Az idei jótifuti a Down-Szindrómás gyermekekért zajlott, a debreceni Angyalszív Down Alapítvány számára gyűjtöttünk adományokat. Az idén először testvérvárosi futás is volt, Gyulafehérvárra fogyatékos sportolók számára vittünk technikai ruházatot.
A jótékonysági futás gyakorlatilag már tavasszal megkezdődött, a szekszárdi Borvidék Félmaraton és az orfűi éjszakai maraton szervezői ajánlották fel bevételeik nagy részét. Illetve két versenyen, a debreceni Rotary Maraton és a Wink Maraton egy-egy betétszámában DS gyerekek is lehetőséget kaptak, hogy megmutathassák magukat a sport területén. Nem okoztak csalódást egyszer sem.
A szervezésről sokat nem akarok írni. Nagyjából képben vagytok róla. Nagyon sok nehézségbe ütköztem, ütköztünk az idő során, de szerencsére mindig vki, vkik nyújtottak segítő kezet. Így volt ez a kísérő busz körüli mizériával amit végül a Made In Run segítségével oldódott meg. Az üzemanyagköltség beszerzése volt számomra a legtorokszorítóbb: Először az önkormányzattól kértem segítséget, tőlük kaptam is, erkölcsi támogatást. Próbálkoztam a MOL-nál, de sajnos ott is elutasításban volt részem. És akkor jöttetek Ti, amikor már minden veszni látszott. Hatalmas összefogással összeadtátok, segítettetek, hogy segíthessünk. Szállásügyileg magyarországon nem volt gond, minden település pozitívan állt hozzánk. Romániától tartottam, már vérteztem fel magam, h hálózsákban alszunk a természet lágy ölén, medvék között, végül a nagyváradi egyetem rektora Suba István segített Nagyváradon és Nuceten, a Vitalion Klub pedig Abrudbányán szállást szerezni. Gyulafehérváron pedig az ottani önkormányzat biztosított számunkra. Szóval szállás megvolt, a közútkezelőknek kimentek a levelek, az engedélyeket megkaptuk. A megyei rendőr kapitányságoknak is kimentek, többségük szerződésért vállalta volna a biztosítást, így inkább nem kértem. Viszont a Fejér Megyei és a Hajdú-Bihar Megyei rendőrök így is segítettek minket. A frissítést egy részét a Sportitaláruház és az UnixSport Klub adta. Sörről, italról, kajáról magunk gondoskodtunk, illetve a fogadó települések pakoltak rendesen oda nekünk.
Első meneteben nézzük a magyarországi szakaszt:

Első nap: Szfvár-Tárnok-Budapest

Illetve, nulladik nap, hiszen még vasárnap le kellett menni Szekszárdra a kísérő buszunkért. Öcsi még plusszban ellátott minket egy rakat csokival,  amiről aztán meg is feledkeztünk az első napokban, viszont Erdélyben már jól jött. Hétfő reggel már korán gyülekeztünk, pólóosztogatás, izgatott készülődés, pakolászás volt jellemző. Közben megjöttek az Ezredéves Iskola gyermekei is, velük futottunk, sétáltunk át a “rajthoz”, Székesfehérvár jelképéhez az Országalmához. Ott az Önkormányzat részéről Östör Annamária egészségügyi és sporttanácsnok búcsúztatott minket, majd gyors nyilatkozatok és viszonylag a tervezett időben el is rajtoltunk.

A városon nyugisan átfutottunk, az első nagy poén a kisfaludi emelkedőn történt, mikor szinte mindenki egyszerre rohanta meg a kukoricást. Jót nevettem, ahogy a sok sárga pólós futó egymás mellett felsorakozott. Innen mentünk is tovább,  szépen együtt, nyugis tempóban.

Időnként megálltunk frissíteni, ami nem lett volna baj, csak a frissítések egyben egy kis traccspartira is sikeredtek, így jócskán csúsztunk az idővel. Tárnokra már késve érkeztünk, a határban várt a lelkes tárnoki csapat, akikkel együtt futottunk a műv. házba, ahol sok finomság várt minket. Közben megismerkedtünk Ági által egy új távolsági mértékegységgel: 1 tárnoki kilométer = 3 kilométer. A finom dinnye, pizza után startoltunk tovább. Vhol Budaörs környékén jött egy nagy meglepi: egy autó lassított mellettünk, a vezető kiszólt az ablakon: ez a pecsenye féle jótifuti? meglepődve válaszoltunk, majd gratulált, jó utat kívánt és hajtott tovább:) Jól eső érzés volt. Pest közelében egyre többen csatlakoztak, szépen gyarapodott a társaság. Sietnünk kellett, másfél órás késésben voltunk, és a Gellért téren tudtam, h a Suhanj Alapítványtól is várnak minket. Végre odaértünk, még a késés ellenére is sokan voltak ott. Szegény Óriásnak pont az indulásnál lett defektje, tisztelettel néztem, ahogy sercperc alatt kicserélte. Folytattuk az utunkat, igyekeztünk az első nap záró helyszínére érni, a Margitszigetre. Emberek, de csodálatos érzés volt... Annyira jó volt rég látott ismerősök között lenni, gyerekekkel akikkel utoljára a Winken futottam.. Torokszorító volt, nemcsak számomra. Újra futottunk egy kicsit együtt, majd Rodriguez kíséretében elfoglaltuk a szállásunkat.

2. nap: Budapest-Cegléd-Szolnok

Mivel ezúttal nem a Margitszigetről indultunk tovább, egy kicsit korábban hagytuk el a szállást. Nemigen akaródzott Pesten átfutni, így a 18. ker. Polgihivatal elől volt a rajt. Mire odaértünk, már vártak minket új becsatlakozók is. Szoros határidőnk volt Ceglédbercelig, hiszen Végh Atti alaposan felhívta a figyelmünket, h nem szabad késni:).

Hogy szavainak nyomatékot is adjon elénk is jött, h futásával “diktálja” a tempót. Mint mindenki tudja ezek a jótifutik nem a komorságról szólnak, igyekszünk sok embert bevonni a futásba, ahol az út során vidámsággal, zrikálásokkal ütjük el az időt. Ceglédbercelen ahogy tavaly is már sokan vártak minket. Pacsizások után tempóztunk tovább, igyekezni kellett, mert Bazsiék már vártak minket, Ungvári Miklós társaságában. Itt is gratulálunk az olimpiai ezüstérméhez!

Anita és Attila jóvoltából Cegléd fantasztikus fogadtatásban részesítette a jótifuti részt vevőit. Ünnepség, ebéd, után indultunk tovább, a második nap szállása felé, Szolnokra. Kezdett borús lenni, bizakodtunk, h végre talán esőt is kapunk, de sajna az elmaradt. Én közben egy kiadós mekdöncis (from Töce) kajára kattantam be, pedig a kocsi tele volt minden finomságal. Pali bácsi előrefutott, ő Szolnokon kapott egy kiadós esőt, nekünk csak a párás levegő jutott. Sajnálatos félreértések miatt mivel nem várt minket senki a táblánál, egyből a szállásra futottunk. Egy gyors pacsálás után páran zúztunk is a mekdöncibe. Lajos, az  őrangyalunk még gyorsan átmasszírozott és mivel ringatásra nemigen volt szükség, hamar álomba szenderültem/szenderültünk.

3. nap: Szolnok-Törökszentmiklós-Püspökladány

Reggel  a jótifuti zene és szövegszerzőjével Molnar Tomasszal kiegészülve, illetve a törökszentmiklósi Versenycsigák csapatával együtt vettük célba Törökszentmiklóst. Mielőtt befutottunk volna egy benzínkútnál tankoltam egyet, azzal h a számhoz emeltem az adagolót már 27 Ft-ba került:):) Majd befutottunk a városba, ahol egy kis frissítővel már vártak minket. A maradékot gondosan becsomagolták, a napi kajára megint nem volt gondunk. Közben Pali bácsit kerestük kétségbeesetten, hiszen nem kanyarodott el Miklósnak, hanem ment tovább a négyesen. Szerencsére meglett, így megnyugodva futottunk tovább. Fegyverneken, ahogy tavaly most is egy jó nagy dinnyeparty-t rendeztünk. A vesénkkel igazán nem volt gond az út során, a folyadékpótlásról folyamatosan gondoskodott a társaság. A frissítéseket igyekeztem szigorúan venni, rövidebbek lettek, de legalább így sikerült tartani az időtervet. Hajdú-Biharban szerencsére rendőri kíséretet is kaptunk. Ennek igazándiból Püspökladány előtt volt jelentősége, mivel útfelújítás miatt egysávosra szűkült az út. Kb. egy kilin keresztül futottunk így, majd az ideiglenes rendőrlámpához érve, több kilométeres kocsi és kamionsor “fogadott” minket.

Gondolhatjátok mekkora “szeretetet” kaptunk. Azért voltak akik sok sikert is kívántak. Végre Püspökladány, most pontos időben, nemúgy mint tavaly. Igaz most nem volt akkora fogadtatás, de meleg ételt, szállást kaptunk. Sőt Borsy Ádámmal még egy kis közös éneklés is volt.

4. nap: Püspökladány-Nádudvar-Debrecen

 Reggel a püspökladányi futóklub tagjaival folytattuk útunkat.

Közben jött a bombameglepi, arany barátunk Németh Zolika kerekezett elénk:) Nádudvaron újra gyereksereg hada, Boros Szilvi és a Polgármester úr fogadott minket, újra rengeteg földi jóval. Igazán elvoltunk kényeztetve:) Bááár... Túró Rudi az idén sem volt. De megegyeztünk, h ha jövőre arra járunk esetleg újra, akkor lesz az is:) A sok szeretetet elraktároztuk a szívünkbe, majd rongyoltunk is tovább.

Ráadásul a negyedik napon újra kemény időtervet kellett tartanunk, hiszen utunk egyik főállomására,  Debrecenbe kellett érnünk. Így a frissítéseket újra szigorúan tartva, futottunk be Hajdúszovátra, ahol már nyugodtabban pihenhettünk. Innen már röpke idő volt Debrecenbe, ahol is először a Fő tér volt az első fogadóhely. Itt a Debreceni Kilométerek szervezőinek és az Angyalszív Down Alapítványnak köszönhetően igen látványos fogadtatásban volt részünk, befutókapu, frissítőpont gazdagon megterítve. ¾ 7kor indultunk tovább a Campus Fesztivál helyszínére, immáron több mint 100 futó kíséretében.

Az ünnepélyes fogadtatás után, a nagyerdőben az Alapítvány egy kis piknik keretében látta vendégül a futókat. Majd irány a szállás, hiszen másnap következett a Nagy Kaland, a jótifuti második etapja, az erdélyi út.

folyt. köv. 2 hét múlva:)

addig is vasárnap éjfélig licitálhattok:

LICIT