Tíz hónapja itt futottam életemben először, két hét edzés után az első versenyemet. Akkor felkészületlenül, sérülésekkel terhelten 2:05:04 alatt sikerült. De ez volt az egyik oka, hogy most ismét ezt a távot választottam.

Egy héttel az útvonal ismeretének frissítése, a terep változásainak és jelenlegi állapotának megismerése miatt edzésképpen végigmentem, végigfutottam. Sarasabb volt mint most, és akkor eldöntöttem, hogy csakis az Inov-8 Roclite 319 jöhet szóba, hiszen a csúszós, saras talajon eddig ez vált be a legjobban. Bevallom, hogy dobogós helyet akartam megcsípni, nem is szándékoztam végigkocogni, sokkal inkább rohanni az egészet. Edzőm, Lőrincz Olivér nagyon szigorú bemelegítési feladatot, és nagyon kemény pulzushatárokat adott meg. Aztán eljött a verseny reggele. Korán érkeztünk, mert Kedvesem pontőrködött. Bőven volt idő bemelegítésre, bár ezt beárnyékolta a pulzusmérőm hibája, ami nehezen akart elkezdeni működni. Aztán csak összejött. A vártnál is nagyobb létszám miatt kicsit csúszott a rajt, de igyekeztem az izmaim melegen tartani, a pulzusomat pedig üzemi fordulat közelében. Aztán csak nekiindultunk.

A rajtnál kilőttem, és az első rövid emelkedőn belelassítottam, hogy a pulzus maradjon. Itt előzött Hajduska Balázs, a maraton későbbi győztese. Majd jött egy hosszú, majd két km-es aszfaltos rész a faluban, ahol többen elrohantak mellettem, de én még mindig szigorúan a pulzushatárt tartva futottam. A Roclite itt is sokat segített, jó csillapítása révén nem ütötte a lábam a beton. Aztán elkezdődött a terep, majd jött az egyetlen nagy emelkedő, fel Körtvélyesre, egyben kb 300m. Itt már elkezdtem felső határon tolni, két sporttársat fogtam be, majd a pont után egy harmadikat is. És már a ragadós, csúszós sárban futottunk, óriási segítség volt a Roclite stabilitása, hogy nem csúszott, még oldalra sem, pedig ez sok cipőnek hátránya. A két táv szétválásánál egyértelművé vált, hogy a távom elején vagyok, vagyis én vezetem a mezőnyt. Óvatosan, a szemem miatt kicsit lassabban ereszkedtem le Kapberekpusztára, a leendő második és harmadik helyezettek feljöttek rám, de aztán már jó terep volt, ismertem jól, a sárban biztosan hasíthattam az Inov-8-val, így sikeresen újra megléptem. Pörgettem rendesen, később leereszkedtem a Hallgató-völgybe, innen megint aszfalt, ahol a tág terek miatt talán, de lassúnak éreztem magam. A cipő egyik nagy előnye, hogy a talpáról hihetetlen hamar lepereg a sár, nem tapad rá, nem kell cipelni. Ez, és a jó csillapítás itt is segített, már nem volt sok hátra. Megint terep, már lejtett, lehetett döngetni. Falu vége, az utolsó két kilométer aszfalton, rágyorsítottam, nem akartam a végén odaadni az első helyemet. A főút kereszteződése volt a következő választóvonal, innen valódi vágtában hajráztam, beleadtam mindent, nem érdekelt a pulzushatár már, innen szabad volt az út, ledöngettem a sportcsarnokhoz, egy utolsó roham, és beestem a célba. 1:37:44-es idővel megnyertem a versenyt, életem első győzelmét arathattam! Hihetetlen öröm, majdnem sírás, eufória vett erőt rajtam.

És a lényeg, hogy az eredményben jelentős szerepe volt a cipőnek is. Az aszfalton a nagy vágtában sem vertem szét a lábam, a sáros talajon magabiztosan tarthattam a gyors tempót, a lábam jól bírta a terhelést, és utólag sem jelentkeztek a problémák.