A srácok hetek óta be voltak zsongva, hogy ide menni KELL. Nyilván a leghosszabb távra, de én valahogy mpst nem vágytam hosszúra. Egy héttel PH után, és egy héttel Bonyhád-Bátaszék előtt, arra gondoltam, inkább valami napsütéses kocogásra vágynék. Reggel Zoli vitt ki, neki a lábát törte fel (egy amúgy már párszáz kilit használt) cipő, így ő most gyalogolt, Bi-nek más jellegű problémái voltak, de nem tudott NEM-et mondani.

A szervezés a szokásos szegedi, megbízható, olcsó, de nem túl csilivili, de valahogy olyan családias. Bár reggel a nevezésnél még kihívást jelent a nevem leírása (na, nem nekem :), és igazából az is fejtörést okoz a hölgynek, hogy vajon 1989 előtt vagy utána születtem-e. :)
Megjön Hgabo, meg V42, elindulok velük, de tudom, max az első 200m-en megyünk együtt, nekik 5 perces a laza tempó, nekem meg nem.

Reggel még kicsit hűvöskés az idő, hosszúban indulok, de lassacskán enyhül. Az első 3,5km aszfalt, lehet(ne) haladni, de most lazázás van. Fáradtak a lábaim, nem erőltetem. A felüljárón utólérem Zoli gyalogos csapatát, becsatlakozik egy srác, mondván, hogy ugyan mostanában nem szokott futni, de most belekocogna a 28-ba. Úgyhogy nosza, bízom benne, hogy az én iramom nem nyírja ki, én olyan 6 percesben kocogok. A 3,5-es ponttól (a minitáv fordítója) már benn haladunk egy homokos földúton a zöld jelzést követve. Csak el ne tévedjek a dorozsmai rengetegben! :)) Odafelé úton pár gyalogos mellett megyünk el, amúgy nem történik semmi izgi, beszélgetünk, meg próbálunk előrehaladni, ami nem megy könnyen, mert az útviszonyok hááát, izé. Itt-ott kb. 10-20 centi homok, néhol göröngyös földút (volt olyan, ahol szabályos emelkedőnek meg lejtőnek tűnt a göröngy, akkora volt! :), máshol meg építési törmelékkel feltöltött kátyú.
Féltáv előtt kicsivel érjük be Bi-t, panaszkodik, hogy nincs jól, de azért megpróbál továbbmennni. Logikus. Előtte még kocsmázunk egyet a Kulipintyó csárdánál, nekünk ott a féltáv (ill. ez egy kitérő, ahol vizet meg csokit osztogatnak: tejcsokis XXL Sportszelet rulez).
Egyedül indulok visszafelé. Élvezem a visszautat. A kocsmánál kicsit nekivetkőztem, végre rövidujjúban futok, süt a nap, és én ezért jöttem. Szemben pedig az utánam indult futótársak és gyalogosok. Ahogy látom Zolit a kis csapatával, majd a hódmezővásárhelyi szekciónak előszőr az előörsét, majd Zilacival is váltok pár szót, majd jönnek sorra az ismerős szegedi arcok, a sok-sok olyan ember, akinek a nevét sem tudom, mégis oda-vissza köszönünk és szurkolunk egymásnak ezeken a helyi versenyeken/rendezvényeken. Aztán a volt koleszigazgatóm a triatlonos csapatával. Jó így sok-sok ismerős mellett elhaladni, és közben azt a "nagy-futós-család vagyunk" érzést érezni. Eközben lassan kiérek a betonra, de a homokos, törmelékes futástól nem lettek könnyebbek a lábaim, így a végét sem erőltetem, csak szépen, jólesően bekocogok. Bruttó 1:39, nettó úgy 1:35 alatt (a különbség a kocsmázásból adódik).

Beérek, gyors öltözés, és ülnék neki napozni, gondolván, még egy félóra, mire V42-ék megérkeznek a hosszútávról. Közben látom Bi-t, aki nem sokkal utánam mégis visszafordult, nem kellett ma neki hosszút futnia. Aztán, hogy ne benn nyűglődjünk, kitaláljuk, hogy Hgabo kisfiával, feleségével és Bi-vel kimegyünk Hgabo és V42 elé, úgy az utolsó pontig. Gondoljuk naívan, ugyanis, nem telik el egy km, amikor meglátjuk őket hatalmas léptekkel, nagy energiával futni. Előttük Zilaci-Jr, egyik leányzó társával. Gyors visszafordulás, és leparkolni alig van időnk, mire megérkeznek a srácok, méginkább fokozva a tempót.

Szóval szép délelőtt volt, jólesős futás, családias hangulat. Sok ilyet szeretnék még :)