Nagy várakozással tekintettem a szombati kihívás elé. Szerettem volna egy számomra bűvös számot megfutni, és a tavalyi eredmény is kötelezett valamennyire. Bár az előnevezéseket böngészve márcsak az a bizonyos 130-as lebegett a szemem előtt, a címvédés csak  nagyon távoli remény lett.

Péntek délután mateve meglepett egy fejkendővel, azt ígérte ez plussz erőt fog adni:) Aztán nekiálltam elpakolni, többször átnéztem mindent, nehogy valami elmaradjon. Lista papíron, leltár - OK. Szombaton kora hajnalban indultunk VízFutárral, és Judittal a tett színhelyére. A mezőny szépen gyülekezett, jó volt üdvözölni a sok kedves barátot. Nagy sajnálattal vettem észre, h Bogár Jani végül nem jött el, nagyon szerettem volna pár kört futni vele, számomra egy élmény a futása. A taktikámat nem építettem nagyon fel, arra igyekeztem nagyon figyelni, h ne fussam el az elejét, próbáljak egy saját tempót menni, függetlenül másoktól. 7-kor nekilódult a mezőny, páran "rendesen" bekezdtek, Gyalog is úgy láttam nekilódult, de okosan visszavett. Az első órákban sok minden nem történt, Fidóval, VéZsé-vel futottam, időnként beszélgetve. Igyekeztem a frissítésre odafigyelni, az eléhezéstől való félelmem időnként rámtört, viszont enni nem tudtam. Németh Zolika az önkéntes segítő ott volt minden kör végén, leste minden kívánságom, folyamatosan tájékoztatott az állásról. Nagyon hálás vagyok neki, hihetetlen ez a pali. Délelőtt lejött Edit is szurkolni egyet, meg is örültem neki, úgy rugdosott tovább, h fussak, ne örömködjek. Egy kis időre kaptunk egy kis esőt is, üdítőnek remek volt, bár utána féltem, h kisüt a nap, aztán a meleg párás levegő hazavág egy csomó remek eredményt. Szerencsére nem így történt. Ármin az erős kezdés után kiszállt, Közben Feri, Gyalog rámvert egy kört, gondoltam szépen vagyunk.. Aztán Feri az erős kezdéstől belassult egy kicsit, Bélának elkezdett szúrni az oldala, így szép lassan visszavettem a köröket. Innen nagyon sokáig felváltva vezettünk, gyakorlatilag minimális, 1-2 perces különbségek voltak. (ha jól emléxem:D) A helyezések közti váltások szinte - Forma 1-es szóval - a depóban történtek. Egyre éhesebb lettem, gondoltam most megeszem amit még a héten kitaláltam: előre elkészített kínai zacsis leves. az a sok tésztás..:) két kanál lecsúszott, egyszerűen nem ment a kaja. Mentem tovább, az erővel nem volt gond, ami viszont elkezdett aggasztani, ami még soha nem fordult velem elő: elkezdett görcsbe rándulni a vádlim..Azaz elkezdte húzni, de szerencsére a teljes görcs nem következett be. Megállás, feszítés, Zolika tömte belém a magnéziumot. Ennyi mg-t egyszerre még nem toltam be egy napon. Nem tom h valójában segített-e (én nem nagyon hiszek benne), de pszichésen biztos. Sajnos aztán a verseny során ez többször előfordult, volt h már a combom is rakoncátlankodott. De túléltem ha nem volt gond, akkor tudtam menni rendesen újra. Közben Ágiék is megjöttek, nagyon sokat segítettek ők is. Egyszer úgy éreztem lement a cukrom, Plekóban kellett megkapaszkodnom, h talpon maradjak. Olyan érzés fogott el, mint Érden a jótékonysági futáson: Se kép, se hang, csak üresség. Érdekes volt, de nem szeretném már többször átélni. Közben elkezdett esni, amit én valójában szeretek. Imádok esőben futni, energiát, erőt ad. Mondjuk, mikor már a járdán bokáig érő vizbe csobbantunk folyamatosan már nem volt olyan nagy élmény, de hát ez van (volt). Futni jöttünk nem nyafogni:) Egyre jobban közeledtünk a végéhez, már számolgattam, mennyi kell még a 130-hoz, beleférek-e az időbe. Aztán mivel nemigen tudtam már számolgatni az állapotomban, így Zolikáék segítettek ki.:) Sokáig nem foglalkoztam a helyezéssel de ahogy közeledett a vége, kezdtem érezni, hogy a második helyezés megcsíphető. Béla nagyon meglépett, körelőnnyel nyomta a tempót, mögöttem a srácok megkezdték a felzárkózást, Kiss Zsolt egyre jobban jött fel.. Ez ritmusváltásra kényszerített, a görcsingerek is kezdtek muladozni, így nekiduráltam magam. Aztán felkaptam a babzsákot, az uccsó körben még Süni próbált egy sprintet kivágatni velem, de nem volt rá ingerem valamiért:) Dudaszó, vége, 132,5, második hely. Végre, sikerélmény. Ölelkezés, gratulációk, pro-kontra, majd elbattyogtam átöltözni. Nos, nem öt percig tartott.. Jöhetett az eredményhirdetés, boldogan álltam fel a dobogó második fokára. Béla ma (is) verhetetlen volt. Nagyon szép eredmények születtek, gratulálok mindenkinek, jó volt versenyezni. Hazafele már nagyon mardosott az éhség, Ágiékkal megálltunk egy pizzériánál, igaz mikor meg előttem volt alig tudtam legyűrni. Gondolom a magnézium szétmarhatta egy kicsit a szájpadlásom, mert nyelni alig tudtam. Még beugrottunk a természet- gyógytornászhoz, egy kicsit rendbe rakta az "izmaimat".

A teljesítményemről: Összességében azt hiszem elégedett lehetek, voltak menet közben gödrök (szerencsére nem sok), egy-két ájulás közeli állapot :(, no meg a többször hangoztatott görcsközeli fájdalmak. Ettől függetlenül nagyon élveztem a futást, jól éreztem magam, talán egypár hisztit, és alibi depót kellett volna hanyagolnom. Meg kellene tanulnom normálisan frissíteni, nem ösztönszerűen, hanem tudatosan. 

A versenyről: véleményem szerint remek volt a szervezés, a frissítés nagyon jó volt (ejj az a dinnye, az nagy király ötlet, jobb mint egy izó..:D), a hangulat, a szurkolótábor, a futók fantasztikusak voltak. Köszi mindenkinek, mindent.

Vasárnap még volt egy jelenésem Pók Janó (Ajanó) immár 5 éve megrendezésre kerülő Tó-körére voltam hivatalos. Nem volt kötelező, de eddig mindig ott voltam, most sem hagyhattam ki. Kipróbáltuk a leendő új nyomvonalat (nekem speckó nemnagyon tetszett, mégha többnyire autómentes is volt). Szép nyugiban körbevánszorogtam a tavat, mateve pedig türelmesen, kísért végig. Ennyi volt a hétvége, röviden, tömören, most egy kis pihi, aztán jöhetnek az újabb feladatok.