Sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e a NIKE félmaratonról. Ez az a verseny amit mindenki ismer, vagy azért mert ott van és fut, vagy azért mert valamelyik ismerőse, családtagja fut rajta. Ugyanakkor a félmaraton azaz a versenyszám, ami hangsúlyozom számomra túlzottan nagy jelentőséggel nem bír. Benevez, elmegy, lefut, fürdik, hazajön.

Ami miatt mégis írok, az pedig az, hogy az elmúlt hetekben azért mégiscsak fókuszban volt a maratoni felkészülés egyik részállomásaként a NIKE félmaraton.

Pár héttel ezelőtt kezdtük el a felkészülést a srácokkal (Sanyosz, Misi), ők kevesebbet futottak, ám hasonló intenzitást tettek az edzésmunkába, mint én. A közös célunk az 1:30-as időn belül lefutni a félmaraton, egyéni célunk pedig kimondatlanul ki ér be hármunk között elsőként.

A rajt napján viszonylag korán érkeztem a Városligetbe. Összefutottam az egyik barátommal „Ákibácsi”-val, akit rávettem, hogy menjünk el bemelegíteni. Pár perces bemelegítés és néhány repülő után besoroltunk, az általunk célidőként megjelölt 1:30-as zónához. Időközben ránktalált Hiver, valamint Balázs, Ricsi, Misi, Sanyosz. Kialakult a 6 fős magunk. Őszintén szólva nagyon örültem neki, hogy ilyen szépen összejöttünk és bíztam benne, hogy így páran sikerül a szeles időben együtt utazva tervezett időnket elérni. Ákibácsinak röviden vázoltam a haladási stratégiánkat, miszerint lassabban kezdünk, aztán 5 kilitől kicsit gyorsítunk, majd 10 től megint. Elismerően bólogatott, hogy igen, ez lesz a jó terv. Részt vettünk 1-2 hullámban a fotósok kedvéért, majd visszaszámoltunk 0-ig és elindítottuk óráinkat. Tapasztalat, hogy az elején mindenki rohan. Talán a visszatartott futási vágy, mert még ilyenkor könnyűek a lábak, fene se tudja. Az első kilométernél lenyomtam a részidőt órámat, 4:14. Nos akkor a lassú kezdési tervnek lőttek, akkor előre a B tervvel, innentől kezdve nem gyorsítunk, hanem ezt kell „csak” tartani. Kifejezetten ötletesnek tartottam a zongoristákat az Andrássy úton, ha lett volna nálam pénz poénból adtam is volna az utcazenészeknek. Csendben egyelőre szuszogás nélkül gyűrtük a kilométereket. A Lánchíd után érzékeltem, hogy elég erős északi szél fúj. Bizony ez kellemetlenné fog válni a BME előtt és a pesti rakparton. Tudtam, hogy a tervezett egyenletes tempót nem lehet a szembeszélbe tartani, ezért muszáj valami tartalékot összeszedni. A következő 3-4 kilométer így 4:10-en belüli tempókra, de nem megszakítósra sikerült. Úgy vettem észre Hivert viszi a lába, Sanyiék lemaradtak, így Balázs és Ákival tettük meg ezeket a kilométereket. A felső rakparton Balázs taktikusan elém állt és nagyon nem csökkentve a tempót, az ellenőrző pontig haladtunk, ha jól emlékszem ez volt a féltáv, amit pont 43 perccel léptünk át. Ez így jó lesz konstatáltam. A ritmus jó volt, Hiver visszazárkózott és a Corvinus Egyetem mögött már fejben a szembeszélre készültem. A frissítést igen gyorsan megoldottuk. Szerencsére a mezőny ezen a részén eléggé szellősen futottunk, így mindig akadt egy vizespohártartó kéz, amit különösebb lassítás nélkül el lehetett kapni. A Lánchíd alatti részen igen nagy váltó és szurkolótömeg fogadott. Sok-sok ismerős arc, bíztató szavak újabb erőt adtak a következő párszáz méterre. Ez a lendület a Parlamentig tartott. Itt bizony a nagyobb széllökések nemcsak majdnem engem sodort el, hanem a tervezett időmet is. Ezen a részen gyorsan túl akartam lenni, így ha lehet még nagyobb erőt beletettem, hogy a Pozsonyi utcai fordítóhoz elérjek. Balázs, hol mellettem, hol előttem futott, viszont Áki, Hiver valahol leszakadhatott, mert nem voltak már közvetlenül mögöttem. Daamartian viszont még mindig itt volt velünk, gyakorlatilag a pesti oldalt együtt futottuk. A Nyugati felüljárótól már csak 3,5 kilométer a cél, viszont az a szembeszél okozta időveszteség miatt eléggé necces ez az 1:30. A Hősök terétől az volt a tervem, hogy robbantok, így is tettem. Elég kemény tempóra váltottam, hol Balázs is csak kapaszkodott. Mivel nagy gyakorlatom nincs az ilyen gyors futásokból, így kb 200 méterrel a cél előtt rendesen lezsibbadtam, elnehezültek a lábaim és jó esetben is csak az előző tempóra tudtam visszaállni. Hirtelen bevillant egy barátomnak az egyik befutója, amikor a cél előtt pár méterrel görcsölt be a lába és nem tudott átmenni a célon. A célkapu alatt leállítottam az órát 1:29:58. húúúú azért ezt jól kicentizem. A hivatalos időm 1 másodperccel jobb lett.

Most azt gondolom, hogy számomra ez egy nagyon jól sikerült verseny volt, igen egyenletesen egy jó tempót sikerült találni, nagyjából a pulzusgörbém is erről árulkodik. Mivel 3-4 éve futottam félmaraton, ez így egyben PB is, nagyjából másfél perccel.

Másik szempontból kicsit fel is ébresztett ez a verseny, hogy hol is tartok. Még ugyan ment volna ebben a tempóban pár kilométer, de nem még 21. Össze kell kapnom magam, még van 3 hónapom rá.

Itt köszönöm meg a többiekkel való együttfutás és Balázs segítségét.

 és hát a statisztika:

A kilik így alakultak: 4:14;4:15;4:16;4:12;4:04;4:11;4:09;4:11;4:15;4:15;

4:14;4:09;4:13;4:09;4:25;4:30;4:12;4:18;4:13;4:11;4:08 és 1:11

Mondjuk nekem az óra 21,32-t mért, tehát a kilométeradatok is irányadóak...

és a pulzus http://picasaweb.google.hu/sznorbert75/Felmaraton#5513447084823319714