Tudom, kicsit izé a cím, ha azt veszem, hogy V42 nem is volt velünk, de rajta kívül meg az egész Szekció jelen volt, és valahogy ez az egység jellemzte az edzést.

A srácok ugye kitalálták, hogy ne fussunk Bonyhád-Bátaszéket, hanem mert 3 hét múlva Párizs maraton, fussunk 35-öst. Illetve fussanak ők, nekem most (megint) rövidfutós időszakom van, úgyhogy én most is feleztem a távot. Az időjárás miatt mondjuk kérdéses volt a dolog (ez nem az önszivatós szekció), de reggel csak V42 mondta le, a többiek ígérték ott lesznek 9-kor a kavicsnál, és majd másfél órával később Algyőn a Radnai utcánál is. Én meg kibuszoztam lelkesen majd elkezdtem várni. Hozzá vagyok szokva, hogy mostanában felgyorsult az iram, így úgy negyed 11-re vártam őket, viszont inkább olyan 35 volt, mire megérkeztek. 6 perces tempó körül. Persze azzal kezdték, hogy az előző sarkon direkt lefordultak, mintha visszaindulnának, nem is akarnának velem futni :)

Az elsőre látszott, hogy Bi még mindig (már megint?) nem OK. A hátsó combizmait fájlalta, mint már annyiszor: neki ez be szokott keményedni az asszimetrikus mozgása miatt. :( Kikocogtunk még a vasúti hídig, itt ettek-ittak a srácok, majd vissza. Szép, lassan, komótosan. Nekem felszabadító érzés volt a tudat, hogy csak a fele van, meg amúgyis iszonyú lazán futottunk, de Bi-nek így is fájt minden lépés. Mégis, egyetlen pillanatra sem merült fel benne, hogy majd megáll és jöjjünk érte vissza, vagy hogy egyáltalán feladja.  Persze ezen nem lepődtünk meg. Közben elkezdett esni az eső, és szembefújt a szél, és fáztunk, és cudar idő volt, mégse soha senki nem futott előre, aki meg igen, az csak saját szórakoztatására, majd visszajött. Valahogy kimondatlanul is tudtuk, hogy nem hagyjuk Pityut egyedül. Őt meg bosszantotta, amikor tényleg úgy érezte, hogy nem haladunk előre, és nem tud mit kezdeni a fájdalommal. Próbáltuk bíztatni, meg tartani benne a lelket, de igazából éreztük, hogy okosat mondani nem tudunk, vele maradni igen. A töltésnél megálltunk, próbált Bi nyújtani, meg Robi megpróbálta kilazítani azt az izmot, és ez tán segített is, mert innen jött a jól ismert Bi féle fokozó, és olyan 5 percen belüli tempó az utolsó 2 km-re.

Azért még holnap jó lenne kimozdulni egy 10-esre...