Jóóóvan, tudom, idén tél sem volt, de mikor suliban a 6. órában kisütött a nap, teljesen elöntött az endorfin. Még a feladatokat is összekevertem, és az épp aktuálisat is az előző adataival oldottam volna meg :) Aztán végre kiszabadultam a teremből és megírtam a srácoknak a mélt. Hogy fussunk. Kicsit hosszabbat!!! Aztán V42 hívott, hogy legyen fél 6. Legyen, nekem oly mindegy, ma úgyis elmaradt a magánórám, csak menjünkmárvégre futni!!

Fél 6 előtt 2 perccel landoltam a Csillag téren. Mikor megláttam V42-t, rögtön elkezdtem izgulni, vajon mennyit késik Zoli, de közben ő is megjelent jobbról, és együtt értek a kavicshoz. Hajrá tovább. Felvetettem V42-nek a Fonógyári utas kiegészítést, amit csúnyán lehurrogtam, amikor az első 14 kilis tempómat futottuk, de akkor 14-re álltam be fejben, na. Ma meg kicsit többre. Láttam V42 arcán a boldog mosolyt, és mentünk. Egyébiránt lassan, ő ma nem is volt még túl jól, hát igen, ezek a szutykos vírusok támadnak ezerrel, benn is sokan érzik. Így esett, hogy sikerült egy olyan közös 5:30-5:50 közötti tempót futnunk, ami mindenkinek jólesett. Az elején Zoli csöndben volt, a Fonógyári idegen szakaszán meg koncentrált a terepre. Mi meg beszélgettünk, edzésekről, célokról, motivációkról, ár/érték arányokról. Megállapítottam, hogy az elmúlt napokban közeledtek az álláspontjaink. :-) Ezután nem sokkal történt, hogy V42 beszól: úúú, Anita, most jó tempót megyünk, ugye? Olyan 5:10-et. Hát nem, mondom, kivételesen nem is küzdök meg sötét is van, 5:50-nél nem lehetett gyorsabb az a szakasz. Mindegy. Nem is volt baj, mert a 3-as villamos vonalán haladtunk, és villamostörténeti előadást hallgathattunk meg. Meg még azt is megtudtuk, melyik villamost kellene megvenni és Gabó kertjébe telepíteni, de szerintem az azért nem férne oda be :)
A villamostörténeti előadás után olasz nyelvlecke következett. Gábor próbálta javítani az igen kezdetleges kiejtésemet, én meg tréningeztetni az agyamat, hogy vajon 5:30 körül mennyire tudok olaszul gondolkodni. Jelentem még nem nagyon. Io non parlo italiano. :-)

Aztán a Horgosi végén V42 hazafelé vette az irányt, meg persze mi is. Most vele beszélgettem, meg ittunk a kútnál a Mátyás téren, meg megbeszéltük, hogy ma a tavaszváró-rügyfakasztó zöld kendőm van rajtam, meg hogy mit kéne edzeni holnap. Aztán hazafelé meghúztuk az utolsó 400 métert, fokozóra, pörgősre, jólesően. :-))

Szóval klassz kis endorfintermelő edzés volt ez a mai is. Kívánok másoknak is sok ilyet!! :-))