A verseny előtt úgy gondoltam, hogy ez lesz az a verseny amit nagyon jól meg akarok futni (stratégia: viszonylag kényelmesen a feléig, aztán visszafele tolni), aztán nem jött össze..., de tapasztalatot gyűjtöttem.
Szóval gyermetek hibát követtem el, a rajt előtti órában kezdtem el reggelizni, és mivel nem számítottam túl jó frissítésre, ezért túlettem magam. A rajtnál W. Ildivel indultunk el, "fussunk együtt" címszóval. Lassan indítottunk és aztán lassan gyorsítottunk viszonylag kényelmes és jó tempoba is haladtunk...9.8 kilinék 54 perc, szóval jól alakultak a dolgok, aztán, még egy kicsit frissítettem és elkezdett rakoncátlankodni a gyomrom, teljesen tele volt. 1-2 kili múlva elkezdtem sétálni hátha jobbra fordulnak a dolgok, de nem majd pár száz méter után minden kijött. És mág volt hátra 38...
Aztán megkönnyebbülve addig 6-7 ember megelőzött sorbavisszaelőzgettem, majdnem utolértem Ildit és larzent is, csak jött a 17,7 frissítő, elkezdtem enni inni...mert kell a bevitel majd irány a Pilis tető.. ez a 6 kilis futás táplálék, folyadék nélkül megtette hatását.. kiürültem, elgyengültem, szédültem A pilis tetőig kizárólag sétáltam, majd leültem pihenni. Gondolam megvárom két futóbarátom... jöttek is.25 percet kellett rájuk várni. Nagyon nem javult az erőnlétem, de elfutottam velük a Két Bükkfa nyeregig, majd kis tanácskozás után (valami bajuk nekik is volt így lefutottunk P.Keresztig és beültünk egy sörözőbe frissíteni.
Természetesen ez a verseny végét is jelentette...
Csalódott nem vagyok, ez így alakul.. most megtudtam milyen elszomjazni, eléhezni... milyen érzés amikor a gyomromba ismét lötykölődik közben vattát nyelek..
A verseny amúgy nem volt rossz, nagyon jó volt az útvonal jelölés, a frissítés és egész jó volt. A célbaérkezésről nem tudok nyilatkozni...