Ahol sohasem voltam még. De vajon miért? Talán a verseny nevében szereplő "korosztályos" szó miatt hittem, hogy ez nem feltétlenül amatőröknek szól? Vagy az őszi leeresztés miatt eddigre elfogy a lelkesedés? Nem tudom. De Zoli olyan lelkesen mesélt a tavalyiról, hogy gondoltam, idén meg kellene próbálni.
Aztán, amikor nagyon nekikészültem, épp Zoli bizonytalanított el, hogy nem biztos, hogy jön. Mert a többiek se a szekcióból. De aztán ő gyorsan meggondolta magát, bár előnevezni egyikünknek se volt ideje. Meg a szerdai közös pacsalás/szaunázás alkalmával jól megbeszélték V42-vel, hogy futnak előtte egy 20-ast, hogy azért mégse legyen túl snassz csak úgy magában az a 4,5km. ;) Aztán Zolira hatott a tömegpszichózis, és belátta, hogy nagyjából a maratoni tempójában lefutott félmaraton nem biztos, hogy hasznos a jövő heti maratonja előtt.
Így aztán 10kor találka a kavicsnál, és elkocogtunk a Múzeumig. Valami csodaszép délelőtt volt! Hétágra sütött a nap, és kellemesen (futáshoz kicsit túlságosan is) meleg volt. A gyerekek versenyszámai mentek, mikor kiértünk, és gyors nevezés után nekiálltunk szurkolni.
Aztán kószáltunk a Múzeum előtt, és elkezdtek özönleni az ismerősök. Mivel az utóbbi időben majd' minden szegedi versenyen részt vettünk, egyre több az ismerős arc, egyre többekkel köszönünk egymásnak, vagy egyre többekkel elegyedünk szóba. Most azonban előszőr összefutottam egy szentesi tesiszakos kollégámmal, épp vele beszélgettem, amikor felbukkant Zilaci (jó volt már látni!! :), majd pedig a volt tesitanárom. Kicsit később pedig egy volt osztálytársammal találkoztam még össze. Szóval jó, hogy így néhány év elteltével úgy igazán otthon tudom érezni magam egy futóversenyen, és nem olyan kívüllálóként, mint néhány éve.
11.30-kor rajtolt a felnőtt+szenior korcsoport 4,5 km-e. addigra a levegő hőmérséklete nem hűlt, cserébe viszont melegedett :) Igazából nem nagyon volt nagy célom a versenyre. Csak egy kicsit felpörögni így a maraton előtt egy héttel, egy kicsit újra 5 percen belülre kerülni, de nem nagyon. Így indultam. Vitt a tömeg, a lelkesedés, akár egy kezdő futót. Semmi viszonyítási pontom nem volt, bár szoktunk szaladgálni ott a rakparton, de nem igazán tudtam, mikor hol tartok. Mentem, mendegéltem, először egy hossz az egyik irányba, majd vissza a rakpart végéig, és még azonis túl. Majd megint vissza a rakpart másik végére. A rakpart közepén jól esett a híd az árnyékkal, Zilaci buzdításával, meg a zenével. A fordítóknál jó volt szembefutni a mezőny elejével, majd végével, de nem éreztem, hogy jó erőben vagyok. És egyre csak lassultam. Az utolsó egyenesben már felfelé előztem meg egy olyan idős házaspárt, akiket bár láttam a rajtnál, kizárt, hogy akár egyetlen métert is előttem tettek volna meg. Vagy más gyorsabb ismerőseim előtt. De az első körüket sem futhatták, mert annak meg már láttam a végét. Na, mindegy, csak érdekes volt. Aztán jött az utolsó kanyar, majd be a parkba, az árnyékba, de ekkor sem bírtam gyorsulni, volt, aki itt hagyott le. Aztán szépen beértem, és kikerekedett szemekkel néztem a 20:18-as időmet (a jó esetre tervezett 21 perccel szemben). Később mondták többen is, hogy bringával lemérték, megvolt a táv. Akkor viszont 4:30-ban futottam, nem csoda, ha nem annyira könnyedén :-)))) Nemsokára Zolival is összefutottam, aki boldog mosollyal az arcán mesélte, hogy 4 percen belüli átlaggal 17:35-re ért be. Szép!!
Aztán még egy kis levezető beszélgetés az ex-osztálytárs Lacival, meg a másik Laci Zilacival is, gyors tombolasorsolás, ahol nem nyertem, pedig nagyon akartam. :) Majd zárásként Zolival lassan hazadöcögtünk, és egybehangzóan megállapítottuk, hogy ezt a szép délelőttöt kár lett volna kihagyni!!