen laza is, meg kicsi gyors is. A laza a Kertváros kör volt, az a kör, amiből tudom, nem szabad túl sokat futnom, mert hosszútávon megunom, de most még jó volt. És laza. Valahogy úgy éreztem, hogy visznek azért a betonkemény lábaim.
Mikor visszaértem (5,6k) nem is ment nehezen az iramváltás. Persze még próbáltam tartalékolni, így lett a km 4:41. Hűűű, megy ez. Az utsó kilin meg úgyis minden mindegy, meg minden bele, meg eddigre már nem sütött a nap a házak közé, kellemesen enyhe volt a levegő, és bár éreztem, hogy küzdök, ez egy olyan jó küzdés volt, mert haladtam is, és 4:13. Huh. Meg huh-huh. Aztán egyszercsak kaptam levegőt is. Na, nem volt vészes persze, csak mikor hazaértem, a kutyának nem volt egyszerű elmagyarázni, hogy most nem játszunk. :)

Aztán egy gyors zuhany, majd egy csobbanás a kerti medence selymesen langyos vizében. Sose rosszabbat. :) Viszont az a fránya nyújtás, hát nem elmaradt??? ;)