Ha itt a tavasz, és végre rendszeresek az edzések, nincs is jobb, ha az ember időnként egy kis részt-edzéssel szopatja szórakoztatja magát. Ha ezt társaságban teszi, az különösen jó, ha pedig olyasvalakivel, aki csak kicsit, de azért érezhetően gyorsabb nála, meg pláne. :))

Történt, hogy mára összeszerveztem egy résztávosdit Zolival és Hanival. Mondjuk Zoli a SZEOL-pályára gondolt, én viszont a SZVSE-re, és mivel Hanit oda irányítottam, így szegény Zoli is kénytelen volt odajönni, ha jó csajokkal akart edzeni :o)
A bemelegedés jó volt, a szótagszám/km érték is épp megfelelt, mondjuk a szmog-érték, meg a zaj meghaladta a kívánatosat, de valahogy el kellett jutni a pályára.

A pályától nem messze már várt Hani, hú, de jó, ő is ideért :) Benn vázoltam a terve(me)t, miszerint én 8×400/400-ra gondoltam, amit a 2/3-os többségű koalíció azonnal leszavazott. Hani arra hivatkozott, hogy a betonkeménynél kissé lazább lábakkal kíván a szegedi K&H szombati rajtjához állni, Zoli meg a bevetette a Családi Béke hadműveletet. Jó, én rá is értem, meg gondoltam, ha már készülök valamire (presze nem, de ha esetleg mégis), akkor az a jövőheti pesti Vivicitta, de aztán, ahogy elindultunk, lelazultam, mert 6 gyors az semmi a szokásos 10-ekhez képest. Ma még akár gyorsan is lehet merni futni :o)

Az első körben nem győztem visszahúzni a többieket. Jó-jó, hogy ők bírni fogják, de na, hol vagyok én attól, hogy 1:45-ös 400-zal merjek kezdeni? És felötlött a síszünet 10×400-as küzdése, amikor alig bírtam ezalá menni. Jó, pihi. Pórbáltuk kifújni magunkat, én élveztem, hogy csak döcögünk, és hogy néha meg bírok szólalni :) Következő kör 1:40. Nem fájt, köszönöm, csak belegondoltam, hogy ebből még gyorsulni kéne, és nem sokszor szoktam olyan 400-ast futni, hogy 3 legyen a kettőspont után. Következő kör felénél Zoli elhúzott, mi küzdöttünk, ez is 1:40. Jól van, még mindig bírom, bírjuk, ez jó hír :)) Zoli bevár, pihi, aztán két olyan kör, amikor Zoli előre megy, ő 1:25-öt és 1:18-at fut, mígy mi két darab 1:37-est. Uppsz. Nem mondom, hogy nem lassulnak a lassú körök, és hogy nem küzdünk a gyorsakban, de ez az a jófajta küzdés. Klassz ez az edzés, na. :) Az utolsónál Zoli visszaáll hozzánk, kísér, buzdít, bíztat, mi nyomjuk, mint süket a csengőt, olykor Hani erősít rá, néha én próbálok iramot váltani, majd jön a hosszú egyenes, Hani baromi robbanékony, az elején még érzek rá erőt, hogy tudjam vele tartani a lépést, de végül megint lehagy 2-3 lépéssel. 1:34 (ott 1:33 látszott, de aztán itthon néztem a századmásodperceket, abból meg 99 volt, mindegy :) Nagyjából a második legjobb időm, szóval ez nekem tényleg a mindentbele, de nem volt gáz. Kifújjuk magunkat, megállunk pár percre, aszondja Zoli kocogjunk. Jó-jó, de ahhoz kell oxigén, az meg nemtom hova tűnt :o) Hamarost azért jut belőle mindkettőnknek elég, levezetünk egy kört, majd hazadöcögünk.

Klassz kis edzés volt ez, köszönet érte Zolinak és Haninak is, nélkületek nem ment volna így!! És tényleg elég volt a 6 gyors kör, mert így is összejött 12 kili, és bár elfáradtam, ki nem ütött nagyon.

Éljen a tavasz! :-)