...meg ez meg az...

Hja, kipróbáltam már milyen úszni Szentesen. Duplalyukas órám van csütörtökönként, és azokat úgyis végignyűglődöm, így kitaláltam, hogy hetente-kéthetente ott járok majd el úszni. Főleg mert ott van közös gimis bérletünk, és ha már elég sokmindent elvettek tőlünk pedagógusoktól, legalább ezen tudjak spórolni vagy ezzel a lehetőséggel tudjak élni.

Bár voltam én már a szentesi uszodában, azért nem vagyok bejáratos. A sátras verzióban meg még nem is voltam. Így aztán miután átöltöztem a fűtött épületben, átballagtam (egy szál törülköző, meg fürdőruha, miegyéb) a sátorhoz. Körbejártam vagy kétszer, mire megtaláltam a bejáratot, de sebaj :) Azért a nehézségek itt nem értek véget :)
Merthogy itt láttam egy folyosót, aminek a végén egy ajtó volt, ami mögött férfiak tusoltak. Agyaltam egy darabig, hogy az publikus terület-e vagy a férfizuhanyzóba tartok éppen, de jött egy csaj határozottan arra, így úgy csináltam, mintha én is tudnám hova megyek. Közös tusoló volt :)
Innen elég magabiztosan mentem a 33-as medence irányába, de mikor átmentem a forgóajtón, hát nem egy teljes vizilabda-csapatot láttam meg?? Ezt a pechet ;) Sajnos nem volt rajtam szemüveg, így csak homály volt, de sejtettem, hogy itt vizilabdaedzés lesz, és a srácok nem velem akarnak edzeni, így átkonvertáltam magam a tanmedencéhez. Letusoltam, felraktam a kulcsomat, ami egy gumikarikán volt, a csuklómra, és nekivágtam. A víz langyoskás volt, kellemes, a medence szinte üres.
Az első 200 méteren. Ekkor saját sávom volt, gyors' bemelegítő 200 m mell, aztán meg játszottam a szokásos 4×25-ös gyors-mell-hát-mell váltogatást, és azt tapasztaltam, hogy gyorsulok. Vagy rövidebb a medence, ez már csak nézőpont kérdése.
Már ekkor is hullámzott a medence, de aztán jött egy nagyobb csapat kölyök, akik két sávot is elfoglaltak, még nekem is arrébb kellett menni. Itt jegyzem meg, hogy számomra a part széléről a vízben szerencsétlenkedő gyerekekkel ordibáló úszóedző/tesitanár nem hiteles, de mindegy.
Én az egyre hullámzóbb vízben is frankón leúsztam az adagomat, majd nagy naívan elindultam kifelé, hogy megyek öltözni...
Amikor is észrevettem, hogy nincs meg a kulcsom!!! Bakker, de beparáztam. Minnyá órám lesz, benn az összes cuccom a szekrényben, és kulcs meg sehol. Hát, sok más választásom nem volt, szétnézni úszószemüveggel a medence alján, azt' vagy meglesz vagy nem. Meglett. Nem kellett 5-10 méternél többet úsznom érte. Huh.
Innen már elég gördülékenyen mentek a dolgok, a tusolás, hajszárítás már zökkenőmentesen ment, és simán visszaértem 5. órára.

Aztán este futottam is, mert multifunkciós vagyok. De meg lettem kérdezve, hogy 8 kili vajon elég-e alapozásnak. Hiába no, én nem az a fajta vagyok, aki "90-es átvezető hetet" tart, most van eddig 23 kilim, és még vagy 20 biztos lesz a hétvégén. Nem mondom, hogy sok, de 3 hét pihi után én szeretek óvatosan kezdeni.

És bár jó volt ez a nap, kellemesen elfáradtam, azt hiszem, nem lesznek alvásproblémáim.