Hát, megjöttem a naagy nyaralásból. És ez most nem a futásról szólt, bár nem volt punnyadós sem, volt azért "keresztedzés" bőven. Úgyhogy pár szóban megemlékeznék a dolog ide vonatkozó részéről.

21-én szombaton a Balaton-partra vonatoztam, itt szüleim nyaraltak, hozzájuk csatlakoztam másfél napra. A betervezett Balaton-felvidéki futást nem erőltettem, először mert naggyon meleg volt, aztán vasárnap este jött az a szeles hűvösebb idő, de akkor meg már egyrészt paklásztunk, másrészt meg én nem vagyok az a hirtelen ember. Szóval lustálkodtam :)

Másnap anyukámmal és az ő apukájával, húgáékkal Belgiumba utaztunk. Itt most nem akarok nagyon belefolyni, lényeg, hogy nagyon kalandos családi történetünkben nagypapámat, Anya születése után külföldre sodorta az élet, Belgiumban élt, lett másik családja, és tavaly talált rá újra Anyára. Nos, hozzá mentünk ki egy hétre látogatóba.
Rögtön első nap a környék megmutogatása során mutatott Nagypapám egy kört, amelyen szerinte futhatnék úgy 7 km-t. Meg kell mondanom, ahhoz képest, hogy maga nem fut, azért nem volt rossz az ajánlott kör. A hozzájuk közeli "főút"ról letértem egy erdei utacskára, és azon mentem egyenesen. Körülöttem az erdő. Jóillatú, zöld, csöndes, békés. Itt kijutottam egy macskaköves útra, ez már lakott volt, de olyan békés kis utcácskák. Elhaladtam pl. egy focipálya mellett, ahova a legkisebb unokáival le szokott járni focizni, majd egy ponton a macskakő is megszűnt, jóminőségű lett a szűk aszfaltút, ám jött egy kisebb emelkedőcske. Jó, kicsit komolyabb volt, mint a "szőregi havasok", de ez nem egy hegyvidék még, kisebb buckákat azonban sokat látni. Szóval klassz volt a kör, 3 alkalommal volt időm/kedvem a napi programok után/közben futni egyet, jobb szervezéssel lehetett volna kicsit többet is, de ez a hét most nem erről szólt.

Belgium csodaszép. Zöld, zöld és zöld. Semmi gondom nekem Magyarországgal (főleg, hogy jó volt hazajönni), de a nagy kánikulai hét után nagyon szembetűnő volt az itthoni szárazság és az ottani párásabb, csapadékosabb klíma és hatása közötti különbség. Voltam egyszer sétálni is egyet, fényképeztem sokat, próbáltam kicsit hazahozni a hangulatából.
És a másik, ami szembetűnő: a rengeteg mozgási lehetőség. Pályák, játszóterek, sportklubok. Ahogy nagypapám mondta, ott csak az nem tud sportolni, aki nem akar.

És kicsit a keresztedzésről. Nap, mint nap sokat kirándultunk, másztam toronyba (366 lépcső, hova lehet elkönyvelni?? :), sétáltam tengerparton, cseppkőbarlangban, városokban, szóval nem teljesen az a lazsázós pihenés volt ez futás nélkül sem. Tegnap aztán az adrenaliszintem meg a pulzusom is elérte az üzemi hőfokot futás nélkül is: egy vidámparkban lógtunk tesómmal (ő meg ezt a hetet tölti kinn), és felültünk pár félelmetes szerkezetre is, pl. hullámvasút, az kemény volt. A vizividámpark (aquapark) részében pedig többször lépcsőztem megint mert azokhoz a csúszdákhoz csak fel kellett mászni, na. De jó volt egy napra gyereknek lenni... :) 

Most újra itthon, és bár nem nagyon látom, hogy kezdjek újra neki, azért úgy néz ki, holnap V42 fog erre járni, vele végre talán 15 kili fölé kerülhetek, úgyhogy ma meg kéne próbálni egy laza, esetleg néha beleszaladós 10 km-t felrázónak. Aztán kéne még valami 20k fölötti élmény a hétvégére, majd egy felpörgető pár nap, mert 10-én Jabil Harmadmaraton és ott jó lenne valami jó tempót futni. Hát, hajrá, Anita... :))

Pedig én komolyan szeretem a meleget. De ez most kezd kicsit sok(k) lenni. Idebenn küzdök hogy 26 foknál ne legyen melegebb, napközben olykor csobbanok a medencében, és úgy érzem, kiszívja minden erőmet ez az idő. Persze ennél soselegyen komolyabb bajom!

Persze azért arról még időben lebeszéltem magam, hogy ma pályán eddzek. Főleg, mert a pálya 8-ig van nyitva, émmeg 8 előtt el nem indulok futni. Akkor is csak azért, mert már nem süt be a nap a házak közé.
Eredetileg egy 100-200-400-200-100-as piramis résztávot akartam csinálni (egy Monspart Sarolta edzéstervből vettem az ötletet), úgy, hogy minden gyors szakasz után ugyanannyi laza, de ezt átkonvertáltam 0,5p-1p-2p-1p-0,5p -es sorozatokra, szám szerint 3-ra. Az 1,4-es utcakörön mentem, mint tegnap is, ez a 1 kilis köröm egy kibővített verziója. A sorozatok épp egy kört, meg még egy kicsit vettek igénybe, így két sorozat között mindig annyit pihentem, amíg el nem értem a következő kör elejéig.
Amúgy jó volt ez, csak meleg volt nagyon-nagyon. Meg a végére elfogyott az erőm, valahogy rövidebbek lettek a gyorsabb szakaszok (távra). De legalább megcsináltam.

Aztán olyan vörös fejel értem haza, hogy anyám megkérdezte volna, ha látott volna, hogy "Jaj, kislányom, mért teszed ezt magaddal??", de nem látott. Aztán még fáztam is egy kicsit, na az most kifejezetten jól esett. Meg a jéghideg víz is utána.

Holnap pihi. Aztán csütörtökön vajon hány fok lesz este 8-kor, arra naggyon kíváncsi vagyok.

Öööö, nemúgyértem, hanem, hogy meleg van. Nem kicsit, cserébe nagyon. Én nem bánom, szeretem a meleget, jobban viselem, mint az esőt, szelet, telet. Persze nem vagyok mazochista, próbálok szervezni, hogy jó legyen.

Kicsit előbb az elmúlt napokról.

Szombat. Kiszálltam a hosszún. Nem ment. Valami hihhetetlenül motiválatlanul álltam neki, de szerintem nem lett volna gond, ha az a rohadt kutya nincs ott. Mert volt konkrét terv, hogy 5 Kertváros kör, meg egész délután szénhidrát-feltöltöttem. De megint vissza kellett fordulnom, ugyanott, mint múltkor, de mire addig eljutottam is számtalan tárva-nyitva álló kerítés volt (egyébiránt ma is. Itt a környéken is) Aztán vissza, meg új útvonal kiókumlálás, az is megvolt. Találtam egy másik kört, illetve nyilván ismerem már itt a környéken, és ez olyan 5 km-s lett, jó az. Ki is gondoltam, hogy megyek ebből 3-at, az utsó pár kili meg itt az utcában az 1 kilis körön. Aztán úgy 12 kilinél érezni kezdtem a spcsontomat. Akkor sem éreztem magam biztonságban, amikor egy kevéssé lakott helyen megállt előttem 100 m-rel egy autó. Lehet, hogy csak nekem van üldözési mániám, de zsigerből fordultam. Aztán kerengtem még, amennyit levágtam, hogy visszapótoljam, meg meglegyen a kör, és kiszálltam. 25+ helyett 15,5. Lelkiismeret-furdalásom volt, amiért nem is akartam úgy igzaán én ezt a futást, viszont önigazolásnak meg ott volt a sípcsontom. Franc se tudja. Ja, van ilyen. Tavaly is ezt mondtam, aztán szétcsúszott az őszi idényem, most azért azt nem szeretném...

Vasárnap. Szintén a forróság jegyében. :) U23-as EB. Jóóóó volt :) Hangulat, izmos férfitestek, klassz futósrácok. Élveztem. Ezúttal vittem én is fényképezőgépet, mert csütörtökön nem voltam megelégedve a Pen által produkált Maxi-Pascal aránnyal. :o)
Vasárnap a program a ffi kalapácsvetéssel kezdődött (a dobószámok nem kötnek le), meg közben a női 7próbások távolugrása. Kiábrándítóan férfias némelyik lány, volt amelyik még nálam is deszkább volt mellben, pedig ez nem kis teljesítmény. Soha nem tudnék szánt-szándékkal úgy sportolni, hogy a női vonásaimat elveszítsem. Persze nem mindegyik lány volt ilyen...
Ezután 3-ig volt egy kis pihi, nekünk meg árnyék, meg hideg víz meg jégkrém. :) Az élet apró örömei. Aztán volt férfi rúdugrás, meg magas (ez utóbbiról végül lemaradtunk :(( ), 1500m férfi és női, 3000 akadály férfi és női, 4×100-as és 4×400-as számok, 5000m női, ffi hármas, meg még egy pár szám, de egyszerre nem lehet ennyifelé figyelni. Rosszul van ez összerakva így, hogy van, hogy egy óráig semmi, aztán egyszerre 3-4 féle action a pályán.
-Azért a rúdugró srácok fiatalkásan sem rosszak, ezúttal egy Jesper Fritz nevű svéd fickót néztem ki rajongásom tárgyának, vele egy gond volt: ritkán ugrott, akkor is elsőre ugrotta az adott magasságot. Közben fekükélt az árnyékban, evett, ivott, mulatott, néha átöltözött, ugrott egyet, aztán folytatta. Végül ezüstérmes lett ezzel a programcsomaggal :)
-Közben mentek a magyar érdekeltségű futószámok. Kiordítottuk a torkunkat, úgy szurkoltunk Bene Barnának 1500-on, naaagy futás volt, talán kicsit túl bátor, de meglett az érem, nagyon megérdemelte a srác. Mondjuk, ahogy néztem, hosszabb távokon sem rossz futó, valami 66 perces félmaratonja van. Huh.
-A 3000 akadályosokat kissé irigyeltem a pancsolómedence miatt, gondolom, cseppet se bánták, hogy vizeskedtek kicsit futás közben. Itt Ott Balázsnak szurkoltunk ezer hévvel, és ő is nagyon szépen, nagyon nagyot futott. Nagyon örültem az ő érmének is.
-A férfi hármasba meg a női 5000-be tudtunk még belepillantani. A női 5000-en persze nagyon szépen futott Erdélyi Zsófia, ő is a végéről jött fel a 6. helyig már épp, amikor elkezdtünk aggódni, hogy leszakad.
A féfi hármasból csak foszlányok vannak az árnyékban esernyővel sétáló Gary White-ról. Édes volt ez a közel 2 m-es csávó azzal az esernyővel. Meg az vicces volt, hogy a neve meg a bőrszíne is kontrasztban volt egymással (jó, persze van ilyen felénk is...), mindazonáltal, ahogy néztem, a srác nyerte a számot.
Meg volt még itt egy nő, valami edző lehetett, vagy én nemtom, de egyrészt nem melegítőben volt, msárészt meg mint állat úgy ordított valakinek, de hogy kinek, az nem derült ki számunkra egyértelműen. Mert nem úgy tűnt, mintha valaki figyelne rá, mellesleg én is letagadnám, ha ilyen edzőm/anyám lenne. Brrr. De mér pont mellénk kellett állnia???
Na, de ettől eltekintve klassz kis 2 nap volt, Pennek pedig köszönöm a tippet és a társaságot!

Ma. Azt gondoltam ki, hogy ééén nem leszek mazochista. Nem fogok tűző napon futni, és szenvedni, hanem megvárom a naplementét, és akkor megyek ki. Legalábbis kicsit előtt. 8 előtt pár perccel már árnyék volt a házak között, körbe sokan locsoltak, meg virágok illatoztak, nekem meg jól esett a futás. Így aztán próbáltam a lazánál egy hajszállal gyorsabb tempót menni, de még jólesőt, és ha azt nem is állíthatom, hogy meg se izzadtam, azért végre jól esett a futás. Ki is találtam, hogy a heti páylaedzést elhagyom, helyette percekben mért piramis jellegű fartleket fogok játszani holnap, a csütörtöki 1k_laza/1k gyors meg megint mehet a kilis pályán. Legfeljebb hülyének néznek a szomszédok...

Nem szeretek reggel futni. Jóóó, annyira nem is reggel volt, a 8 óra körüli kelés után hagytam időt magamnak, hogy felébredjen a szervezetem is...

Végülis a tempó megvolt, meg még társaság is a pályán, illetve, hogy fociedzés. Mondjuk én a fociedzés címszó alatt futtatnám is a srácokat, mert ők frankón elsétálgattak a lekerített KIS pályán, míg én szaladgáltam körbe a 400-as körön, mint a mérgezett egér.

Az idő is furcsa volt. Nem volt vészesen meleg: 20-22 fok, bár tűzött a nap, cserében viszont fújt a szél. Éreztétek már úgy, hogy fáztok, és melegetek van egyszerre? Na, ez olyan volt. És ment bennem a robotpilóta, de most vártam a végét.
Asszem, fáradt vagyok, a múlt heti pihihét se lett laza, csak legfeljebb a km kevesebb. Mindegy. Ez van, meg a jövő hét, aztán tényleg szinte semmi, mert nem tudom, ott kint mennyire lesz időm/lehetőségem, de az a hét nem a futásról fog szólni.

De holnap lefutom a hosszút. Most úgy döntöttem, 5 Kertváros-kör formájában, lazán, este 6-os rajttal. És ha ügyes leszek, vasárnap kialhatom magam, és délután még visszanézek Debrecenbe. Szóval van motiváció ;))

Pen adta az ötelet. Hogy lesz, és rendelt 4 napos bérletet. Óccsóért. Aztán persze én is kedvet kaptam, aztán meg halogattam a jegyrendelést. Aztán meg rájöttem, hogy már csak drágáért lehet, meghát a vonat sem kevés, mióta elorozták az ingyenélő tanárok 50%-os kedvezményét, de azért menni kell. Mert van ezeknek a versenyeknek valami jó kis hangulata.
A debreceni pályát amúgyis ismerem, pár éve az OB alkalmából mentem át pár napra. Igazából épp az a jó benne, ami persze a kiábrándító is, hogy annyira kevesen vannak, gyakorlatilag csak a csapatok, "civil" alig egynéhány, hogy így különösképp olyan, mintha családias lenne a dolog, és "bárhol" ott lehet lenni. Már persze bizonyos határokon belül. De pl. odalehet menni a rúdugró vagy a magasugró szőnyeg közelébe, persze kívülről, de ma pl. ott állt mellettünk a francia csapatvezetés is :) Meg aztán a "nyugati" szektorból, ahova a jegyünk/bérletünk is volt közvetlenül lehetett látni a futószámok befutóját, és előttünk zajlott a 10próbázók távolugró versenyének egyik csoportja.
Imádom a tízpróbát. Egyrészt mert a tízpróbázó fiúk kellőképpen sokoldalúan edzettek (éljen az esztétikai élmény ;) továbbá mert az egy kétnapos dolog, egy "történés", amit végig lehet szurkolni. Persze lehet mondani, hogy a futószámoknak is van több futama, de itt a "leggyengébb" versenyző is pályán van két teljes napig. Kivéve, ha... De ne rohanjunk ennyire előre...

Szóval imádom a tízpróbát, mégis sikerült lemaradni a 100m-ről, mert az 10:10-re, mire szereztem jegyet, meg körbekerültem az egész kócerájt, addigra lement. De sebaj, mert a tízpróbázók fél órán belül ismét a pályán voltak távolt ugrani. Előttünk az A csoport küzdelmei zajlottak. Eddigre megérkezett Pen is.
Mindketten -természetesen megfelelő sportszakmai indokokkal megalapozva ;) - kiválasztottunk egy-egy szimpatizáns fiatalembert, akiknek végig szurkolva méginkább a magunkénak érezhettük a versenyt :) A Pen-kedvenc egy kissé árja beütésű német gyerek lett (nevezzük Pascalnak, a vezetékneve ugyanis kissé bonyolultabb az enyémnél), én pedig egy francia fiúnak szurkoltam (aki, mint kiderült, kb. fél évvel idősebb kisebbik öcsémnél, huh), ő pedig legyen Maxi. :)
Na, 7.02 és 7.01m-es ugrásokkal a csoport végén végzett a két fiú, viszont Maxié volt a jobb ugrás, hurrá :) Ezen a ponton még nem sejtettem, hogy a többi számban nem annyira fog diadalmaskodni, de sebaj. Nem ez a lényeg. Ugye. ;)
Mindezenközben lezajlottak a 100m-es előfutamok közvetlenül előttünk, a távolban súlylökés ment és férfi gerely selejtező, magyar döntőbejutóval.
Ja, meg tízpróbások is nekiálltak súlyt lökni, Maxi és Pascal közötti különbségek itt kezdtek kirajzolódni, hisz Pascal röpke 3 méterrel dobott többet a francia srácnál. Sebaj, Maxinak sokkal szebb szemei vannak ;)
Szóval lassan lement a délelőtt...

Mi azt találtuk ki Pennel, hogy a délelőtti és a délutáni rész között, amikoris volt röpke 4 órányi szabadidőnk, elmegyünk úszni egyet. Jó volt :o) Csatlakozott hozzánk egy időre Evita, és az 1000m lelubickolása után jót beszélgettünk az élet dolgairól a pezsgős-medencében. Megállapíthattam, hogy Pen úgy úszik, akár egy sellőlány, azt is, hogy ez az új debreceni uszoda szuper, és egyébként is jólesett dumálni egyet Evitával is. Egyébiránt ez a vizes program kifejezetten jól esett ezen a ponton, mivel a délelőtt valami piszok meleg volt. Tűzött ránk a nap, mi meg farmerban voltunk, meg sötét felsőben.

Pancsolás után visszatértünk a pályára, és beálltunk a magasugró szőnyegek elé közvetlenül. Még jó, hogy egymás mellett volt a két szőnyeg, mert a két szurkolnivalót két külön csoportba osztották be. Az egyik szőnyegen (ahol a német gyerek volt), valami 185 centiről indult az ugrándozás, a másikon 174-ről. Na, itt volt Max. Mellettünk meg a teljes francia edzői kar, de legalábbis a 2 francia tízpróbázó srác edzői, meg barátnői, meg ilyenek. Jól elvoltunk, mindkét szőnyegen kívánatosan alakultak az események egy darabig, igen ám, csak közben elkezdett esni az eső. Brrr. Nem irigykedtem. Ok, nálam volt esernyő, de kezdett hűvöskés is lenni.
Az utolsó két-két ugróban mindkét kedvenc benne volt még, amikor egyszercsak Max nem ért el a szőnyegig, hanem az Achillesét nem kicsit fájlalva elkezdett naggyon szenvedni. Később a nyugati szektor mögötti részen láttuk viszont, mankóval a kezében, a jobb lábára nem tudott ráállni :(( Pascal egész jót ugrott, aztán az volt kiábrándító, amint a belorusz srác (aki végül 214cm-ig jutott) magának próbálta törülközővel letakarítani a futósávjáról a vizet. :(( Aztán nagynehezen megjelent ugyan a "szivacsos" kocsi, de na, ez valahogy nem volt méltó egy nemzetközi versenyhez. Meg az se, hogy idegen nyelven mindösszesen 4 mondatot hallottunk a hangosbemondóban, az is mind angolul volt... 4 mondat, egész nap.
Aztán persze a magasugrás végeztével leültünk, az eső már csak szemerkélt, de nagyon hűvös volt. Még lementek a 400-as, 800-as férfi, női előfutamok, ffi súlylökés döntő, volt női rúdugrás és hármasugrás selejtező, meg volt 5000m ffi, de arról már lemaradtunk, Pen is fázott, nekem meg el kellett jönnöm, hogy ne vaksötétben kelljen hazakolbászolnom.

De visszatérek :) Asszem, kell még egy nap ebből a feelingből, és elnézve az időrendet, meg végiggondolva az én teendőimet, asszem, vasárnap lesz belőle. Rúdugrás és magasugrás férfi döntővel, 1500-as döntőkkel, 4×100/400-as döntőkkel, meg miegymás. :))

Na, ez a része az, amit nem mindig tudok úgy szívből szeretni. Amikor csak azért futok, hogy gyűljenek a km-ek.

Persze a szombati kamikáze 5 kili után vasárnap nem vágytam én gyors tempóra, de valahogy nem kötött le az az erdő-vége oda-vissza.

Aztán tegnap is még lazázni akartam, gondoltam kocogok két Kertváros kört. Szépen meg is csináltam az elsőt, aztán meg hogy kicsit felébredjek, meg belelkesedjek, gondoltam futok a 2. körben néhány gyorsabb 30 másodpercet, na, csak az íze kedvéért. Még azt is jól kitaláltam, hogy hol futom bele a gyorsabb szakaszokat. Minden szépen ment, még kicsit több, mint 2 kili lehetett hazáig. Csönd volt és nyugalom, aztán egyszercsak látom, hogy egy helyen tárva-nyitva hagyott kerítés mellett két kutya kószál az úton. Mire az egyik meglát, és elkezd jönni felém erőből. Nem volt nagy kutya, de hihetetlenül utálom, amikor egy kutya rohan felém, mondhatja ilyenkor nekem akárki, hogy nem bánt a kutya, nem tudok bizalmas lenni. Na, nekem se kellett több, megmutattam kutyulinak, hogy van itten tempó 4 percesben is ám, nem csak azt a 6-ost tudom, amit az imént látott tőlem, és elindultam visszafelé egy kerülőútra. Na, ettől jó durcás lettem, főleg, hogy láttam, mintha egy járvány lenne, hogy több helyen tárva-nyitva a kapu. Persze, tudom, nálunk is nyitva hagyja Apa, ha elmegy valahova (ez egy ilyen nyugis környék), de nálunk meg a kutya van bezárva. Aztán már megint majdnem hazaértem, már a mi utcánkban voltam, igaz a túlvégén, de még egyszer egy kutyás helyen nyitva a kapu. Nosza, megint kerülő, ezúttal már kisebb, de nagyon morci lettem. :(

Így aztán nagyon kellett a lelkemnek végre valami üdítőbb edzés, és amúgyis rég futottam már amolyan sablonos fokozót. Km-es körön (ahol a szombati is ment), körbe-körbe, egyre gyorsulva. Lazán kezdem, 6 perces kör jól van. Nem érzem, hogy jelentősen gyorsulnék, mégis 5:31 lesz a következő, majd icipici gyorsítás után 5:04. Húú, ez klassz volt, mert épp azt gondoltam (hja, ezen a ponton még tudtam gondolkodni, ez a végén már kevéssé jellemzett :o), hogy mennyire jól el tudnék futni ebben a tempóban egy maratont, merthogy én abban a tudatban éltem, hogy épp 5:15 körüli iramban szaladok. Tévedtem. :) Aztán belassítottam kicsit, illetve én azt gondoltam, hogy kicsit, de 5:25 lett a kör, bár a két kör meg a tervezett 10:30. Odase neki, most jönnek az 5 perces körök. Szám szerint kettő. Megpróbáltam eltalálni azt az előző jóérzéses 5 perces tempót, 5:11 lett belőle, majd egy 5:03. Alakul. Ezután 4:45-ösöket gondoltam, jöttek is szépen 4:46 és 4:43 képében. Jó volt, itt kezdtem azt érezni, hogy bár erőlködök, de ezt még elbírom. Talán egy félmaraton erejéig is?? Nem tudom. Furcsa ez a fokozó amúgy, mindig küzdök azzal, hogy ezeket a középső iramokat eltaláljam. Amikor már nem lazázok (mert a laza megy, gond nélkül), de még nem futok gyorsan. Amikor bár már haladok, de még tartalékolok... Aztán jött a vége, 4:30-ra terveztem, aztán 4:36 lett, meg egy mindentbele-kili 4:20. Nem esett jól.
Aztán hazajöttem, bezuhantam a ház mögött, a fa alatt a hintaágyba, betakaróztam, és azon filóztam, hogy most nem ezt kéne csinálni, hanem enni, inni, nyújtani, de olyan jó volt egy 5 percig csak lazítani :))
Meg azt is kiszámoltam, hogy a második 5 kili az kb. 23:30 lett, és eszembe jutottak azok a téli napok, amikor egymás utáni hónapokban 2-3 alkalommal is az erőfelmérős 5km-eim lettek ennél lassabbak, most meg 3 nap különbséggel ilyet futok. No, mindegy, most ilyen teljesítményorientációs időszakomat élem, sebaj, majd elmúlik. Ha "jól" időzítek, épp a NIKE-ra :o)

Mindazonáltal nagyon várom már a jövő hétvégi Balaton-felvidéki hosszabb szaladást (ma megnéztem jóól az útvonalat :))), teljesítményorientáció nélkül is :), viszont nem sok kedvem van most hétvégén az erdőben hosszút futni. Meg meleg is lesz. Végre. Nyirm. :)
Addig viszont pénteken egy pályaedzés, csak azt nem döntöttem el, hogy 8×600-400, vagy 10×400-400. Hm. Lehet szavazni ;)))

Na, hát megvolt. Megcsináltam :)) És nem is akárhogy: hosszú idők küzdelme után végre egyéni csúcsot futottam 5 kilin, és belülre kerültem a nagyálom 4:30-as tempóhatáron. Amennyiben...

Amennyiben tényleg 1 kilis az a kör, amelyen évek óta futok itthon, ha időre futok. Merthacsak teszem röpke 20 méterrel rövidebb, mint a ligetkör, akkor az 5 körön már 100, és márisnem PB.
Mindegy. Maradjunk abban, hogy bár vannak bennem kétségek a pszichológiai tréning szempontjából semmiképp nem baj, ha elhiszem, hogy tudok 5 kilit 4:30-on belül. (mondjuk a múltkor is már épp elhittem, hogy az 5próbán egész jólesően futottam 24 km-t 5:12-es átlaggal, erre V42 kifejtette, hogy minden 2km-s hossz rövidebb volt 50m-rel, így azonnal 600m-rel redukálódott a táv)

Amúgy jó volt. Illetve, hogy nem volt nagyon rossz. Mert azért attól még távol állok, hogy felszabadultan tudjak élvezni egy ilyen egyénicsúcs-közeli tempófutást. Érdekes volt az első körben, elindultam, és valahogy fogalmam sem volt arról, hogy 4:20 és 4:40 között milyen tempót futok egyáltalán. 4:29 volt aztán, úgyhogy ekkor már tudtam, hogy itt vagy nagy futás lesz, vagy nagy halál. Aztán minden körben hoztam még egy kicsit a 4:30-as tempóm. Az volt ugyanis az érzésem, hogy utazgatok én itten, és annyira nem is fáj igazán, csak a fejem volt vörös, meg tuti vagy 200 a pulzusom, de figyelemre méltó volt, hogy végig tudtam gondolkodni, így aztán néha rábeszéltem magam, hogy még egy kicsit gyorsabban. De csak egy kicsit. Így a második km-re 8:56-nál jártam (4:25), aztán 13:22-nél (4:26), aztán 17:50-nél (4:28), aztán 22:14 lett (utsó km: 4:24). :))) Nem mindig volt könnyű, cserébe viszont viszonylag gyorsan repültek a körök. Meg aztán, mire végre elszántam magam, jelentősen csökkent a szél, enyhült a ma visszatért meleg.

Mindazonáltal, hogy nem hitelesített a köröm, azért sokat futottam már rajta, és tudom, miket szoktam küzdeni az elmúlt években a 4:40-4:50-ekért, hogy 2-3 éve rásztávozás keretein belül sem tudtam 5 db 4:30-as ezret. Szóval akár hivatalos a PB, akár nem, a fejlődés az érzékelhető, ez jót tesz az önbizalmamnak, meg a motivációmnak. Meg annak, hogy azt a SZENT NIKE IDŐT már nagyon szeretném végre megfutni :o)))

Állítólag hasznosak ezek a magas ismétlésszámú rövid résztávok, és hogy ezektől lehet gyorsulni. :)) Anno az ilyentől óva intettek "odaát", bár viszont rendszeresen futottam én is amolyan fartleknek nevezett 10-15×1p/1p-et. Na, ez annál sokkal bulisabb :)) De ettől is el lehet fáradni.

Mindenféle önvédelmi okoból azért nem mertem túl magas ismétlésszámmal kedzeni, és még ezt a 15-öt is daraboltam. Hogy nagyjából egyenletes eloszlású legyen, addig osztottam, szoroztam, míg arra jutottam, hogy 1200m bemelegítés, majd 5×200/200. Jó, ekkor leszek 3200-nál, 2 kör pihi, 4000m-től 6000m-ig egy újabb 5×200/200-as sorozat, majd megint 800 pihi (bár ugye ezek a 800-ak az előttük lévő sorozat utolsó laza 200-ával máris 1000-es pihenők, ami jó :), majd 6800m-8800-ig az utolsó 5×200/200m, majd levezetés. Ezt persze jóóól meg is jegyeztem, mert ott edzés közben gondolkodni, na az nem biztos, hogy megy :))

A pálya egyedül az enyém volt. Csönd és nyugalom, meg akkora szél, hogy olykor majd lefújt a pályáról. De nosza. Gyorsan lement az első sorozat, és bár úgy éreztem az elején, nem találom még a ritmust, tök egyenletes 48-48-48-48-47-es sorozatot szaladtam. Köztük 1:10 körüli laza 200-ak. Aztán az 1000m laza (6 perc), majd kissé összevissza sorozat: 49-46-47-47-47. Na, összeállt ez a végére :)) Megint 1000 laza, majd 48-47-47-46-46. Majd levezetés, eközben már megjelentek más kocogók is, jelentem, mind csajok, mert igenis, mi nők küzdünk lelkesebben csinos külsőnkért ;))
Aztán még felfedeztem vízcsapot, és remélem, ivóvíz jött belőle :)) Még köszönöm jól vagyok...

Szóval jó volt ez a mai pályaedzés is, feldobja nagyban az edzéseimet, főkét az élvezeti értékét. Mert most is: a gyors 200-ak gyorsan lepörögtek, a lazák meg nagyon jól estek. :))
Most csak azt nem tudom, holnapután neki merjek-e menni egy 5 kilis időre-futásnak...

Hűűű, ez tökjó volt. :)

Pedig a vasárnapi hosszabbacska futás után fáradtak voltak a lábaim. Pedig most nem is állok naponta 4-5 órácskát a tábla előtt, de az a beton-keménység érzés megvolt. Igen, tudom: nyújtás. Úúúútálok nyújtani. Meg sajnálom is rá az időt. Jó, persze, amikor muszáj, akkor muszáj, de vasárnap jöttünk haza az erdőből, elmaradt.

Amikor Zilacival beszéltem pár hete, az volt az egyik tanácsa, hogy ha kevésszer futok, és kevés km-t, és mégis fejlődni szeretnék valamennyire, akkor majd' mindegyik futásomba tegyek valami gyorsat. Nem fog ez nálam hosszú távon működni, mert amikor már nagyon nyűgösen vagyok fáradt, akkor hagyom magam pihenni, de most tart a lelkesedés. Szóval azt gondoltam ki, hogy legyen laza is, meg kicsi gyors is. A laza a Kertváros kör volt, az a kör, amiből tudom, nem szabad túl sokat futnom, mert hosszútávon megunom, de most még jó volt. És laza. Valahogy úgy éreztem, hogy visznek azért a betonkemény lábaim.
Mikor visszaértem (5,6k) nem is ment nehezen az iramváltás. Persze még próbáltam tartalékolni, így lett a km 4:41. Hűűű, megy ez. Az utsó kilin meg úgyis minden mindegy, meg minden bele, meg eddigre már nem sütött a nap a házak közé, kellemesen enyhe volt a levegő, és bár éreztem, hogy küzdök, ez egy olyan jó küzdés volt, mert haladtam is, és 4:13. Huh. Meg huh-huh. Aztán egyszercsak kaptam levegőt is. Na, nem volt vészes persze, csak mikor hazaértem, a kutyának nem volt egyszerű elmagyarázni, hogy most nem játszunk. :)

Aztán egy gyors zuhany, majd egy csobbanás a kerti medence selymesen langyos vizében. Sose rosszabbat. :) Viszont az a fránya nyújtás, hát nem elmaradt??? ;)