Igazából V42 most baromira nem érdemli meg, hogy megemlékezzek erről a mai közös futásról, meg nagyon gonosz megjegyzést tett az általam abszolvált blogbejegyzések és futások arányára. Már, hogy az enyém a legmagasabb a környéken. És azt is tudom, hogy nem is tudok írni, csak szeretek, úgyhogy ez van. :-)

Én találtam ki, hogy ma szeretnék futni egy Kis-Mol kört olyan közepesebb tempóban, amire V42 azonnal ráharapott. Zoli kérette magát kicsit, Gabó meg szervezett meg alkalmazkodott, de ott volt. Robi meg lerázott megint, mondván, hogy ő nem akar aszfalton futni. Ez mondjuk a hétvégi 27 kilis futás során nem jutott eszébe, de sebaj. Nem erőszak a disznótor :-)

19:10-kor volt találka a Szeol-pályánál, így Zolit 19:00-ra rendeltem a Kavicshoz, hogy akkor 19:03-ra oda is ér, majd 19:09-re kinn is vagyunk a Tisza-parton. Hááát, fontosak ám ezek a percek, mert V42-nél nincs ám késés :-)) Aztán jöttek is Gabóval, mondván, hogy lazán. Hozzá vagyok én szokva, hogy a laza az 5:15-5:20. És erre terveztem. Erre V42 nem volt formában, Gabó meg gyomorproblémákkal küzdött. Sőt. Továbbmegyek. V42 az első sorból hátrajött, majd én mentem előre, és azon vettem észre magam, hogy én diktálom az iramot. Ami persze nyilván kívül volt a terven, de aggódtam a két srácért, nem voltak a top-on.
Én - kivételesen - igen. :-) Hisz már ment le a nap, egyre enyhébb lett a levegő és én friss voltam, és virgonc és vidám. Hisz itt a csapat nagy része, és futni jó :-)) Erre közlik hátulról a srácok, hogy lehetne lazábban. Na, ilyen se gyakran esik meg velem, általában én szoktam halálhörögni, meg elhaló hangon könyörögni az emberióbarát tempóért.
Úgy féltáv körül frissítettek egyet a srácok, akik nem 14, hanem 20+ km-ekben gondolkodtak, aztán meg megint visszahúztak, hogy neolyangyorsan induljunk már el. Miii? Ééén? Gyors?? :) Aztán volt ott egy nő két kutyával, émmeg az ilyen szabadon-eresztett állatokat csak a távolból szeretem imádni, és itt is megmutattam, hogy van itt még sebességfokozat :-) V42 kilátásba helyzte, hogy a kutyáját utánam ereszti a NIKE-n, hogy végre egyéni csúcsot fussak :-)) Aztán lassan közeledett a töltés, ki is találtuk Zolival, hogy azt a részt a buszfordulóig, meg a kútig, megnyomjuk. Élveztem a sebességet. Már sötétedett, és nagyon friss volt a levegő, ami azonban a buszfordulónál vált hirtelen fullasztóvá.
Itt frissítettem, és eddigre Gabó is megejtette a számára szükséges output folyamatot, és ettől felélénkült, így a hazafelé vezető szakaszt már kicsit tempósabban toltuk.
"De jó egyszer teljes értékű tagjának lenni a csapatnak!" - mondtam álmodozva, mire a srácok a tempó további fokozódásával fenyegettek. A táv szépen fogyott, mi elbeszélgettünk, Zoli lassan eltávolodott tőlünk, egyszer ugyan megpróbáltam utólérni, de hamar beláttam, hogy ez esélytelen.

Jó volt. Átlagra nem volt egy kifejezetten gyors futás, de jó volt, jól esett, és kicsit visszaépítette az omladozóban lévő önbizalmamat!! :-))