5 hozzászólásKiestem a pixisből. Miután két hete nem kaptam levelet a srácoktól, nem kérdés. Evvan, így jártam.
Így aztán meglepett Zoli mai SMS-e, hogy senki nem akart vele menni 9-kor futni (engem aztán nem kérdezett!), meg hogy menne úszni délben, nem-e akarok-e. Akartam.
Be kell vallanom, furcsán állok futásilag. Most már azt sem mondhatom, hogy nincs időm. Jó. Csütörtökön későn értem haza, pénteken meg pláne, hisz bankett volt, de tegnap délelőtt ki tudtam volna menni. De egyszerűen annyira nem volt kedvem, hogy nem mentem. Mára terveztem, illetve sejtettem, hogy van rá esély, hogy Zoli úszni akarjon (lévén, hogy jövő héten úszós verseny van!), így az volt a B terv.
Futásilag majd valszeg benevezek a NIKE-ra, aztán kicsit összevakarom magam a nyárra, bár most mászkálósabb nyaram lesz, így nem tudom, mi lesz belőle. Pedig, amikor futok, az jól megy, jól esik, csak egyszerűen nem kell túl sok belőle. Mindegy.
Szóval úsztunk. Meglepő módon Robi is volt, pedig Ő már-már irtózik a víztől, pedig Ő is erős srác: bármikor bármire képes normális határok közt. Mellesleg kb egy iramban úsztunk, így egész jó volt nekünk egy sávban.
Nem érkeztem nagy tervekkel: egy szimpla ezrest terveztem.
Persze úsztam bele néha egy-egy 50-est, gyorsban. Már az elsőnél azt éreztem, hogy végigérek anélkül, hogy a vizimentőket kéne hívni, hogy kimentsenek, vagy a fulladásos halál első jelei fennálnának. Már ekkor elterveztem, hogy lassan eljön az idő, amikor vissza is lehet fordulni, és meg lehet próbálni egy 100-ast!!
Aztán persze ahogy telt az idő egyre nehezebben ment, de egy következő alkalommal, amikor már igazán lemondtam arról, hogy én valaha tényleg megtanuljak gyorsban úszni, és csak úúúgy lassan, komótosan, anélkül, hogy akár kartempóra, akár levegővételre koncentráltam volna, megint végigértem épségben!!
Aztán persze ahogy telt az idő egyre nehezebben ment, de egy következő alkalommal, amikor már igazán lemondtam arról, hogy én valaha tényleg megtanuljak gyorsban úszni, és csak úúúgy lassan, komótosan, anélkül, hogy akár kartempóra, akár levegővételre koncentráltam volna, megint végigértem épségben!!
A srácok 1000-nél megálltak dumálni, aztán én is, bár csak 900-nál tartottam. Úgy voltam vele, hogy ha pihenek egy nagyobbat én is, akkor egyéletem-egyhalálom, én megpróbálok leúszni 100 métert gyorsban. És sikerült!!! :))) Először, egyedül, csak szusszanásnyi időre megállva!!! Végigmentem: oda és vissza a naaagy 50-es medencében. Szuper volt(am :)!!! Szóval így történt.
Aztán agyalgattam még, hogy mi legyen, de jól esett úszni, így aztán elmentem 1500-ig. Talán még mentem egy 50-est gyorsban, de a vége inkább folyamatos mellúszás lett.
Aztán agyalgattam még, hogy mi legyen, de jól esett úszni, így aztán elmentem 1500-ig. Talán még mentem egy 50-est gyorsban, de a vége inkább folyamatos mellúszás lett.
Aztán persze, mivel megérdemlem, bevágtam pár darab kakaós palacsintát. Ennek az egész úszásnak ez a lénege: a palacsinta!! ezért érdeme ezt csinálni, én mondom :D
Az idővel is szerencsénk volt: errefelé nem esett, amolyan napocskás-felhőcskés idő volt, még a végén bőven meg tudtunk száradni, bár akkor már tornyosultak a felhők. Még hazaértünk szépen, majd negyedórán belül ideért az eső. No igen. Tervezni tudni kell :)