Jó, tudom, kicsit keveset írok mostanság, de ez van. Változnak a prioritások.
Azért futok. Nem sokat, meg nem nagyon gyorsan, de mindenképp jólesik mozogni kicsit néha.
Az időjárással persze továbbra sem vagyok kibékülve. Valahogy annyira hiányzik az a heteken vagy legalább napokn át tartó kellemes, enyhe, meleg, napsütéses jóidő. Ehelyett vasárnap-hétfő szépidő, keddtől lehűlés, péntekre nagyjából helyreáll, szombat eső. Hétről hétre. Menetrend szerint.

Persze benn is meló ezerrel, így a futás hátraszorul (blogolásról nem beszélve), tervezni nem merek, ad hoc futok. Nem sokakat, 8-13 kiliket. Azért egy-egy ilyen futás is tud jól alakulni: a vasárnap délutániak a jóidő miatt, a szerda-csütörtökiek pedig, ha van társaság, attól. Hanival egyre többször szervezkedünk össze, Zoli gakran jön velünk, a múlt héten pedig naaagy közös csapatfutás volt valami 6-8 fővel. Jók ezek.

Aztán a héten Hani felvetette, hogy résztávozni kéne, meg futni, mert neki km-hiánya, meg versenye van :o) Én meg nem tiltakoztam, sodródtam az árral. Zoli meg velünk/hozzánk sodródott. Így adódott szerdán egy jólsikerült, kellemesen laza Holt-Maros + Tisza-part kör, tegnap meg egy résztávedzés.
A SZVSE-pályára beszéltük meg Hanival, aki lelkes volt egész héten, és fussunk 8×400-at. Nem gondoltam bele, csak mikor mentünk ki Zolival (hát, csak ránk fanyalodott már megint ez a szerencsétlen :)), hogy én fáradt vagyok. Meg nyűgös. Meg hideg van. Meg meleg. Jóó, ha már futok, akkor futok, de kizárt, hogy én most lenyomjak 8 db 400-ast. Nincs az az isten. Úgyhogy kitaláltam, hogy nekem elég hat darab, majd a 3.-at meg a 6.-at pihenem, futok én anélkül is eleget.

Hani már várt minket a sarkon, sugárzott, jó volt látni :) Bent kezdtünk egy laza körrel, majd egy gyorsabbal.  1:42, jól van ez így elsőre. Aztán laza, és az újabb gyors megint 1:42. Aztán laza, majd pihi. Épp jókor jött :)) Állítólag nagyon tehetségesen ültem a padon ;), míg a többiek futottak egy 1:30-35 körülit, hiába no, most nem lassítottam be őket!! :) Becsatlakoztam. Csak már hogy neogy elfáradjanak idő előtt :o) Jött egy 1:41-es kör, majd a laza után egy 1:37. Majd beszúrt az oldalam, úgyhogy az újabb laza után jó volt megint kiszállni. Ezen a ponton megbíztak a többiek, hogy mérjem őket, úgyhogy én mértem. Zoli 1:21-et, Hani meg tán 1:31-et ment, csak a történeti hűség kedvéért mondom :) Megint becsatlakoztam, hadd pihenjenek már, majd lazáztunk, majd nem jól nyomtam a gombot, de valami 1:38-40 körüli lett a nekik 7., nekem 5. gyors kör. És még éltem. Ekkor már láttam az edzés végét!! Így aztán lazáztunk még egyet, majd Zoli kitalálta, hogy ezúttal hendikepes rendszerben futunk, mi indítunk, ő utánunk egy negyed körrel. Aztán ő felet is el akart hitetni velünk, de mi nem hittük. :) Én elzavartam Hanit, hogy fusson, ne lazsáljon, velem neki nem tempós :), de egész sokáig próbáltam kapaszkodni rá. Zoli engem az utsó egyenes előtt fogott be, ő is erőt adott, és egy utolsó lendülettel, az utolsó pillanatban beérte Hanit. Az eredmény: Zoli 1:17, Hani 1:27, émmeg 1:33, és azért nekem ez úgy PB környéke. De jók voltunk ám nagyon :))
Mi Timex-óra egyeztetést meg idő-visszakeresési tréninget tartottunk Hanival, míg Zoli oda volt, meg vissza kétszer, kicsit túltengett benne az adrenalin, és ezen a ponton kifejtette, hogy sokkal jobban örül az 1:17-es köridejének, mint a vadiúj kocsijának. Hiába no, azért vannak prioritások :D

Aztán kocogtunk egy levezető kört, összeszedtük a felsőinket, és kisétáltunk... Először csak a pályáról... majd még a villamossínekig... itt elköszöntünk Hanitól, de azért sétáltunk még a túlpartig... meg még ott is egy kicsit. Elvégre is megérdemeljük, nem? :) Azért lassan elkezdtünk döcögni, megállapítottuk, hogy a Körúton nem csak 4:45-ben, de 5:55-ben is Zöld Hullám van. Aztán elmeséltem Zolinak, hogy mi lesz a vacsora, amire Zoli fel akart jönni, először nem is értettem, miért ;) De inkább hazazavartam, otthon úgyis várta a lókolbász vagy mi :))

Émmeg elfáradtam, de nem bántam meg, hogy nem maradtam a gép előtt punnyadni. Azért elég volt a 6 gyors kör, bevallom. De a társaság sok mindenért kárpótol, és nagyon, nagyon sokat ad.
És mivel most épp szikrázik a nap, és talán nem szakad az eső, ki is szaladok gyors' egy 25 perces körre.

...szarvasi ötpróba.

Kicsit durva lett a hetem munkailag. Meg közben frusztrált, hogy volt egy rosszulsikerült edzésem, amikor vasárnap begörcsölt(?) a hátam, és szabályosan haza kellett gyalogolnom, mert nem ment a futás. Kicsit se, lassan se. Aztán közben elmúlt hét közepére, így fellélegezhettem, bár futás közben még voltak parajelenségeim, hogy jajúristen, mi van, ha megint elkezd fájni. A srácok eközben arról leveleztek, hogy szombaton Szarvason futnának az Ötpróbán. Persze hosszú távon, más verzió nincs :). Aztán jött a levél, hogy "Valaki még esetleg? Anita?" Akkor még rávágtam, hogy Kösz, nem, de elkezdett pörögni az agyam, és amikor Apa küldte azt az sms-t, hogy 10000-ren lesznek (jóóó, persze a három távon együtt amúgy), akkor már körvonalazódott a gondolat, hogy le kéne cserélni ezt a Vivicittát erre a Szarvasi Ötpróbára (középtávra, persze). Meghát közben méginkább szétcsúsztam fejben, a lakás is "szalad" :), nem kéne egész napra elmenni, mert megint nem érem utól magam egy hétig.

Szóval mentem. Hamegmár megyek, akkor csak viszek már nekik egy kis kaját, hisz ugye a férfiak szívéhez ez a legegyszerűbb út. Ezúttal palacsinta lett belőle (felkeltél reggel sütni??? Na, azt azért nem: este megsütöttem, lefóliáztam, hűtőbe tettem, reggel megmelegítettem, megtöltöttem, elcsomagoltam).
Borult volt az ég, de ez a kocsiban uralkodó hangulatot nem veszélyeztette. Én reméltem (mint múltkor is, amikor a töltésen áztam el :), hogy ááá, ezt meg lehet úszni szárazon. Ehhez képest 8:35-kor már szemerkélt. Az otthoniak szerint a radarképen nyoma nincs esőnek, indulhatok. 9-kor rajt. Rajtunk kívül még két futó vagy három max, meg egy halom gyerek, akik a közeli iskola szervezésében gyalogolnak, mert pár hete elmaradt a gyaloglás szintén az eső miatt. Nem baj. Most is megszívják szegények. Az élet harc.
Az útvonal még az én szerény tájékozódóképességemnek is követhető: egyenesen Békésszentandrásig a bringaúton, amíg azt nem mondják, hogy vegyek 180 fokos fordulatot, majd vissza. (ja ez a 15-ös táv hivatalosan. A 28 meg ennek a duplája :D) A srácok bekezdenek, én szép emberbarát 5perces körüli tempóban indulok. Lassan távolodnak...

Amint kikeveredünk a belvárosi részeken, szép helyeken visz az út. Ezért mindenképp érdemes volt eljönni, ez itt szuper futóterep. Átmegyünk egy kellemes ligeten, fasorok, sportpályák szegélyezik az utat, kellemes, hangulatos. Csak az egyre fokozódó eső nem az, na meg a szembeszél. Van egy pont, amikor már csípi a szememet a beleömlő eső (a vizualitás ugyanis jobban működik szemüveg nélkül, mint azzal), de valamiért nem akarok kiszállni és visszafordulni. Olyan gyávának érezném. A srácok is nyomják, és ők kétszer annyit fognak ázni, mint én... Aztán egyszercsak elkezd csitulni, majd eláll az eső, eddigre átérek Békésszentandrásra. Klassz kis falu ez is, csak csupa tócsa a bringaút, átázik a cipőm, hurrá. Jön két srác, majd az enyimek, elöl Zoli és Gabó, kicsit utánuk Bi és V42. Csodálkozok, hogy a hátsó bolyban van, nem tűnik úgy, mintha gondja lenne... Aztán én is fordulok, és vissza.
Kisüt a nap, már nem kell küzdeni a szembeszéllel, csak a tócsákkal. Faluhatártól meg azokkal se. Néha jön egy szééép hosszú egyenes, ami arra ösztönöz, hogy toljam, itt belegyorsítok néha és arra gondolok, hogy minél többet futok gyorsan annál kevesebbet fogok esőben. Mert sejthető, hogy az eső része nem ennyi volt. Jólesik a gyorsabb tempó is, a hangulatom OK, futok. És futok, és futok. A két település közti rész elég egyhangú, odaúton itt jól lekötött az esővel való hadakozás, de azért most nem hiányzik. :) Beszúr az oldalam, lassítok, majd újra jönnek a sportpályák, a fasorok, majd a liget, innen még kb. egy km... Lassan ismét jönnek Zoliék, gondolom, hogy oda kéne szólni nekik, hogy el ne ázzanak!!, de nincs annyi időnk. Ők is nyomják, én is haladok. Majd jön V42, megdicsér, hogy jól nyomom, majd Bi zárja a sort, csak egész kicsit lemaradva tőle. Utóbb még ő is bőven két órán belül teljesíti az amúgy kb. 25,2 kilis távot. Én egyszercsak szinte váratlanul meglátom a célkaput, hopp, már be is értem :) A második fele 1 perccel jobb, mint az első. Átveszem a próbakönyvemet, meg a 10-pontos ajándékot, (hja, én sokmindenből kimaradtam, mert a srácok már a 30-40-pontos ajándékoknál tartanak) aztán irány a kocsi.

Mire odaérek már csepeg, mire felöltözök szárazba, már esik. Az az igazi jóóó kis áztató eső. Amit a kocsiból a legfrankóbb végignézni így is teszek. És mivel a kocsi kb. 15 m-re van a "versenyközponttól", nagyon nem is szúrok ki senkivel. (és mivel tökvizesen érkeznek, a száraz cuccal se segíteném ki őket, úgyse vennék rá ott, azonnal a vizesre) Lassacskán megérkeznek a srácok, átöltöznek, és amikor már mindenkinek tisztább, szárazabb, boldogabb érzés, na akkor megyünk haza.
Zoli nyomja a hülyeséget, én rákontrázok, meg a palacsinta második fele is szépen elfogy, szóval jól elvagyunk hazáig.

Azóta túlvagyok egy forró fürdőn, meg az ebéden is, most a csendes pihi következne, csak le kéne ballagni a boltba, amihez nem sok kedvem van, hisz jelenleg itt is esik az eső. De állítólag holnap már jóidő lesz, úgyhogy -ha nem jön közbe semmi- még az is lehet, hogy szaladgálok is egyet délután...

Szóval itt van a rövid-pörgős versenyek ideje :)

Mondjuk a tavasz nemtom hova tűnt ma reggelre, de hideg morcos párás idő lett, brrr. Mondjuk elég elszánt lehettem, vagycsak kivitt a robotpilóta, de igazán komolyan egy percig se gondoltam arra, hogy nem kéne futni. Elvégre is, ha házhoz jön a verseny...

Zolival és egy haverjával Balázzsal kocogtunk ki ezúttal, laza-jólesős, beszélgetősen. Hamar levettem a széldzsekit, de mikor megálltunk kinn a Dóm téren, már jól jött. Neveztünk, és próbáltunk megfelelő pólót szerezni. Az mondjuk nagy ötlet volt, hogy nemcsak egyféle sablonkék póló volt, hanem az olimpiai ötkarika színei: kék-zöld-sárga-piros-fekete, de első körben se pirosból, se feketéből nem tudtak emberbarát méretűt adni, úgyhogy beértem egy piros hálóinggel. Aztán persze nyilván addig forszíroztam a témát, hogy Zilaci segítségével azonnal adtak fekete gyerekméretet (azért az is a rövidgatyim aljáig ér), de ez már legalább a hordható kategóriába tartozik, úgyhogy innen tudtam, az én napomat elrontani nem lehet :o)

Aztán versenyeztünk is. Pofátlanul beálltunk úgy a 20. sor magasságába, mondjuk továbbra sem értem, miért nincs valami futók/gyerekek elválasztás. Jó persze itt nem a verseny a lényeg, de oly ritkán van lehetőségem 3,4 kilin kinyírni magamat, és így az eleje elég kemény szlalomozás :) Meg persze a elit-részlegbe nem állnék, oda nem vagyok való.
Azért a Kárászon már-már lehetett futni. Csak azt nem éreztem, hogy kellene is nekem gyorsan, úgyhogy ezen a ponton még nem nyírtam magam. Tartalékolni kell az elején, na. Így is 4:14-nél ért az 1 kili, meg 6:26-nál a kettő. Hehe. Szóval az inkább másfél volt. Időközben láttam Gabót, ő elhúzott, Gábor a hátsóm méltatásával előzött meg (jó végülis mégcsak nem is méltatta, csak aszonta, milyen ismerős), én meg futottam-futottam a rakparton. Gondoltam, itt már lehet futni, hely van bőven, meg még erőm is. Ja-ja, az emelkedőig. Onnan már megint a túlélésre játszottam :), de azért 14:52-re be is értem. Azon a ponton nem voltam túl mobil, de valahogy eljutottam a csoki-víz osztásig, Ott már akár örülni is tudtam a 6-8 mp-es egyéni csúcsomnak, annak persze nem, hogy már megint szerte-futottam magam.

A srácok ott voltak egykupacban, aztán a téren is gyűltek az ismerősök, megmegint odaálltam szurkolni a végének, ez mondjuk szociológialag mindig tanulságos. :) A srácok elhúztak még futni, én megvártam a Gabó-családot, meg még éltem kis társadalmi életet, és 11 körül hazadöcögtem a szemerkélő esőben.
Úgyhogy rossz idő ide vagy oda, azért összefutottam közel 10 kilit, benne egy egyéni csúccsal, meg még pólót is szereztem. Kell ennél több egy átlagos szombat délelőttön? :)

Ha itt a tavasz, és végre rendszeresek az edzések, nincs is jobb, ha az ember időnként egy kis részt-edzéssel szopatja szórakoztatja magát. Ha ezt társaságban teszi, az különösen jó, ha pedig olyasvalakivel, aki csak kicsit, de azért érezhetően gyorsabb nála, meg pláne. :))

Történt, hogy mára összeszerveztem egy résztávosdit Zolival és Hanival. Mondjuk Zoli a SZEOL-pályára gondolt, én viszont a SZVSE-re, és mivel Hanit oda irányítottam, így szegény Zoli is kénytelen volt odajönni, ha jó csajokkal akart edzeni :o)
A bemelegedés jó volt, a szótagszám/km érték is épp megfelelt, mondjuk a szmog-érték, meg a zaj meghaladta a kívánatosat, de valahogy el kellett jutni a pályára.

A pályától nem messze már várt Hani, hú, de jó, ő is ideért :) Benn vázoltam a terve(me)t, miszerint én 8×400/400-ra gondoltam, amit a 2/3-os többségű koalíció azonnal leszavazott. Hani arra hivatkozott, hogy a betonkeménynél kissé lazább lábakkal kíván a szegedi K&H szombati rajtjához állni, Zoli meg a bevetette a Családi Béke hadműveletet. Jó, én rá is értem, meg gondoltam, ha már készülök valamire (presze nem, de ha esetleg mégis), akkor az a jövőheti pesti Vivicitta, de aztán, ahogy elindultunk, lelazultam, mert 6 gyors az semmi a szokásos 10-ekhez képest. Ma még akár gyorsan is lehet merni futni :o)

Az első körben nem győztem visszahúzni a többieket. Jó-jó, hogy ők bírni fogják, de na, hol vagyok én attól, hogy 1:45-ös 400-zal merjek kezdeni? És felötlött a síszünet 10×400-as küzdése, amikor alig bírtam ezalá menni. Jó, pihi. Pórbáltuk kifújni magunkat, én élveztem, hogy csak döcögünk, és hogy néha meg bírok szólalni :) Következő kör 1:40. Nem fájt, köszönöm, csak belegondoltam, hogy ebből még gyorsulni kéne, és nem sokszor szoktam olyan 400-ast futni, hogy 3 legyen a kettőspont után. Következő kör felénél Zoli elhúzott, mi küzdöttünk, ez is 1:40. Jól van, még mindig bírom, bírjuk, ez jó hír :)) Zoli bevár, pihi, aztán két olyan kör, amikor Zoli előre megy, ő 1:25-öt és 1:18-at fut, mígy mi két darab 1:37-est. Uppsz. Nem mondom, hogy nem lassulnak a lassú körök, és hogy nem küzdünk a gyorsakban, de ez az a jófajta küzdés. Klassz ez az edzés, na. :) Az utolsónál Zoli visszaáll hozzánk, kísér, buzdít, bíztat, mi nyomjuk, mint süket a csengőt, olykor Hani erősít rá, néha én próbálok iramot váltani, majd jön a hosszú egyenes, Hani baromi robbanékony, az elején még érzek rá erőt, hogy tudjam vele tartani a lépést, de végül megint lehagy 2-3 lépéssel. 1:34 (ott 1:33 látszott, de aztán itthon néztem a századmásodperceket, abból meg 99 volt, mindegy :) Nagyjából a második legjobb időm, szóval ez nekem tényleg a mindentbele, de nem volt gáz. Kifújjuk magunkat, megállunk pár percre, aszondja Zoli kocogjunk. Jó-jó, de ahhoz kell oxigén, az meg nemtom hova tűnt :o) Hamarost azért jut belőle mindkettőnknek elég, levezetünk egy kört, majd hazadöcögünk.

Klassz kis edzés volt ez, köszönet érte Zolinak és Haninak is, nélkületek nem ment volna így!! És tényleg elég volt a 6 gyors kör, mert így is összejött 12 kili, és bár elfáradtam, ki nem ütött nagyon.

Éljen a tavasz! :-)