Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 55 954 134 km-t sportoltatok
Sportmano

A mano, a szív, és a ritmus..

Eperszem | 2010-05-21 11:38:29 | Nincs hozzászólás!

Na igen, a RITMUS.. Mióta az eszemet tudom, sajnos messziről kerülöm. Ha valaki már látott táncolni, tudja jól, úgy nézek ki mint akinek a fülesébe külön zene szól. Talán a hallásom, vagy béna vagyok, de az is lehet, hogy már születésemkor furcsa kapcsolatban kerültünk, én és a ritmus.
Nem csak nekem gyűlt meg a gondom a ritmussal, hanem a szívemnek is. Ez a probléma is fel-felbukkant mióta megláttam a napvilágot, de különösebb gondot nem okozott, egy jó ideig.
Aztán két évvel ezelőtt jött a fogyás (erről is lesz majd közkívánatra egy post) és a sport. Minden szép és jó volt, egészen addig, míg nem kezdett el forogni a világ. Forgott egyszer, aztán egyre többször, míg végül szinte egész nap volt egy bizonytalan, szédelgős, rossz érzés rajtam. Sok mindenre gondoltunk, hogy mi lehet az oka, a hirtelen fogyás, vitamin hiány, pajzsmirigy probléma... stb. 
Jöttek a vizsgálatok, de semmi nem derült ki. Én fáradt voltam, nagyon fáradt. Két dolog segített rajtam, ha aludtam vagy sportoltam. Persze a család és a munka mellett nem csak erről szól az élet. Nem tudom mióta mehetett ez így, már kezdtem hozzá szokni, de nem csak én, szegény Férjem is megszokta hogy tök bamba lettem, na jó.. még jobban mint amennyire vagyok. :)
Végül 2009 elején, vérnyomást és pulzust mértünk, hátha alacsony a vérnyomásom. Nem, azzal sincs gond, viszont a pulzusom 38. Mértünk még egyet, és még sokat, megint hasonlóan alacsonyat mértünk. Azt sejtettem, hogy nem a sport miatt van, hiába szerettek volna erről sokan meggyőzni. Irány a házidoki, aki nagyon "okosan" Béta-blokkoló-t írt fel, mert szerinte össze vissza ver a szívem, amúgy is inkább gyors, majd ez segít. (Ha én dokit látok, felpörög a szívem, vörös foltjaim lesznek, amolyan fehérköppeny szindróma lehet, ja és 14 éve ő a dokim)
Persze ezt a gyógyszert csak egyszer vettem be, épp elég volt, fel sem tudtam állni nagyon rosszul lettem.
Felkerestem az Országos Kardiólogiát, kaptam gyógyszert, ideig - óráig segített, újabb pár hónap telt el, de megint nem voltam jól, többször eszméletemet veszítettem. Vissza a kórházba, újabb vizsgálatok , EKG, UH, egész napos EKG. És jött az ítélet: 

-Valószínűleg sinus bradycardiája van, előjegyezzük egy vizsgálatra, ha az is igazolja, PACEMAKER-re lesz szüksége.
Nagyon meg kellett volna ijednem, de nem, már kicsit sem féltem, sokat olvasgattam, sejtettem hogy ez vár rám.

27 évesen pacemakerem lesz... 

2009. szeptember elején voltunk, pár hetet mondtak, hát vártunk és vártunk. Szenvedtem. Volt olyan, hogy a metróból kilépve, két Nagyika kapott el, hogy ne üssem meg magam, volt, hogy a drága Férjem ölébe ájultam, de éjjel is nehezen jutottam át a Lánykámhoz, ha felsírt. Nagyon tudtam szédülni.
Kiderült, még várhatunk sokáig... év végére, december 30.-ra kaptam időpontot.

Szerencsére, elkeseredésemben rátaláltam egy kiváló orvosra, az én dráganetdokimra, aki a késöbbiekben is támaszom volt. Ő javasolta, keressem fel az Irgalmas rendi kórházat Budán. Na innen felgyorsultak az események. Odamentem, alaposan kivizsgáltak, megint megkaptam a kütyüt 24 órára, és megint jött az újabb diagnózis, aminek örültünk végre. Nem kell PM, csak egy kis beavatkozás, mert attól vagyok ennyire rosszul mert össze vissza ver szívem:

daing, daing, DAING, -----, daing, DAING, ------

Na most a nagy DAING-ok után, kicsit leáll, nem dobban, és ettől vagyok szarul, nagyon szarul.
November 17. -re kiírtak műtétre, a combomon bevezetnek egy katétert és elégetik a bibis gócot.
Közel 3 órát feküdtem a műtő asztalon, majd megfagytam és szenvedtem is közben, de megérte! Másnap reggel pulzust mértek:62. És tök jól voltam, másfél év után, minden rendben volt. És azóta is tök jól vagyok, mennyivel könnyebb így az élet! Nagyon rég kellett a nyakamhoz kapni, hogy mérjem vajon mennyit üthet a szívem.

Április 18.-án én nem csak az első 12 kilométerem ünnepeltem, hanem hogy fél éve JÓL vagyok.

Most már csak a Mano és a rimus kell, hogy összebarátkozzon. :) 

A kezdetek

Eperszem | 2010-05-03 11:36:32 | Nincs hozzászólás!

A napokban ünnepelhetném életmód váltásom 2. évfordulóját, ez remek alkalom, hogy megosszam veletek: mikor, miért és hogyan léptem rá erre az útra..

AKKOR:

3 évvel a szülés után még kellemesen körbe voltam párnázva. Ettem,sőt nem csak hogy ettem, néha zabáltam. Este 10-kor teljes nyugalommal megettem egy tál tésztás kaját, édességet. Nem azt mondom hogy ez volt a jellemző, de nem foglalkoztam az étkezéssel, nem érdekelt. Illetve néha bele fogtam egy-egy fogyiba, de meguntam, abba hagytam és csak sopánkodtam.
Nem mozogtam, csak nagyon ritkán.
Dohányoztam.
Nem szerettem a tükröt, 35-ször öltöztem át, mire akadt valami amiben jól éreztem magam.
6-8 számmal mutatott többet a mérleg, mint amit szívesen láttam volna.

2008. május 1.-én barátainkkal Berkenyén hétvégéztünk. Jól éreztük magunkat, szuper hétvége volt. De történt pár dolog:

- kedves Barátosném megjegyezte:

Túl sok a te magasságodhoz (157 cm) az 56 kg!

Kemény szavak voltak, fájtak, de nagyon kellettek!

- elkészült a fenti ominózus kép

- másik Barátosném megosztotta velem a kalória számolással járó pozítiv tapasztalatait.

Döntés született: ha törik, ha szakad LE FOGOK FOGYNI!

Nem kezdtem el a tojás-,narancs-, kv-,turbó-diétát, kés alá sem feküdtem és csodaport sem ittam, sőt még tűt sem szúrattam a fülembe.
Viszont kevesebbet ettem és elkezdtem mozogni.
A táplálkozás optimalízálására a kalória számolást tartottam a legmegfelelőbbnek. Ennél a módszernél egy rendes ember írogat, méreget, oszt-szoroz-számol. Na de egy manó?? Manó ehhez baromi lusta.
Kezdjük a legalapvetőbb dologgal:
Minden kalória táblázatban grammra vannak megadva az értékek. Pl. 100 g alma 23 Kcal. Hát kérem szépen ehhez le kéne mázsálni azt a szép almát, de nekem se személyi- se kajás mérlegem nincs, így nem is méregettem. Nagyjából belőttem azt az almát olyan 70-80 kalóriára. Minden mást így számoltam: kenyeret, felvágottat, virslit, paradicsomot. Persze ez így nem volt teljesen helyes, de nem baj. Ez a kalória számolás inkább iránytű volt nekem ebben az egészben. Első körben napi 1200 Kcal-t céloztam meg, könnyen ment. Akkor megpróbáltam úgy összerakni a napi menüt, hogy kb 1000 kalóriát ne lépjük át. Néha annyi sem jött össze, de igyekeztem tartani.
Otthon már volt egy alig használt, ám annál porosabb Rubint Réka dvd, de pont azokban a napokban jelent meg Réka Napi 20 perc Önmagadért c. dvdje. Gondoltam lelkes kezdőként beszerzem azt is. Olyan sikeres volt a vásárlás, hogy végül haza tért velünk az Add Önmagad 3. dvd is :D
A mozgást sem bonyolítottam túl, amikor kedvem és erőm volt neki álltam. Volt heti 3, de akár 5 alkalom is, 20 perc vagy 40.. Sok tényező befolyásolta ezt: energiám, kedvem, családom, izom lázam.

Ahogy az étel egyre kevésbé hiányzott, úgy kezdtem el rászokni a mozgásra.

Egy hét után a Drága Férjem már bíztatott és dicsért, kezdte észre venni.

Két-három hét után volt az első jelenésem a barátainknál, corvintetőn jöttünk össze, egy kis iszogatásra. Az indulás előtt már nem kellett csak olyan 5-6 ruhát felpróbálnom és bátran vágtam bele az estébe. Igazam lett, hosszú idő után, rengeteg dicséretet kaptam, mindenki észre vette a változást! Ezekben a napokban sikerült valahol egy mérlegelést is ejtenem, nem volt nagy változás, ennyi idő után nem is lehetett, kb 1.5 kiló. Ez nem nagyon mérhető, hanem egy látványos változás volt.

Így ment ez hétről-hétre, szépen-lassan alakultam át.
Olyan két hónap kellett kb, mire teljesen elégedett voltam a külsőmmel (persze ez erős kifejezés, mert ilyen egy nőnél sosincs, de értitek mire gondolok). A ruhatáram le kellett teljesen cserélni de nem bántam, jó újra a gyerek osztályról vásárolgatni :)

Az külön jó volt, hogy nem volt mérlegem és nem számoltam nap mint nap a leadott, vagy felszedett dekákat!

MOST:

Pár icipici párnácskám van még a kritikus területeken, de majd eltűnnek azok is. Eszem, de az esetek 90%ban ésszel, este keveset vagy egyáltalán nem.
Mozgok, hetente 4-5 órát futok és aerobikozom. És nagyon élvezem, szeretem.
Lassan másfél éve nem dohányzom, csak ilyen beülős, beszélgetős, borozgatos alkalmakkor.
Már nem az ellenségem a tükör. Ha 35-ször nem is, de olyan 3-4 szer átöltözöm, de csak azért, mert nő vagyok vagy azért mert megérdemlem? :)
Egészségesebb, energikusabb és vidámabb lettem. Megismertem és megszerettem egy csapat szuperjófej lányt a kis fittfórumunkon :)
Terveim között szerepel h. ősszel elkezdem az aerobikedző sulit és idén, vagy legkésőbb jövőre lefutom a félmaratont! :)

És ma már nem 3, hanem kb. 23 torna dvdnek vagyok lelkes gazdája :) :) :) Lehet hamarosan róluk is születik egy post? :) 

2015-04 hó (1 bejegyzés)
2013-11 hó (1 bejegyzés)
2013-10 hó (1 bejegyzés)
2013-06 hó (1 bejegyzés)
2013-05 hó (2 bejegyzés)
2013-04 hó (2 bejegyzés)
2013-02 hó (1 bejegyzés)
2013-01 hó (1 bejegyzés)
2012-11 hó (2 bejegyzés)
2012-09 hó (1 bejegyzés)
2012-08 hó (1 bejegyzés)
2012-07 hó (2 bejegyzés)
2012-06 hó (1 bejegyzés)
2012-04 hó (3 bejegyzés)
2012-03 hó (1 bejegyzés)
2012-02 hó (2 bejegyzés)
2012-01 hó (5 bejegyzés)
2011-12 hó (1 bejegyzés)
2011-11 hó (1 bejegyzés)
2011-10 hó (2 bejegyzés)
2011-09 hó (7 bejegyzés)
2011-08 hó (6 bejegyzés)
2011-07 hó (5 bejegyzés)
2011-06 hó (4 bejegyzés)
2011-05 hó (4 bejegyzés)
2011-04 hó (3 bejegyzés)
2011-03 hó (4 bejegyzés)
2011-02 hó (2 bejegyzés)
2011-01 hó (3 bejegyzés)
2010-12 hó (1 bejegyzés)
2010-11 hó (3 bejegyzés)
2010-10 hó (1 bejegyzés)
2010-09 hó (3 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-05 hó (2 bejegyzés)
2010-04 hó (1 bejegyzés)