Pen adta az ötelet. Hogy lesz, és rendelt 4 napos bérletet. Óccsóért. Aztán persze én is kedvet kaptam, aztán meg halogattam a jegyrendelést. Aztán meg rájöttem, hogy már csak drágáért lehet, meghát a vonat sem kevés, mióta elorozták az ingyenélő tanárok 50%-os kedvezményét, de azért menni kell. Mert van ezeknek a versenyeknek valami jó kis hangulata.
A debreceni pályát amúgyis ismerem, pár éve az OB alkalmából mentem át pár napra. Igazából épp az a jó benne, ami persze a kiábrándító is, hogy annyira kevesen vannak, gyakorlatilag csak a csapatok, "civil" alig egynéhány, hogy így különösképp olyan, mintha családias lenne a dolog, és "bárhol" ott lehet lenni. Már persze bizonyos határokon belül. De pl. odalehet menni a rúdugró vagy a magasugró szőnyeg közelébe, persze kívülről, de ma pl. ott állt mellettünk a francia csapatvezetés is :) Meg aztán a "nyugati" szektorból, ahova a jegyünk/bérletünk is volt közvetlenül lehetett látni a futószámok befutóját, és előttünk zajlott a 10próbázók távolugró versenyének egyik csoportja.
Imádom a tízpróbát. Egyrészt mert a tízpróbázó fiúk kellőképpen sokoldalúan edzettek (éljen az esztétikai élmény ;) továbbá mert az egy kétnapos dolog, egy "történés", amit végig lehet szurkolni. Persze lehet mondani, hogy a futószámoknak is van több futama, de itt a "leggyengébb" versenyző is pályán van két teljes napig. Kivéve, ha... De ne rohanjunk ennyire előre...

Szóval imádom a tízpróbát, mégis sikerült lemaradni a 100m-ről, mert az 10:10-re, mire szereztem jegyet, meg körbekerültem az egész kócerájt, addigra lement. De sebaj, mert a tízpróbázók fél órán belül ismét a pályán voltak távolt ugrani. Előttünk az A csoport küzdelmei zajlottak. Eddigre megérkezett Pen is.
Mindketten -természetesen megfelelő sportszakmai indokokkal megalapozva ;) - kiválasztottunk egy-egy szimpatizáns fiatalembert, akiknek végig szurkolva méginkább a magunkénak érezhettük a versenyt :) A Pen-kedvenc egy kissé árja beütésű német gyerek lett (nevezzük Pascalnak, a vezetékneve ugyanis kissé bonyolultabb az enyémnél), én pedig egy francia fiúnak szurkoltam (aki, mint kiderült, kb. fél évvel idősebb kisebbik öcsémnél, huh), ő pedig legyen Maxi. :)
Na, 7.02 és 7.01m-es ugrásokkal a csoport végén végzett a két fiú, viszont Maxié volt a jobb ugrás, hurrá :) Ezen a ponton még nem sejtettem, hogy a többi számban nem annyira fog diadalmaskodni, de sebaj. Nem ez a lényeg. Ugye. ;)
Mindezenközben lezajlottak a 100m-es előfutamok közvetlenül előttünk, a távolban súlylökés ment és férfi gerely selejtező, magyar döntőbejutóval.
Ja, meg tízpróbások is nekiálltak súlyt lökni, Maxi és Pascal közötti különbségek itt kezdtek kirajzolódni, hisz Pascal röpke 3 méterrel dobott többet a francia srácnál. Sebaj, Maxinak sokkal szebb szemei vannak ;)
Szóval lassan lement a délelőtt...

Mi azt találtuk ki Pennel, hogy a délelőtti és a délutáni rész között, amikoris volt röpke 4 órányi szabadidőnk, elmegyünk úszni egyet. Jó volt :o) Csatlakozott hozzánk egy időre Evita, és az 1000m lelubickolása után jót beszélgettünk az élet dolgairól a pezsgős-medencében. Megállapíthattam, hogy Pen úgy úszik, akár egy sellőlány, azt is, hogy ez az új debreceni uszoda szuper, és egyébként is jólesett dumálni egyet Evitával is. Egyébiránt ez a vizes program kifejezetten jól esett ezen a ponton, mivel a délelőtt valami piszok meleg volt. Tűzött ránk a nap, mi meg farmerban voltunk, meg sötét felsőben.

Pancsolás után visszatértünk a pályára, és beálltunk a magasugró szőnyegek elé közvetlenül. Még jó, hogy egymás mellett volt a két szőnyeg, mert a két szurkolnivalót két külön csoportba osztották be. Az egyik szőnyegen (ahol a német gyerek volt), valami 185 centiről indult az ugrándozás, a másikon 174-ről. Na, itt volt Max. Mellettünk meg a teljes francia edzői kar, de legalábbis a 2 francia tízpróbázó srác edzői, meg barátnői, meg ilyenek. Jól elvoltunk, mindkét szőnyegen kívánatosan alakultak az események egy darabig, igen ám, csak közben elkezdett esni az eső. Brrr. Nem irigykedtem. Ok, nálam volt esernyő, de kezdett hűvöskés is lenni.
Az utolsó két-két ugróban mindkét kedvenc benne volt még, amikor egyszercsak Max nem ért el a szőnyegig, hanem az Achillesét nem kicsit fájlalva elkezdett naggyon szenvedni. Később a nyugati szektor mögötti részen láttuk viszont, mankóval a kezében, a jobb lábára nem tudott ráállni :(( Pascal egész jót ugrott, aztán az volt kiábrándító, amint a belorusz srác (aki végül 214cm-ig jutott) magának próbálta törülközővel letakarítani a futósávjáról a vizet. :(( Aztán nagynehezen megjelent ugyan a "szivacsos" kocsi, de na, ez valahogy nem volt méltó egy nemzetközi versenyhez. Meg az se, hogy idegen nyelven mindösszesen 4 mondatot hallottunk a hangosbemondóban, az is mind angolul volt... 4 mondat, egész nap.
Aztán persze a magasugrás végeztével leültünk, az eső már csak szemerkélt, de nagyon hűvös volt. Még lementek a 400-as, 800-as férfi, női előfutamok, ffi súlylökés döntő, volt női rúdugrás és hármasugrás selejtező, meg volt 5000m ffi, de arról már lemaradtunk, Pen is fázott, nekem meg el kellett jönnöm, hogy ne vaksötétben kelljen hazakolbászolnom.

De visszatérek :) Asszem, kell még egy nap ebből a feelingből, és elnézve az időrendet, meg végiggondolva az én teendőimet, asszem, vasárnap lesz belőle. Rúdugrás és magasugrás férfi döntővel, 1500-as döntőkkel, 4×100/400-as döntőkkel, meg miegymás. :))