Eldöntöttem, az idén bringatúra,  lesz!!!!

Kb 5 éve volt utoljára mikor útrakeltek a szabadság vándorai.

Hiányzik.
Nagyon hiányzik az az életérzés amit egy ilyen túra adni tud.

Kilépsz a média bűvköréből és csak te vagy, és az út.

Öt éve van egy szuperjó bicajom és még nem mentem vele felcucolva.

Éppen itt az ideje.

Szóval eldöntöttük, hogy 11-én elindulunk és megkerüljük a Balcsit.

Előszedegettük a holmik egy részét, sátrat, hálózsákokat...
Megvan minden:-))

A bringám igaz nem túl sokat használtam, de azért bele kúszott a kilóméter órába 3000 km, illene neki egy túra előtti szervíz.

A jövő héten még bele fér.

Hívom a szerelőt, mert ugye ne az utolsó pillanatban akarjak oda tolakodni.

A héten még van, aztán jövő héten ő is felpattan a drótszamarára és irány a dimbes dombos út.
11-én már lesz. 

Húú, mondom nekem kellene egy szervíz, de mi 11-én indulnánk....

Szerencsére még belefér. 

Ma mentem érte, és haza felé úton a szervízből rámtört a mehetnék.

Egyszerűen nem tudtam itthon maradni.

Csalogatom a párom, de ő már megtervezte a mai programját. Falazás.

Nem tudom rábeszélni egy tekerésre.
Akkor megyek egyedül.
A bringát ki kell próbálni.

Elmegyek Földvára fagyizni...

Ilyen szélben? Kérdi a lányom...
Á, ez a szél nem olyan vészes!

Beöltözök szépen, sportruházat,  sisak, napszemüveg.
Kulacs feltöltve.

Lánygyerek ismét ad egy jó adag bíztatást.
Sisakban??? Kérdi utálkozva.
Az olyan gáz.
14 éves. Minden gáz mostanában, ami nem magassarkú, passzent ruha, vagy tornacipő.

Elindulok.
Az első km után valami kattog.
Szervíz előtt is kattogott.
Bakker!!!

Aztán az ötödik kilóméter után abba hagyja.

Pillanatok alatt Kömlődön vagyok, majd Madocsán.
Pedig szembe szél fúj, a biciglisek barátja:-)))
Akad is egy kósza gondolatom, hogy dél felé kellett volna mennem, majd meggyőzöm magam, hogy jó ez így, haza felé hátszelem lesz.
Akkor milyen jól fog majd esni, hiszen fáradt leszek és még a szél is tolni fog!
Előre érzem milyen jó is lesz a haza felé utam.

Bölcske előtt már messziről látom, hogy valaki oda készített nekem egy kajszibarackot az útmenti fűbe.
Megállok, lefröcskölöm egy kis vízzel, majd jóízűen megeszem.

Földvárhoz közel el kezd  motoszkálni bennem egy gondolat, hogy oké, ez a tekerés, de ez csak 60 km lesz ösz vissz.
A túrán meg első nap kb 100-at kell menni, hogy elérjünk a balcsiig.

Ki kellene próbálnom magam, miként bírom a hosszabb távot.

Földváron leülök fayizni.
Megbeszélem magammal, hogy meg se kottyant ez a harmincas, Cece felé megyek haza.

A 61-es út igaz forgalmas, de majdnem Cecéig jó minőségű, széles út.

Még az útszél jelző csíkon kívül is tudok kényelmesen tekerni.
Már messziről látom, hogy Cece fölött egy jó nagy esőfelhő van, amiből esik is.

Kérlelem az égieket, hogy amerre énmegyek ott lécci ne essen.
Nem igazán hallgatnak meg.

Három km-re vagyok a településtől mikor elkap az eső.

Nézem a pulcsim, a víz nagy részét lepergeti, de azért átnedvesedik.
A kezem csúszkál a markolaton.
Most jó lenne a kesztyű, amit nem vettem fel.

Beérek a házak közé, ott szerencsére még száraz az út.
 
Eltekerek a forrásig, megtöltöm a kulacsot és már esik is.
Szerencsére be tudok húzódni tető alá.

Megvárom amíg eláll az eső.
Közben felhívom az itthoniakat, tudatom velük, hogy minden oké, és megérdeklődöm otthon milyen idő van.
Ott is akkor kezd dörögni az ég.

Talán húsz percet se várakozok, mikor eláll az eső, kisüt a nap.
Kicsit fázok az átnedvesedett ruhámban, ezért indulok is haza felé.

A nap és  a menetszél pillanatok alatt megszárít.
Imádom ezeket a spéci anyagból készült sportruhákat!!!

Pamut pólóban hazáig vizesben lehettem volna.

Az utolsó 25 km-en már többször megállok pihenni és nyújtani elgémberedett nyakam, vállam, hátam.

Beérve a városba nézegetem a kilóméter órát.
Nem sok kellene a 90-hez.

Ááááááá, dehogy a fenekemnek épp elég volt!!!

Az utolsó útszakaszon a rosszabb gödrös úton már nagyon tiltakozott:-)))

A lényeg, hogy jól bírtam és tudom a Balcsi felé se lesz gond:-)))