avagy Ancsi megtöri az átkot :)

Azért, amikor 3/4 8-kor csöngött az óra (éppcsak behunytam a szemem, miután előtte 7-kor ránéztem az órára!), még bírtam volna pihenkélni egy kicsit. Viszont szikrázott a napsütés, és nagyon menni akartam. Magam sem hittem, hogy semmilyen természeti katasztrófa, időjárási szélsőség, ár/érték ill. utazással/futással eltöltött időarány nem akadályozza meg, hogy kinn legyek a versenyen, de nem. A sötétkék hőtérképen hemzsegő 2-3 fokok hatására sem rettentem meg, pusztán a téli futógatyámat, két hosszú felsőt vettem, meg eltetettem egy polárkardigánt, hogy mégsemár fázzak, ha netán szurkolásra adnám a fejem.

Kikocogtam a Dóm térre. Még csak ébredezett a versenyközpont, bár szikrázott a nap, és már-már belemelegedtem az alig több, mint 3 km-s kocogásba is.
Neveztem, ééééééééééééés: kaptam gyerekpólót. 150-es méret, csinos, kényelmes, és nem lóg rajtam :) Mindössze 600 forintért és 6 kiliiért. Sztem jó üzlet volt :)))

Lassan gyülekeztek az ismerősök. Gabóék, Zoliék, odaáti ex-munkatárs, és végül Zilaci és Berika is megjelent a színen!

A versenyt már-már komolyan vettem, bár ezt csak arra tudom alapozni, hogy még a bekocogáson felül is melegítettem. Imádtam, hogy sütött a nap, így levettem az egyik hosszúujjút, és miközben beálltam a rajtba, folyamatosan azt zsolozsmáztam, hogy nem-tépem-szét-magam, nem-tépem-szét magam. Ezt Zilacival is megosztottam, aki - miután megjegyezte, hogy bár ő tudna úgy 5 percen belül futni, hogy ne tépje szét magát - kb 3:30-ban lőtt ki mellőlem a rajtból. Én magam azt is vágyakozva néztem, hogy egyik ismerősöm, aki hajdan lassabb volt, mint én, nem csak megelőz, hanem kissé távolodik is, de nem, nem téptem magam. Ő meg megérdemli. Ő edz, én meg csak szintentartok. :) Így aztán átadtam magam a futás örömének, a napsütésnek, szurkoltam a szembejövőknek, ők előttem voltak, és kevésbé élvezték a versenyt, én meg nem irigyeltem őket ezért. Én jól éreztem magam, és nem téptem magam széjjel! :)) Lejtőn nekiiramodtam, élveztem a hosszú, napsütéses rakpartot, főleg a déli irányt, mert akkor hátszél volt, és amikor már-már szaggatni készültem volna, azt képzeltem, hogy ez csak egy edzés.
És ezt végigbírtam csinálni a teljes verseny alatt. Így aztán már akkor is barátságos vállveregetésben részesítettem volna magam, ha nem tudom meg, hogy 27:18 alatt telejsítettem a 6 kilis, egyébként "kicsit 30 percen belülre" megálmodott versenyt. A kicsit úgy értettem, hogy azért 29-en túl. Ezért is gyanítottam, hogy rövidebb volt a pálya, mondjuk ezt aztán más is mondta, de még az 5800-as tippel is 4:42-nél állok, ami mindenképp korrekt, önszaggatás nélkül meg aztán pláne.

A vége a szokásos. Még kicsit szurkoltam a családni futamon, és hagytam, hogy egész testemet átjárja az érzés, amikor láttam a tömegeket a Waka-waka-ra melegíteni. Aztán odáig is elfajult a helyzet, hogy még az is lehet, hogyha beférek egy buszba/kocsiba, akkor jövő héten az Őszi Nőin is futok. De ezt nem ígérem meg. Magamnak se. Pedig jó lenne. Kezdenek kopni a piros pólóim ;)

Most pedig fáradt vagyok, amolyan nagyon régen érzett igazán jólesősen.