Előzmények
SOHA olyan keveset nem futottam még, mint ezen a nyáron.
Hogy ne kelljen állandóan kisakkozgatnom a futásokat, az évek óta szokásos heti 5 futást levettem 4-re, az nem okozott gondot (mondjuk még a 4 futás se minden héten jött össze). Viszont ezek között a futások között sok volt a résztáv, vagy váltakozó iramú futás, hetente egyszer pályán edzettem (10×400-akat, 15×200-akat), de valahogy ezek nem azok a fajta fogcsikorgatós résztáv edzések voltak, nem igazán mentek csontra, és elég nagy pihenővel futottam ezeket. Így nem nyírtam magam. Persze volt sok más futás is, de a hosszúk közül sok elmaradt. Ezt igazán a Jabilon éreztem, ahol gyors voltam én 7 km-ig, de a verseny 14 volt, és teljesen szerte-széjjel futottam magamat. Ezek után (bár nem teljesen ész nélkül) megpróbáltam "pótolni" a hosszú futásokat. Szóval, ha egy edzéselmélész belenézne az edzésnaplómba valszeg sikítva tépné a haját, szóval nem akarom én ezt népszerűsíteni, csak így alakult. De a motivációm végig OK volt, és nem sérültem le a sok tempós futástól...
Az utolsó hetem különösen jól sikerült, nem éreztem magam fáradtnak, valahogy minden jó volt. Lehűlt a levegő, én felfrissültem, motivált lettem, az utsó két heti hosszú pszichésen egész biztos sokat jelentett. De azért lemondtam az eredeti <1:40-es tervemről, azt gondoltam, idén végre nem akarok sokat markolni és keveset fogni, inkább egy 1:41-42 körüli időt vártam magamtól.
Mindezt tetézte, hogy Zilaci megkeresett, hogy utazzak velük a versenyre, busszal, ami szintén nagyon kényelmes és gyors volt, lenkeanyu pedig nagyon jó társaság. Köszönöm mindkettőtöknek!

A Verseny
Bár majdnem nagyképűnek tartottam, hogy beálltam az 1:30-1:40 zónába, még így is közel 2 percnél haladtam át a rajton, és nálamnál lényegesen lassabb embereket előzgettem. Aztán nemsokkal a rajt után már jöttek a bíztatások, hogy "Hajrá, Anita!", meg hogy "Nyomjad, Ancsibébi!", mikor megszólít egy ex-tanítványom, hogy "Csókolom, H. tanárnő!" :-) Mondjuk láttam a srácot a rajtlistán, első félmaraonját futotta, valahogy a környékemen jöhetett végig, végül 1:40 körüli időt ment. Tökjó! :))
Én kerülgetve is 4:42-es ezerrel kezdtem, majd ahogy lehetett haladni, nagyjából 4:35-ös kilik következtek. Ritka alkalom volt: nem ijedtem meg a számoktól. Valszeg mert amúgy valami baromi lazának, vagy legalábbis jólésőnek éreztem. A verseny eleje ugye a tömegből való kikeveredésből szól, majd irány a rakpart. Első 5 kili 23:09, és felötlik az a téli délután, amikor az 5 kilis "erőfelmérőm" 23:50-re sikerül, és vadul agyalok azon, hogy úúúúristen, hogy lesz ebből egymás után 4, meg egy kicsi. Akkor, de még ekkor se sejtettem, hogy az összes 5 kilis részidőm ezen belül lesz (23:09, 23:19, 23:47, 23:29 + 5:06 az 1,1km), pedig Az akkor nagyon küzdős volt ám. Mindenesetre az első 5-ös részidőmtől kissé megijedtem, főleg, mert a Budai Rakpart a legpokolibb része a pályának. Tűz a nap szemből (ááá, én felhőcskéket akartam mára!!!), hátból fúj a szél. Mondjuk volt nálam szivacs, végig hűtöttem magam, amennyire lehetett.
Jól esett, amikor "felfordultunk" a Lágymányosi hídnál, mert itt a szembeszél ellenére erőre kaptam. Még itt is jellemzőek voltak a 4:35-ök, csak frissítésnél csúsztam ki olykor. Brutálisan jól álltam, talán 7 kilinél úgy 1:37:30-ra, amiről persze tudtam, hogy nem realitás, de azért itt merült fel az örök kérdés, hogy ebből most akkor nagy futás lesz, vagy nagy halál... 10 kilinél 46:28 a részidő, féltávnál kerek 49 perc. Hihetetlen. Hihetetlen, de még mindig nem volt semmi gondom, akkor meg miért ne menjek. Zilaci meg is jegyezte 12-nél, hogy jól mozgok. Imaro előre küldött, hogy menjek, mert ügyesen megy. Futás közben ért utól Tomator, (n)adam, és előztem le Csermaneket. Állítólag így jár, aki ugrik egy dimenzió kaput... :o) (Ez is copyright by Zilaci :)
A 14 kilis időm jobb volt, mint a Jabil 14km-e, ami után le kellett ülnöm 2 percre, mert ugye széjjel futottam magam. Most még mindig minden OK, bár km-időnek a 4:45-4:52 kezd jellemzővé válni. 16-nál (1:15) már tudom, hogy akkor is megvan az 1:40, ha 5 percesben nyomom, ekkor ér utól Mariann. Róla tudom, hogy rövid távon iszonyú tehetséges, viszont ez az első félmaratonja, 1:45-ön belül tervezi (reálisan!). Bíztat, bíztatjuk egymást, jól esik pár szó vele, feldob. Aztán jön a fordító, és igaza van Zsazsinak (az FB topikon), valóban jó lenne oda egy meglepi chipszőnyeg (Firenzében van hasonlóképp), bár azt hiszem, aki valóban magának fut, és félmaratont nem pedig 20,5-öt, az elfut odáig. A többi pedig nem versenytárs.
Aztán jön az Alkotmány(?) utca, amire ráfordulunk a felüljáró előtt, itt előzöm egy BBp-s "gyors emberünket", nem kicsit lep meg a dolog, de lendületben vagyok. Ezzel a lendülettel egész gyorsan feljutok a felüljárón is, 4:45-ös lesz ez a km. Innen már nagyon várom a végét, próbálok gyorsulni, be is csúszik valahol egy 4:29-es km, de aztán  4:38-39 magasságában alakulnak az utolsó ezrek.
Mikor beérek, az órámon 1:38:54 (a hivatalos eredménylista szerint 50 a vége, mindegy), és örül a fejem, ahog mostanában mondani szokás: nem kicsit, nagyon :)) És közben még ki sem ütöttem magam nagyon.

Most egy kicsit pihentetem a félmaratont, mint olyat, nagyon rég szerettem volna már valami ilyesmit futni, és egyelőre elég nehezen hiszem, hogy ilyet tudok én még egyszer. De vannak új tervek, gondolatok, ötletek, meg hát előttem van még egy ősz, maratonival (nem küzdőssel), meg sok-apró környékbeli versennyel :)