3 hozzászólás
Hol volt, hol nem volt…. juj tényleg nem is tudom hol kezdjem. Az a baj, hogy elmaradt a nagy készülődős, izgulós, tervezgetős bejegyzésem. Na most már utólag mondhatok bármit, de egy biztos, volt tervem. Nem álmodtam én nagyot most sem, picit került feljebb az a léc…. Legyen 60 perc alatt a nettó időm!
A versenyt megelőzően már egyre jobban és többször mentek ezek a hosszabb távok, így bizakodó voltam. Hozzá kell tennem, nagyon sokat segít a frissen és félig elkészült futópálya, ami a másfél kilométerre lévő ugyancsak új parkban kapott helyet. Szeretek oda kijárni, annyira jó hangulata van. A kutyások (ha nem a futókat zaklatják éppen) a kutya futtatóban mókáznak, a gyerekek a játszón kacagnak, a fiatal srácok a deszkáznak a gödrükben, a szerelmesek a padokon bújnak, az idősebbek meg mosolyogva sétálgatnak. És ott annyira szép és kedves az ősz….
Na de ne kalandozzak el. Szóval tervekkel és izgalommal vártam a vasárnapot. Külön örömmel töltött el, hogy nem kellett korán kelni, hiszen csak délben indult a verseny. Én kis naiv, gondoltam mennyire ráérek…. Na de ismertek, szóval sejtitek, hogy most jön a „hogyan estem be a rajtra” mese:
Még este eldöntöttem nem megyek ki fél 11-re, mert a többi eo-s sem ér ki, én sem sietek, na azt hiszem itt kezdődtek a gondok. Otthon kényelmesen ettem-ittam készülődtem, mondanom sem kell már majdnem fél 11 volt mire buszra szálltam. Soginőm már útközben hívott, hogy én mégis hol??? mert ők ott várnak pompon lánynak öltözve :))) Mondtam helyes akkor vegyétek át legalább a rajtcsomagom :) Na aztán kisebb eltévedések után csak sikerült megérkeznem. És miközben szedtem a kis praclijaim kit látok BSicuccba öltözve ácsorogni??? Az unokatesóm :O Nem tudom hány éve nem találkoztunk és tessék…. Úgy öleltük egymást, jaj, de jó is volt. Utólag kiderült az Anyáink már régóta nem értik, hogy nem futunk össze soha ha mindketten ott vagyunk?? Lehet mert rajtunk kívül mindig még ott van több ezer ember?? lehet ha szóltok nekünk is, hogy ti tudjátok, hogy mindketten ott vagyunk akkor egyeztettünk volna már rég???
Aztán Soginőmékkel is puszi-pacsi, meg persze egy kis zoknifikázás :D Timi totál kiakadt, hogy micsoda idióta vagyok, hogy profi cucc mellé felhúzom a csíkos pamutzoknim :) Nem baj, sztem neki sem újdonság már hogy őrült vagyok. Elköszöntem, mert tudtam várnak az eo-s csajok. Futok ruhatárba nézelődöm nagyon, de sehol senki a bringatárolónál, hmmm, basszus hát ők tuti melegítenek már…. na sebaj majd sasolok még hátha….
És tényleg mire pisijárat is megvolt, már csak beestem a rajthoz és indult is az eleje. Miközben a kütyümet nyomkodtam, zene beállít, nike+ elindít, egyszer csak kit látok magam előtt pár emberrel? Egy csajszit akinek a „dinnye, sárgadinnye” – vel edzett hátsóján egy színes malac lóg, hát ez egy Run-ka lesz :)) Gyorsan próbálok előre kerülni…. mindenki örömére, hogy leszólítsam, nagy örömködés, kis csacsogás, majd vágtára fel!
Most nem csak amolyan ukk – mukk - fukk futás ez, hanem A 60 perc alatti 10 kili! Szóval minden kilométernél ellenőrizni kell, hogy jól állok vagy sem, az első táblához 5 p 17 alatt értem, juj ez fel is dobott, itt már tudtam menni fog minden mint a karikacsapás. Komolyan mondom, hogy hihetetlen frissnek, erősnek éreztem magam előzgettem az embereket (kár volt nagyon hátulról indulni) és vigyorogtam mint a vadalma. Minden táblánál megnyugodtam, hogy jól haladok nagyon. Éreztem, hogy van még bennem bőven, lehet kéne gyorsítani, de nem mertem, nehogy idő előtt lemerüljek….
 |
| Nike + grafikonja |
A 9-es jelzést elhagyva csörgettem Apát, hogy fényképezőt készítsen (sosem készült még rólam befutó kép, most szerettem volna) mert jövööök, ők is sietnek mindjárt ott vannak…. Jól van Apafej fussatok csak ti is! :) Tudtam már csak pici van hátra igyekeztem bele bele húzni, de végül csak a célkapu felé nyomtam egy sprintet. Mikor áthaladtam 59:48 volt a táblán, juhuu, akkor olyan 38: 30 lesz az időm. Ahogy megálltam ott és vártam, hogy az én nyakamba is érem kerüljön hirtelen megfordult a világ, de aztán minden jó lett. Csomagot átvettem, s kerestem a szememmel a kis családom, meg is lettek még egy kis fotózás, örülés. Lánykámtól is kaptam egy szép falevelet mint befutó érem. :) BOLDOGSÁG
Este megnéztem 58:18 lett a hivatalos időm. Elégedett vagyok most ezzel (persze fog az még 4-sel is kezdődni, de pszt!)
Azt kívánom magamnak, hogy minden versenyem ilyen legyen, élvezzem és tudjam tartania tervem és akkor csuda boldogság lesz.
És igen azt gondolom az első futásért kapott plecsnim megérdemeltem, mert ez volt az első verseny amire tökéletesen felkészülve kipihenten érkeztem. Szóval igen, kimerem jelenteni szintet léptem és ez csak még több erőt ad a jövőbeli terveimhez!
P.s: Ma reggel felkeltem 5 után nem sokkal és lementem FUTNI! Mióta készülök erre, de hétalvó vagyok basszus…. De ma megcsináltam! Hát merje valaki azt mondani, hogy nem vagyok egy hős!
Hol volt, hol nem volt…. juj tényleg nem is tudom hol kezdjem. Az a baj, hogy elmaradt a nagy készülődős, izgulós, tervezgetős bejegyzésem. Na most már utólag mondhatok bármit, de egy biztos, volt tervem. Nem álmodtam én nagyot most sem, picit került feljebb az a léc…. Legyen 60 perc alatt a nettó időm!
A versenyt megelőzően már egyre jobban és többször mentek ezek a hosszabb távok, így bizakodó voltam. Hozzá kell tennem, nagyon sokat segít a frissen és félig elkészült futópálya, ami a másfél kilométerre lévő ugyancsak új parkban kapott helyet. Szeretek oda kijárni, annyira jó hangulata van. A kutyások (ha nem a futókat zaklatják éppen) a kutya futtatóban mókáznak, a gyerekek a játszón kacagnak, a fiatal srácok a deszkáznak a gödrükben, a szerelmesek a padokon bújnak, az idősebbek meg mosolyogva sétálgatnak. És ott annyira szép és kedves az ősz….
Na de ne kalandozzak el. Szóval tervekkel és izgalommal vártam a vasárnapot. Külön örömmel töltött el, hogy nem kellett korán kelni, hiszen csak délben indult a verseny. Én kis naiv, gondoltam mennyire ráérek…. Na de ismertek, szóval sejtitek, hogy most jön a „hogyan estem be a rajtra” mese:
Még este eldöntöttem nem megyek ki fél 11-re, mert a többi eo-s sem ér ki, én sem sietek, na azt hiszem itt kezdődtek a gondok. Otthon kényelmesen ettem-ittam készülődtem, mondanom sem kell már majdnem fél 11 volt mire buszra szálltam. Soginőm már útközben hívott, hogy én mégis hol??? mert ők ott várnak pompon lánynak öltözve :))) Mondtam helyes akkor vegyétek át legalább a rajtcsomagom :) Na aztán kisebb eltévedések után csak sikerült megérkeznem. És miközben szedtem a kis praclijaim kit látok BSicuccba öltözve ácsorogni??? Az unokatesóm :O Nem tudom hány éve nem találkoztunk és tessék…. Úgy öleltük egymást, jaj, de jó is volt. Utólag kiderült az Anyáink már régóta nem értik, hogy nem futunk össze soha ha mindketten ott vagyunk?? Lehet mert rajtunk kívül mindig még ott van több ezer ember?? lehet ha szóltok nekünk is, hogy ti tudjátok, hogy mindketten ott vagyunk akkor egyeztettünk volna már rég???
Aztán Soginőmékkel is puszi-pacsi, meg persze egy kis zoknifikázás :D Timi totál kiakadt, hogy micsoda idióta vagyok, hogy profi cucc mellé felhúzom a csíkos pamutzoknim :) Nem baj, sztem neki sem újdonság már hogy őrült vagyok. Elköszöntem, mert tudtam várnak az eo-s csajok. Futok ruhatárba nézelődöm nagyon, de sehol senki a bringatárolónál, hmmm, basszus hát ők tuti melegítenek már…. na sebaj majd sasolok még hátha….
És tényleg mire pisijárat is megvolt, már csak beestem a rajthoz és indult is az eleje. Miközben a kütyümet nyomkodtam, zene beállít, nike+ elindít, egyszer csak kit látok magam előtt pár emberrel? Egy csajszit akinek a „dinnye, sárgadinnye” – vel edzett hátsóján egy színes malac lóg, hát ez egy Run-ka lesz :)) Gyorsan próbálok előre kerülni…. mindenki örömére, hogy leszólítsam, nagy örömködés, kis csacsogás, majd vágtára fel!
Most nem csak amolyan ukk – mukk - fukk futás ez, hanem A 60 perc alatti 10 kili! Szóval minden kilométernél ellenőrizni kell, hogy jól állok vagy sem, az első táblához 5 p 17 alatt értem, juj ez fel is dobott, itt már tudtam menni fog minden mint a karikacsapás. Komolyan mondom, hogy hihetetlen frissnek, erősnek éreztem magam előzgettem az embereket (kár volt nagyon hátulról indulni) és vigyorogtam mint a vadalma. Minden táblánál megnyugodtam, hogy jól haladok nagyon. Éreztem, hogy van még bennem bőven, lehet kéne gyorsítani, de nem mertem, nehogy idő előtt lemerüljek….
|
| Nike + grafikonja |
A 9-es jelzést elhagyva csörgettem Apát, hogy fényképezőt készítsen (sosem készült még rólam befutó kép, most szerettem volna) mert jövööök, ők is sietnek mindjárt ott vannak…. Jól van Apafej fussatok csak ti is! :) Tudtam már csak pici van hátra igyekeztem bele bele húzni, de végül csak a célkapu felé nyomtam egy sprintet. Mikor áthaladtam 59:48 volt a táblán, juhuu, akkor olyan 38: 30 lesz az időm. Ahogy megálltam ott és vártam, hogy az én nyakamba is érem kerüljön hirtelen megfordult a világ, de aztán minden jó lett. Csomagot átvettem, s kerestem a szememmel a kis családom, meg is lettek még egy kis fotózás, örülés. Lánykámtól is kaptam egy szép falevelet mint befutó érem. :) BOLDOGSÁG
Este megnéztem 58:18 lett a hivatalos időm. Elégedett vagyok most ezzel (persze fog az még 4-sel is kezdődni, de pszt!)
Azt kívánom magamnak, hogy minden versenyem ilyen legyen, élvezzem és tudjam tartania tervem és akkor csuda boldogság lesz.
És igen azt gondolom az első futásért kapott plecsnim megérdemeltem, mert ez volt az első verseny amire tökéletesen felkészülve kipihenten érkeztem. Szóval igen, kimerem jelenteni szintet léptem és ez csak még több erőt ad a jövőbeli terveimhez!
P.s: Tegnap reggel felkeltem 5 után nem sokkal és lementem FUTNI! Mióta készülök erre, de hétalvó vagyok basszus…. De megcsináltam! Hát merje valaki azt mondani, hogy nem vagyok egy hős!