Nem csak erről a versenyről lesz szó, hanem a körülményekről is és az idevezető útról is.
Annyi minden kavargott bennem tegnap...

Pl., hogy miért nem jutott eszembe 10 évvel korábban, hogy fussak ????
Mennyi plecsnim lehetne he-he :)))
De a legjobb az egészben, hogy sokkal gyorsabban gyűlik, mint egy "átlagos" futónak, mert Mindenki tudja rólam, hogy mekkora plecsnimániás vagyok, és mert olyan kedves emberek vannak az életemben, hogy ők is készítenek nekem plecsnit versenyekre. Azok olyan különleges plecsnik, amikben sokkal több van egy egyszerű fellógatásnál :)))

Na banyek, már picit közelebb vagyok a 48-hoz, mint a 47-hez :), még 50 éves korom előtt lefutom a maratont ez ponttökfix !!!!
Májusban kezdtem Olival, és a cél egy mosolygós félmaraton volt, a NIKE.
Előtte már beneveztünk Ekidenre, mikor is egy nap a BSI-t olvasgatva, nyakon boríntottak egy vödör vízzel....
Ekidenen NINCS PLECSNI :(((
Az agyam rögtön 180 fokos fordulatot vett, ha itt nincs, csak a 30 kilin, akkor nekem ott kell futnom, annak ellenére, hogy erre nem vagyok kész.
Megkörnyékeztem Olit :), a válasz az volt, hogy nem kell nekem még a 30, maradjak még a 21 km-eknél. Beláttam, hogy igaza van (ésszel), szívvel és akarattal nem annyira :D
De elfogadtam. Ahogy telt múlt az idő, piszkálta az agyam rendesen, állandóan csiklandozott, motoszkált benne a gondolat, hát még mikor megláttam a plecsnit milyen szép!!
Döntöttem, és elkezdtem szervezni, hogy kiszállhassak az edkidenből. Hogy totál őszinte legyek, nagy lelkiismeret furdalásom volt a csapat miatt, én szerveztem, agitáltam embereket, erre én meg kiszállnék, de nagyon aranyosan és megértően fogadták :) és ez megnyugtatott.
Ám ott volt még Oli is...
Mikor elfogadtam, hogy oké, akkor nem megyek 30-ra, de ha lefutom a NIKE-t, akkor újra felteszem neki a kérdést, és elfogadom a válaszát, ebben maradtunk.
A helyzet az lett, hogy nem tettem fel a kérdést, hanem konkrétan megírtam neki, hogy nem tudok 21 km-nél 1 méterrel sem többet futni :(((, lemondok a 30-ról...
:DD mindez két napig tartott, aztán kezdődött minden elölről, újra piszkáltam Olit :)
Csak arra SPAR-os plecsnire tudtam gondolni...
Persze ráadta áldását, hiszen a szintidő is több, mint a félmaratonon.
Na akkor meg elkezdtem parázni, mi van, ha tényleg nem tudom lefutni ??? Leégek Oli előtt is, de pár nap alatt feldolgoztam, elrendeztem magamban.
Szombaton közbe jött a Spartathlon olvasása és követése,(köszönöm Bozót és Fényeske, mert előtte nem hallottam erről a versenyről) ez pedig olyan hihetetlen mértékű erőt, és HIT-et adott, mi még semmi az életemben. Elolvastam egy ilyen beszámolót, amit végig éltem, végig szenvedtem és bőgtem. Hirtelen eltörpült az én kis szaros 30 kilim mellette. Egész szombaton az index-en lógtam, olvastam a hsz-eket, és túl vizuális típus vagyok, gyakran ázott a klaviatúrám. Egy mp-re sem jutott eszembe a 30-asom, olyan szinten tudtam, hogy ez meg lesz, hogy semmi nem tudott volna visszatartani tőle. Biztos, hogy köze van ehhez Spartathlonnak is. Iszonyat mértékű harcot vívtak/nak, és akkora hitük van, amekkorát előtte elképzelni sem tudtam.
Na szóval...
Volt rá még 2 hetem, hogy készüljek, ebből egy héten mindennap futottam, a verseny hete, meg full laza, sokat nem futottam benne :(
Fájdogált a csípőm, ilyenkor mindig minden előjön nálam, még egy futós napot is kihagytam. A jobb lábam amúgy is gyengébb egy porckorongsérv miatt, visszér miatt, hamar begörcsöl. A görcsöléstől tartottam a legjobban, mert a NIKE-n többször is felálltam a padkára.
Most nézek ki az ablakon, szép kék egy részen az ég :)))
Bezzeg tegnap !!! Végül is nekem tökre mindegy, hiszen szeretek esőben futni, és ugye futni mentünk :))
Én ott öltöztem át, de milyen jól tettem, beteg is lettem volna, ha olyan vizesen kell haza BKV-znom.
A Hortobágyból már tanultam, mert tocsogtam a végére a vizes zokniban, ezért a a lábujjaim, talpam bekentem, itthon kapott a vádlim egy kis kenceficét, plusz egy lány adott az öltözőben sportkrémet:)), úgyhogy el voltam látva. Már bánom, hogy nem vettem fel az esőmellényt, de anélkül sem fáztam. Vittem ipod-ot is, de mégsem vettem magamhoz, és egy percre sem hiányzott, így is elröpült az idő:))
Asszem 11:10-kor rajtoltunk Pannival, Pancsival és Katával, mindenki külön-külön futott én pedig -e-vel futottam.
A NIKE-n 6:30-as tempót futottam végig, ezért most megválasztottam magamnak a 7-es tempót, az jó lesz nekem végig a 30 kilin. Sosem foglalkozom vele, hol járok, mennyit futottam és mennyi van még hátra, egyszerűen úgy állok hozzá, hogy 3 óra 30 percet futok, és kész.
Szépen ráálltam a tempóra, akit lehagytunk azt lehagytuk, aki megelőzött, az megelőzött :)) csak a tempótartással foglalkoztam.
Az eső meg esett, de kit izgatott ilyenkor már??? Sapi volt, arcomba így nem esett. Nem nagyon szoktam nézni a futókat, legalábbis az arcukat nem, csak -e- elkezdte pedzegetni még az elején, hogy ezt is látta, azt is látta már egy versenyen, hogy emlékszem-e rá.
Mit képzel ez az ember a szita agyammal, dehogy emlékszem. De elkezdtem figyelni őket....
.... És mit ad isten..láttam egy bokrot :)))
Hát persze, hogy Bozót volt :)))



Tökre örültem, hogy láttam, összekiabáltunk, és még egyszer utána is :)) Az ilyen randik feldobnak !!
Panni, Pancsi elhúzott, Katát beelőztük, ám ennek az lett az előnye, hogy többször is kiabálhattam neki, hogy: Hajrá Kata !!!!!!! Remélem örült neki:))
Aztán láttam egy fordítónál Laurát:)) Nem jutott hirtelen eszembe a neve, ezért csak azt kiabáltam, hogy: Lilulilulilu-úú !!!! megfordult, integettünk, olyan kis piros volt az arca, és annyira nagyon koncentrált a futásra, olyan helyes volt :))) Puszillak !! Előbb-utóbb megkapod a pólót és a többit :D
Képtelen vagyok megjegyezni, hogy milyen km-nél milyen idő volt, néha jobban esett, néha nem annyira, vagy nem esett, de a jellemző, hogy állandóan esett :))) A rakparti szembe szél, maraton 30 környéke ???, na az nem kellett volna, de még ez sem okozott gondot, mit nekem egy ilyen kis szellőcske :)) Ugyan már...
Minden állomáson innom kellet volna 2dl, ittam is, de ennyit nem kívántam, viszont amit sosem csináltam...banánt ettem !!!! Először félve, mert sosem eszem futás alatt, hogy vajon mit szól hozzá a gyomrom, frankón tartogattam és megérleltem a számban aztán lenyeltem. Egy banáncsücsök kitartott a következő pontig :)) Arra mindenképp jó volt a vizes ruci, hogy beletöröljem a banános kezem. Konyharuci :))
Fázni sehol nem fáztam, ám a kezem olyan nagyon el volt gémberedve, hogy a visszaintegetések a szurkolóknak, igencsak darabosra sikeredtek, mint egy rozsdás ablaktörlő :DD
(Pont most beszélnek a rádióban a Budapest Maratonról :))) és én is ott voltam !!!)
Remek volt a zene, és az eső ellenére a sok szurkoló... hát le a kalappal, hogy eljöttek és ott ácsorogtak az út szélén és tapsoltak, kerepeltek, csattogtak, kiabáltak, biztattak...nekik szerintem sokkal rosszabb volt, mint nekünk, ennek ellenére ott voltak :)) Köszönöm !!!!
(A rakparton az egyik szpíkerpontnál, ez lehet, hogy a rajtunk helye volt ??? éppen a MCL, színezd újra száma dübörgött (a naplóm mottója:színezd újra, színezd újra, az életed, ha megfakulna !!) már elhagytuk, mikor -e- visszaszaladt, súgott a szpíkernek, erre a a szpíker nekem szurkolt: Hajrá ....(nevem) !!!!!
Feldobott pár km-re:)
Kamukero készíttetett nekem plecsnit, és leadta Tavaszilánynak, aki a Ferdinánd híd alatt volt segítő. Ez már nekem a 27.km asszem. Már messziről integettem neki, és kiabáltam:) Meg is kaptam a plecsnit,



nem is gondoltam, hogy ennyire különleges lesz.
Készített rólunk egy fotót, ezt nem teszem fel, mert nem szólt, hogy csíz, és iszonyatosan nézek ki rajta :DD
Ezt szorongatva futottam a tovább a célig.
Hála istennek görcsöm nem volt, de kétszer álltam a padkára, biztos, ami biztos.
A legszebb az egészben, hogy egyszer sem jutott eszembe, hogy mennyit kell még futnom, nagyon boldog és jókedvű voltam, sőt még beszélgetni is hajlandó voltam :))) Ez még nekem is furcsa volt, mert futás alatt a vége felé már szenvedni szoktam, most meg 9 kilivel többet futottam, és sehol egy holtpontocska, semmi ilyesmi, csak az öröm, és ha kellett volna még egy 2-3 kili belefért volna.
Hé-héjjj, remek futás volt, de még milyen remek :)))
A cél előtt majdnem elsírtam magam, megjelent egy -két könnycsepp,hogy bakker !! tényleg megcsináltam !!!, és vígan, és ügyesen, nem szenvedve..., de erőt vettem magamon, kerestem a fotóst, remélem abban a kamerába próbáltam vigyorogni, amelyik fotózott :))) Nagyon remélem !!
Én azért úgy érzem kellett az a pár könnycsepp :)))), mondjuk tiszteletem jeléül a távnak :)))
Ugye Silk ??? Mindig eszembe jutsz, mikor elrajtolok !!!!
Na szóval átértünk a chipszőnyegen, a nyakamba akasztotta egy lány a hőn áhított plecsnimet



és gratulált, nagyon jól jött a nylonkendő, azt is elteszem a relikviás vitrinembe :)
Állítólag a nevem is mondták, de nem emlékszem rá :(((
Persze a garmint és a sportband-et megint nem állítottam le időben, ezért meghúzta a az utolsó kilcsim tempóját, de nem izgat :)))
Miközben itt pötyögök, süt a nap :))) Szerintem nekem :DDD
Jajj, a lényeg még csak most jön !!!!!
Szépen átvettük a csomagot, annyi minden volt benne, de annyi minden...nem írom le, lesz róla fotó.
Miközben átvágtunk volna a füvön, szembetaláltam magam doboséva-val :))))
Kiabáltam:Évi, Évi-i-i-i-í !!!!! Már majdhogynem visítottam örömömben :)))
Én akkora elánnal borultam a nyakába, és ő is, mert ránk várt, és öleltem, szinte fojtogattam, annyira boldog voltam, hogy újra láttam, ettől annyira örült ő is, de ez olyan őszintén bukott ki belőlem, hogy minnyá kicsurram a könnyem most is....
Évi, el sem hiszed mekkora örömöt szereztél ezzel, hogy ott vártál a célban minket, esőben, ázva, fázva....
és megint nálam maradt a bozótplecsnid :(((, de most már aztán tényleg posta !!!
Oda akartam adni, csak a csomagban volt, mondtam gyorsan átöltözöm és viszem. Hát nem vittem, annyira fáztam, hogy teljesen elfelejtettem, hazafelé a metrón jutott eszembe...
Mikor öltöztem, a két futófelsőm olyan vizes volt, meg a nacim, meg minden, hogy mikor levettem teljesen meglepődtem a súlya érzésén...., ekkor már nagyon fáztam, minden szárazat magamra húztam, egy bibi lett, a mellkasöv alatt a bőröm nem kentem be, és leszedte a bőrt róla, ez most fáj :)
De ezen kívül semmi bajom :)))
A BSI-ben nem kaptam jubileumi Maraton érmet, 2 hete, mert láma voltam, és nem rendeletem előre, ezért ott azt javasolták, hogy a SPAR-on kérdezzem, hogy maradt-e, mert akkor már csak ott tudok venni.
Éééééés volt !!!!!! Vettem egyet,

Photobucket

meg -e- is vett, mert nagyon szép, egyenlőre a vitrinben van, majd akkor akasztom csak ki a falamra a többi közé, ha megszolgáltam :)))
És átvettem még a BSI 100km után járó érmet is :))



Ez pont olyan, mint a 100 éves érem, az a NIKE-n vettem át.
Laura is küldött sms-t, hogy hazamentek, Pannika hívott, na ő 1 órával hamarább ért célba, mint én, gyors, mint egy gepárd :)), hogy ők is. Lehet Pancsi is, csak neki meg beázott a telcsije.

Az étteremben nem volt sör, ezért a csomagban kapott HEINEKEN-t !!!!! :))), ittuk meg. A kedvenc söröm is benne lapult a csomagban, ezen nagyot kacagtunk :)))) A SPAR kitett magáért !!! A sör már nincs a képen, mert megittuk :))



Aztán mindenki ment haza, még a buszhoz is tudtam futni :))
Jó sokáig fent voltam, 6-ra értem haza, Wanda úgy örült, mikor hazaértem, hogy csüngött a nyakamba, gyorsan levittem pisilni, sétálni :)))
f 11-kor még ettem egy forró erős csirke levest, előtte ittam még fél liter mindent pótló lötyit,(vakít a nap:).
Most reggelre Zsoltika(gyerek) felette az összes nyeremény csokit :DDD Egészségére :))) Nemhogy futna, most megint abbahagyta. Nem tudom rávenni, hogy jöjjön versenyre.
Na, asszem mindent megírtam...
A lényeg, hogy megfutottam, és JÓL megfutottam, a plecsnijeim már lógnak a falon :))))
A következő cél a marcsi !!!!
Köszönöm mindenkinek a drukkot, hogy együtt örülnek velem, minden versenyzőnek gratulálok távtól függetlenül, hiszen mindenki azt a távot futotta, melyikre készült, és amelyik benne van a lábában :)))

1.érem = SPAR 30 km
2.érem = Kamukero érem
3.érem = 100km BSI érem
4.érem = -e- faplecsni
5.érem = Marathon 2500 év emlékérem, ezt még megszolgálom !!!
Csókolok mindenkit !!!
run-ka