A gondolat már október elején megfogalmazódott, nagy kutyabarát futótársammal közösen. Így egy nap edzés gyanánt elkacsáztunk a HEROSZ Állatotthon telephelyére, ahol Krepsz Gyöngyi vezetővel, hamar közös nevezőre jutottunk. Részemről evidens volt, h fővédnöknek Östör Annamáriát, Székesfehérvár egészségügyi és sporttanácsnokát kérjem fel. Annamari a jótifutik történetének aktív szereplője, maximálisan támogat, mindenben segítségemre van. Joggal tekinthetjük a jótékonysági megmozdulásunknak törzsfutójának.

Szerettem volna látványossá tenni a rendezvényt, ennek szellemében rajtkaput kértem és kaptam a Borvidék Félmaraton szervezőitől, munkahelyemtől pedig a hangosítást (Városi Könyvtár), a “DJ” és műsorvezető szerepét Nádasdi Zsolt az Ironteam ITSE vezetője vállalta. Az Ironteam és csapata ezenkívül hozta az asztalokat, székeket. Nagy respekt a segítségért! “Törzsfutónk” Soós Peti segítségével a Sportitaláruház gondoskodott a folyadékpótlásról.  A futók frissítését, mint minden alkalommal ezúttal is Ági és Bandi  segítette. A további ételről, italról batyus jelleggel maguk a részt vevők gondoskodtak. Sztem messze ezek a legjobb frissítések, ilyenkor nincs morgás, h csak szőlőcukor, mazsola, ropi van asztalon. A süti és palacsinta hegyeknél nincs jobb:)
Az útvonallal volt egy kis “kavarc”, eredetileg a város szívében, az Országalmánál lett volna a központ, de a karácsonyi beépítés miatt nem volt lehetséges. Így átmentünk az Alba Plaza előtti térre, ami több szempontból is előnyösebb volt: mosdó a közelben volt, az üzletközpont vezetői is támogattak minket azzal,, h ingyen és bérmentve adtak áramot.
Egy újabb bizonyíték, hogy az embernek futás közben jönnek a legjobb gondolatai: mateve-vel sokat gondolkoztunk, hogy mi legyen a szlogenje a futásnak. Aztán egy délelőtt lelkes telefon, legyen a “Ne előlük, értük fuss” jelmondat. Asszem ennél találóbb nem is kellett volna.
A területhasználati engedélyt - némi segítséggel - de ingyen megkaptuk, útvonalbiztosítást nem kellett kérni, hiszen végig járdán nyomtuk.

Ennyi technikai szervezés után nem maradt más, mint a kampány, hogy minél több emberhez jusson el a jótékonysági futás híre. Plakát, felhívások, kihasználva a közösségi oldalak előnyeit, közben a helyi média is megtámogatott minket. Óriási volt az érdeklődés, joggal hittem azt, h a cél érdekében rengeteg ember fog megmozdulni..Sokat paráztam, h fogom tudni kezelni a nagy tömeget, még karszalagot is vettem, amit a futóknak szántam “megkülönböztetésül”..Nem volt rá szükség:(
“Poénszinten” először vezettünk be “nevezési díjat”, szerencsére az egy kiló kutyatápot senki  nem vette komolyan. Persze annak is örültünk volna, nem kicsit.

Aztán: Igyekeztünk úgy meghírdetni, hogy ne csak futásnak, pláne ne 6 órás futásnak terjedjen ela megmozdulás. Ennek szellemében terveztünk kölyökfutást, családi futást, szimpátiasétát, kutyafuttatást, kutyasimogatást. Hogy ezekből mi valósult meg, a későbbiekben kiderül.
Szombat déután még sütöttem egy rakat palacsintát, este lázas izgalommal, de nyugodt lelkiismerettel feküdtem le azzal a tudattal, h részemről amit tudtam, megtettem.
Végre eljött a nagy nap, 9-kor már ott voltunk, készítettünk össze mindent, vártuk a sportolókat, civileket, az adományokat. Nagyon lassan gyülekeztek, éreztem, h egyre jobban sápadok bele a résztvevők számába. Nagyon örültem barátaimnak, akik jöttek az ország több részéről. Németh Zolikáék Bajáról, Kalmár Karcsi Esztergomból, Sneci-ke Százhalombattáról, Márkus Öcsi, Orbea Szekszárdról, Balogh Ádi Pestről, a futás nagyija Éva néni Nagyorosziból, Kiss Zoli Győrből, Judit Siófokról.  Aztán a fehérváriak, remélem nem sokat felejtek ki:): Edit, Nóri, Murányi Lajos, Bognár Jani, Vakhal Nojbi, Soós Peti, Fülöp Tibi, Papp Dénes és felesége, a Poroszkálók SE és még sokan mások. Egy kicsit még húztam az időt, hátha még jön valaki, aztán 10:10-kor megkezdődött a “buli”. Mindenki szorgosan rótta a köröket, időnként becsatlakoztunk a szimpátiasétába, az adományok pedig szépen gyűltek. És az utóbbi volt a legfontosabb. Bár nem volt leszervezve, de sajnálatos módon egy kutyamentő akciónak is tanúi lehettünk, tűzoltóautóval együtt. Jöttek ,mentek a futók is, mindenki annyit ment amennyi jól esett neki, volt aki futás után boxmeccset ment nézni és melegedni. Volt aki egy kicsit bringázott levelezetésként, Éva néni 10 kilit jött futni, de azért bedarált egy félmaratont. Sneci-ke végig keményen tolta, aminek egy szuper PB lett az eredménye.

Megemlíteném a sétálókat, járókelőket, akik igazi kényeztetésben részesítették a kutyusokat. A nap végére a blökik, önkéntesek, futók kellemesen elfáradtak, de elégedetten ment haza mindenki.

Az állatotthon tájékoztatása szerint több mint 300 kiló kutya és macskatáp, rengeteg ruha, takaró gyűlt össze. Edit jóvoltából még egy macskabútor is befigyelt. Pénzadomány - bár nem volt meghírdetve - több mint 26e Ft gyűlt össze, a jótékonysági futás után pedig volt megkeresés, hogy szívsen utalnanának egy csekély összeget. Örömmel adtam meg a számlaszámot. 

Egy röpke összegzés a végére: Úgy érzem a jótékonysági futás elérte célját, hiszen nagyon sok adomány gyűlt össze. És ha nem is hetekre, de pár napra elegendő mennyiséget gyűjtöttünk össze, a megmozdulás “célközönsége” szuszik, cicák jól jártak, és ez a lényeg. Én sajnos elkövettem azt a hibát, h az eddigi jótékonysági futások után erre vártam, számítottam a legnagyobb létszámra. Innentől kezdve néminemű hiányérzetem maradt, de ez az én gondom:)
Nagyon nagy hálás köszönet mindazoknak akik megtiszteltek minket, legyen az futó, sétáló, érdeklődő, önkéntes, stb. És köszönöm azoknak is, akik sajnos mégsem tudtak eljönni, de legalább erkölcsileg támogattak mindekt.
Jó volt újra köztetek, veletek lenni.
Köszönök mindent.

Képgaléria 1.: >>>

Képgaléria 2.: >>>

HEROSZ fotói: >>>