Nem is értem, hogy tudnak néhányan arról panaszkodni, hogy netfüggők lettek.

Én ha  az emiljeimen kívül minden kedves ismerősöm edzésnaplójába be tudok nézni már jó napot zárok. Ezért késtem ezzel  a bloggal.

Briel nagy kedvenc nálam, anno együtt kezdtünk életmódot váltani, de talizni csak a tavalyi vivicitta előtt tudtunk, és az első félmaratonomra ugyan kijött szurkolni, de azt a 2 másodperces integetést nem nevezhetem találkozásnak, még ha örök emlékem is.

Neki ez volt az első TT-je, a helyet úgy válaszottuk, hogy a városaink közé essen. Kicsit mosolyogtam ugyan, hogy miért pont velem akar jönni, hiszen én el fogok tévedni, de nem mondtam nemet, ezt a bulit nem lehet kihagyni.

A 20-s oroszlányi távot választotta, bébitáv, mondanák a nagyok, de neki első túrának, nekem pedig első igazán figyelős túrának jó lesz.

Oroszlány? Amely nevét és címerállatát a legenda szerint az egykori várát őrző két kőoroszlánról kapta…ki hitte volna.

8-ra beszéljük meg az indulást, időben oda is érünk, csak én bénázok, mert  a Fő tért nem tudom beírni  a gps-be, másik utcát választok, odaérkezés után a kiözönlő túrázókat kérdezgetem merre találom a sportcsarnokot, ketten kétfelé irányítanak, a forgolódástól  a gps lefagy. Végül egy barátságos hölgy rendesen útbaigazít, elmondja gyalog merről jött….. csak azt felejti el én autóval vagyok,  az utcába behajtani tilos és a víztoronytól sem tudnék kocsival a sportcsarnokba a csapáson eljutni. Az első pontőröktől kérek újra útbaigazítást, lesétálok, egye fene az autó jó helyen van………

Az indulóknak volt startpálinka, vagyis annak néztem de mivel vezettünk esélytelen volt a kóstoló.

Első EP a víztoronynál volt, nahh innét jöttem……a kocsinál cipőt cserélek, szemetel az eső, kicsit megijeszt bennünket, de szerencsére abbahagyja.

4 km –nél érjük el a majki remeteséget, sajnos nem merem rábeszélni Gabit, hogy menjünk be, nem tudom mennyi időt  venne el, de jó lenne egyszer a családdal visszamenni ide.

Majk-

Itt az  EP  találkozom azzal a kutyával amiért szívesen lecserélném  a macskamániámat, a feje  a köldököm magasságában, igazán imponáló jelenség, ha egyszer kutyám lesz csak ilyet választok, de ahhoz minimum egy kertes ház dukálna.

..és mint futótól nem tudom említés nélkül hagyni, a két kutya jólneveltségből kitűnőre vizsgázik! A kicsi sajnos lemaradt  a képekről.

Elhaladunk egy felújított vizimalom mellett, vadregényes tájon

Kiérünk egy murvás útra ami később nehezen járható homokos lesz (a  futók nagy bánatára), ez a rész annak ellenére, hogy teljesen sík nagyon szép volt, a környező dombokkal és az utat szegélyező vad sziklakerttel.

Várgesztesnél kezdjük az emelkedést, kiérve  a faluból megismerem, hogy tavaly jártam itt (ritka pillanat.) Brielt is felsétáltatom a Mária kegyhelyig  a lépcsőkön, de  a siratófalra nem emlékszem (megmásznunk nem kell)

Tavaly itt imádkoztam, most úgy tűnik az ima meghallgatásra talált, szépen rendeződnek húgoméknál a dolgok, csak győzzük kivárni türelemmel……….

A gesztesi várból nem lesz kedvenc, szálloda működik benne stb, a kilátóért fizetni kell, nem mintha belehalnék a 250 Ft-ba, de nekem ez már műanyag ízű.

A várból levezető nyaktörő macskakő minden bringás álma…volt aki bevállalta.

Itt jött el  a baki ideje…egész eddig be nem állt a szánk, még az itinert is közösen olvassuk, most rápillantok  a térképre, de nem veszem észre, hogy nem kellene visszamennünk a faluba, az elágazásnál tanakodunk vajon merre??

Talán figyelni kellene hölgyeim nem pletyózni!!!!!!!!! Indulás az emelkedőn vissza!! A kék-sárga jelzésig.

Itt volt az itiner legviccesebb mondata:

„ útközben valahol az ellenőrző szöveget felírjuk”

DE hol találjuk??? Fán?? Kerítésen??? Padon?????

Az egész sárga útvonalat nyaktekergetéssel járjuk végig.

És egy kerítésen ráakadunk:  MUFF MUFFIN MUFLON

A jelzések, szalagozások királyul a helyükön vannak, itt nem lehet eltévedni, az itiner egyértelmű, mindenkinek ajánlom ezt a túrát,  azoknak is akik még csak barátkoznak a TT-kel.

A remeteséghez érünk vissza,

 innét erdei ösvény visz a város széléig, mi nem merjük levágni az utcákat, hátha hosszabb táv túrázóit látjuk és van még EP-jük, itiner szerint megyünk, de 4: 43-re célban vagyunk. Briel kütyüje 22,4-t mér a hivatalos 18,9 helyett….

Tisztességes helyeken kézfogással és gratulációval adják át az oklevelet, itt is, Briel rácsodálkozik és látom, hogy csillog  a szeme.

Jóízűen megesszük  a virslit, elsétálunk a kocsiig, (újra víztornyos mászás), Gabi megkapja  a mogyorót, (kíváncsi vagyok sikerült-e megtörni), még visszakísérem, úgy tűnik nem ez a város legnyugisabb helye, a szoborcsoporthoz már visszaérkeztek a hajléktalanok, nem akarom, hogy egyedül sétálgasson köztük.

Hazainduláskor újra el-elered az eső.

Nem győztem emlegetni, hogy a héten minden tartalékomat kimerítettem, az  a csipet túra elég volt ahhoz, hogy Kisbéren ki kelljen szállnom a autóból, mert többször lezuhant  a fejem vezetés közben, féltem, hogy elalszom. Sétáltam picit, letekertem az összes ablakot, betettem egy Ghymes cd-t és arra vonyítva próbáltam összevakarni magam. Itthon ebéd+kávé és fél 6-ig aludtam.

Köszönjük a szervezőknek a gondos útbaigazításokat, a szervezést, nagyon jól éreztük magunkat!

ALBUM