"Ez nehéz lesz." Erre gondoltam, amikor megszületett az elhatározás tavaly decemberben, hogy nyolcszáz és ezerötszáz méteren elindulok a vetrán EB-n. Na jó, kicsit más szavakkal... :-)

Ha szigorúan a kitűzött célokat és az elért eredményeket nézem, akkor azt mondhatom, hogy jól mértem fel a lehetőségeket, és többé-kevésbé teljesítettem a terveket. A kedvenc távomon sikerült a döntőbe kerülés, és a többek által lehetetlennek tartott kitűzött időt is szinte századra pontosan hoztam.

Itt most be is fejezhetném az összegzést. Cél kitűzve, cél teljesítve. Azért ennél sokkal több történt, és sok tanulság szűrhető le az elmúlt hetekből-hónapokból, nem beszélve a versenyről...

A legfontosabb. Ha kitűzted célt, akkor semmit nem számít, mit mondanak a többiek. Keményen tegyél meg mindent, amit tudsz, és majd a pályán eldől, hogy teljesíthető volt-e, vagy sem. Csak rajtad múlik!

Tanácsokra persze szükség van. És véleményekre is. Meg kell hallgatni mindet, összegezni őket, szortírozni, aztán döntést hozni. És innentől kezdve ehhez tartani magad.

A másik nagyon fontos dolog, hogy a felkészülés kevés. A versenyt a verseny napján futják. Nem előző nap, és főleg nem ismétlik meg másnap, ha esetleg nem jól sikerült. Ha odaállsz a rajthoz, akkor készen kell állnod. De nem elég készen állnod, hanem végig százszázalékot kell nyújtanod a verseny során. Egy pillanatra sem szabad kihagyni! Ha úgy futsz be a célba, hogy nem adtál ki magadból mindent, az szörnyű érzés, és az elvégzett munka elpazarlása.

Sajnos a nyolcszáz döntőben elkövettem egy nagy hibát. Kizökkentem az eredetileg felépített versenyből. Elhatároztam, hogy fejben ott kell lennem, mert sajnos ebben gyenge vagyok. Úgy is hívhatjuk, hogy rossz versenyző tipus vagyok. Kishitű, és megalkuvó. Könnyen feladom verseny közben.

Hatszáz méterig minden jól alakult, aztán történt egy szerencsétlen baleset, és fejben teljesen szétestem. Az első gondolatom az volt a célban, hogy "ezt nem hiszem el, már megint ...". Pedig az kellett volna hogy legyen, "igen, megcsináltam!" De nem. Hatszáznál elrontottam, és hiába futottam az eredetileg kitűzött időn belül, a versenyben sokkal több volt. És ezt tudtam abban a pillanatban. Aztán visszanézve a videón, sírni tudtam volna. Ezt egyszer valahol, valahogy rendbe kell hoznom! Fejben is készen kell állni!

Talán jövőre a VB-n? Szép lenne! :-)

És akkor az elejétől. A felkészülés öszességében jól sikerült. Persze voltak zökkenők, sérülések, kimaradt edzések, rossz eredmények. Aztán a fordulópont a veterán OB lett. Az elrontott ezerötszáz után (mondanom se kell, fejben voltam megint igen csak gyenge), a nyolcszáz szenzációsan sikerült. Nagy feszültség szakadt fel belőlem akkor. Addig is tudtam, hogy bennem van a jó idő, de sehogy nem akart összeállni a dolog. Az önbizalmam, ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről, egy picit a helyére billent. Innentől sokkal biztosabb voltam magamban, és az edzéseken is jöttek az önbizalomnövelő eredmények.

A sérülésnek mindig oka van. Ha kevés az időd, akkor kockáztatni kell. Többet kell rövidebb idő alatt edzened, és kevesebb időt tudsz regenerálódásra szánni. Ez bizony magas kockázat. Ha minden nap súrolod a határaidat, akkor előbb-utóbb megégeted magad. Szerencsém volt. Hamar kihevertem az első komolyabb sérülésem. Gyakorlatilag tíz nap esett csak ki. Persze tíz nap alatt rengeteget lehet dolgozni, és rengeteget lehet veszíteni. De azt még lehet pótolni. Persze utána már kicsit óvatosabb lettem. De ahogy telt az idő, és közeledett az EB, egyre inkább éreztem, hogy kifutok az időből. Végül dupla, sőt, tripla vagy semmit játszottam. És bejött. Elsülhetett volna rosszul is, ezt tudtam jól. De volt egy célom, és mindenképp el akartam érni. 

Áprilisban 61 másodpercet tudtam négyszázon. Most tudok 56-ot. Kétszázon 25 végét. Lassan indult be a javulás, de aztán napról-napra fejlődtem. Fantasztikus érzés volt! Az uscsó két hétben már tudtam, hogy meglesz. Meg tudom csinálni. Egyre több bíztatást kaptam. Nagyon jól esett. Amikor azt mondták szakemberek, hogy képes vagyok már most is kettő nulla háromra, és ha ezt a három hónapot kihasználom, és dolgozok céltudatosan, jól felépítve, akkor jövőre futhatok kettő nulla nullát is, akkor azért büszke voltam. És már én is kezdem elhinni. :-)

Talán jövőre a VB-n? Szép lenne! :-)