... és ami mögötte, illetve előtte(m) van.

Kocogtunk egyet a srácokkal tegnap. Igazából ugyanaz a futás volt, mint novemberben, csak pogácsa nélkül. Mondanám, hogy a lényege veszett el ennek a rendezvénynek, de azért nem volt annyira vészes a helyzet.

A héten már levélben ment a szerveződés a srácok között, hogy mennek/megyünk, és futunk - lazán. Szoktam bírni ezeket a "Jaaaj, A., úgyis mi is lassan megyünk, majd menjünk együtt", csak azt nem értem, hogy egyébként értelmes emberek miért nem képesek megérteni, hogy az ő lassú tempójuk nem egyezik az enyémmel. Úgy meg aztán főleg, ha a szöveg mögött csak szavak vannak, tartalom és szándék nincs. Mindegy. Elvégre is nem maradtam teljesen magamra, noha együtt indultunk 5-en, végül két testőr maradt mellettem Zoli és Gabó személyében. Azért ez jól esett, így nem voltam egyedül, és bár szívem szerint én még ennél is lassabban mentem volna, visszaélni sem szerettem volna a rendességükkel. Ez a tempó még talán nem okoz maradandó károsodást :)

Szóval futottunk. Engem elvarázsolt a délnek tartó tiszai-szakasz, a srácok a roncshajók miatt panaszkodtak :) Én részemről nagyon szeretek arra futni. Előzetes várakozásaimmal ellentétben a terep is futható volt. Bírtam, hogy Gabó úgy kommentálta az állapotokat előző este, hogy "száraz a töltés, ameddig a szem ellát". No igen, a lényeg a második tagmondatban ;) Egy idő után ugyanis havas volt, bár csak középen egy sávban, ám az előző napokban olvadásnak indult hó, illetve víz lefagyott, az odaúton még elég csúszós tudott lenni. Azért lehetett futni.

A télies időjárás ellenére amúgy rengetegen voltak a pályán, persze legtöbben túrázva, az ősszel előrejelzett ötpróba sorozatnak köszönhetően. Tiszteletem a kitartásukért, mert bár szép-szép ez a szakasz, és úgy 2 órán keresztül kb. le is köt, azért gyalogolva marhára monoton lehet, főleg, hogy aszfalt végig. Azért túrázni erdőben, hegyen mókásabb.
Azért a rendezvény előnye, hogy kaptunk rend(szer)esen frissítést is, igaz, ezúttal nem pogácsa volt féltávnál, hanem chips, hiába no, adni kell az egészséges életmódnak.

Viszont hamar elfáradtam. Már kifelé úton éreztem féltáv felé közeledve, hogy a lábaimnak már úgy pontosan elég lenne. Ezt visszafelé is többször határozottan éreztem, fáradt a hajlítóm, de szerencsére sokatt dobott a helyzeten, amikor utólértük Gabó kislányáékat, aki beállt hozzánk kocogni pár(száz) méteren, és mivel benne sem szerettünk mvolna maradandó károkat okozni, így lassítottunk, ami akkor és ott nagyon jól jött. Bírtam, hogy Zolinak is :), aki tökviccesen nyirmogta végig a táv utolsó negyedét, de azért csak betámogattuk egymást a célba. :) Az időnk a tavalyinál egy hajszálnyival volt jobb, én azért annak ellenére erősebbnek éreztem, hogy most valamivel edzettebb vagyok, mint akkor voltam.

Más kérdés, hogy akkor másnapra veszett izomlázam volt, most meg csak kisebb fáradtság jellemző. Fizikailag. Fejben viszont úgy érzem, kicsit sok a hosszú. Veronában nagyon odatettem magam. Ezt a tegnapit nem terveztem (szívem szerint elég lett volna 15k, de így, hogy volt ez a szervezés, mindenképp szerettem volna megcsinálni). Jövő hétvégén pedig Debrecen, Rotary félmaraton. És nem ég bennem a láng. Persze ebben az is benne van, hogy eredetileg már abban bíztam, ezen a ponton tavasz lesz, és az majd erőt ad, de ez most nem így van. Úgyhogy nem tudom, mi lesz Debrecenben, lehet, hogy csak odamegyek, lekocogom a távot, aztán irány az Acquaticum. :) Meglátjuk.

Aztán pedig jönnek a rövidebb, pörgősebb versenyek én pedig lehet inkább megpróbálok a hétvégi egy hosszú helyett 2 rövideket futni. Így lenne heti 4 edzésem, amiből kettőbe akár tehetek is valami gyorsító jellegűt. Hátha egyszer tényleg tavasz lesz, és jól is fog esni.