Azért az elérzékenyülést követően, újra előtőrt belőlem a kűzdőszellem, és a következő frissítőnél érdeklődtem, hol tartanak az előttem futók, érdemes még pakolni a ritmust. Az egyik kisrác megnevetett, mert megemlitette a vége előtt 15 km-rel, hogy az előttem lévő 5 perce ment el, és elgyötőrtebben fest az ábrázata mint nekem, erre a másik srác bíztatva mondta, hogy a második helyezett nézz ki a legroszabbul, szinte már alig él, és még csak egy félórája haladt el.....Úgyhogy fel volt adva a lecke..De hát mentem én, bár 60 km után már csak a szívem vitt. Az igazság, hogy másfél éve még erőmelőnek készültem, és 150 kg-ba guggogattam. A combjaim merevek alapjában véve is, hát még 60 km után. Éreztem, hogy közel állok a görcshöz, ezért 4-5 alkalommal megkellett rövid időre állnom, hogy kihúzam a combfeszítőimet. Aztán 5 km-re a vége előtt, láss csodát a meszességben előttem egy fehér trikós futót véltem felfedezni, akit egyre jobban sikerült megközelítenem. Láttam, hogy időnként belesétál a futásába, igy egyre jobban meközelítettem. Aztán mikor 200 méterre sikerült rá feljönöm döbbentem láttam, hogy ez az én net-es futóhaverom, Sűni, aki 10 óra 20-at ment 100 km-en. Vegyes érzések kavarogtak bennem, minímum egy 15-20 perc hátrányra számítottam vele szemben. Ezek szerint ma nem megy neki úgy a futás?A vége előtt 2 km már nyomtam ahogy tudtam bizva abban, hogy egész felfutok Sűnire, aki ekkor már többször hátranézett, és szintén növelte a tempót. A vége előtt 200 méterre, már 50 méterrel voltam a haverom mögött, ő hátrafordult, és rám nézett. Lelki szemeimmel már láttam, hogy ha már ennyire "összefutottunk" a végére, bevár és " hand in hand " futunk be a célba. Ezt lett volna számomra a tökéletes befejezése ennek a versenynek, kéz a kézben...Sűni nem igy gondolta a végkifejletett, ezért már csak a célon túl csaptunk egymás tenyerébe. 

A célban most már nem aggódó párom, és 6 éves kislányom fogadott. Korosztályos 2. lettem, ajándékcsomag meg minden, nagyon korrekt volt. Ujj Zoliék kitettek magukért.

De a legfinomabb volt, hogy nap záróakkordjaként, az eredményhirdetést követően a tiszafüredi thermal fürdő medencéjében megmártoztam családommal. A kimerültségtől reszkető testem szinte újjászülett ez alatt az idő alatt. Hazafelé, a kocsiban már a szeptemberi 6 órás futáson tőrtem a fejem........