Népek Tavasza 42 (43,2) 1570 m szint, 6 óra szintidő

Immár harmadjára vágtam neki a maratoni táv leküzdésének. Szombaton a Márciusi Emléktúra 48-as távját gyalogoltam le.
Kovács Karcsival utaztam le Miskolcra. A jó társaságban hamar el is tellt az idő.
Nem terveztem semmit, csak hogy szintidőn belül beérjek.  
8:53-kor indultam neki a távnak, mint kiderült már szinte az összes futó elment. Kb. 30-an lehettünk mint kiderült a hosszú távon.
Az elején a szokásos Z- kemény bemelegítő emelkedője. Nem merem nagyon tolni, az elején még menne, de hol van még a vége.. A tetőre érve gyorsan vetek egy pillantást a gyönyörű kilátásra, majd a pontig meg sem állok. Felismernek a videóról, majd jóleső teával kínálnak. (4 km - 414 m - 0:35)
Jól megy a futás úgy érzem, ráállok egy tempóra, ami nem gyenge, félő hogy nem fogom sokáig tartani, de még jólesik. A Z- szerpentinjét természetesen mindenki lecsalja, egyedül én, és a hamarosan utólért Tibet megyünk a helyes úton.
Leérve a Lillafüredi műútra bosszús pillantást vetek még a tetőn megelőzött "sporttársakra", majd tolom tovább immár a S-n. A jobbkanyar ismerős, jön a jó meredek Vesszős. Csodák csodájára végig megfutottam jónéhányak megdöbbenésére. Nem gondoltam volna hogy valaha így megtolom ezt az emelkedőt, de ment..  Felérve a tetőre nagy fújtatás, majd szintben tovább a pár km-re levő ellenőrzőpontig. (13 km - 754 m - 1:38)
Innen elvált a rövidtáv. Egy gyors frissítés, majd neki a rövid de velős emelkedőnek.
Felérve már hó fogad. Innen jön az egyik kedvenc részem, csodás a fenyvesek között a hóban futni. Nemsokára kiérek Jávorkútra, majd irány az emelkedő Bánkútig.
Jól megy most nagyon, a szombati túra után nem gondoltam volna hogy ennyire formában leszek. Eredmények sem voltak nagyon idén futásügyileg, itt volt már az ideje egy jó időnek.
Bánkútra érve ismét megtapasztalom (mint a Barcikán) hogy milyen katasztrófasújtott övezet lett ebből a gyönyörű helyből. Egy jobbost veszek a K- elágazásnál, és frissítek Bánkúton. Innen meredek lejtő a K-rom leágazásáig, tolom is neki erősen. A rom jelzésen emelkedünk, utolérek egy háromfős csapatot. Nyír-kőnél csemegézek a ropiból, majd frissítek a palackomból. (22,2 km - 994 m - 2:45). Bár a térképemen továbbra sincs rajta ez a K-rom jelzés, de bátran haladok tovább, mivel már ismerem ezt a szakaszt. Jön egy meredek emelkedő, képtelenség futni, majd keresztezem a P-t, és robogok tovább lefele. Nehéz itt követni a jelzést, mert iszonyú sár van, és kidőlt fák nehezítik az utat. Két futó kicsit odébb is lyukad ki, és mire észhez kapnak, már előttük vagyok. Erős tempóban érek le Ómassára, majd innen hosszúnak tűnő aszfaltgyilkolás. Garadna előtt visszatér a rövidtáv, és ismét találkozok Jámborral akit még az elején hagytam el. Most nem tökölök itt sem sokat, iszom egy teát, kérek két üres kenyeret, és már ott sem vagyok. (28,2 km - 1074 m - 3:22) Jól megy ez ma.. No de most jön a kemény dió.. A S+ jelzésen föl a Három-kúti völgyön, majd az Aranylépcsőn. Ez cirka 2,5 km-re 350 m szint körül mozog. Az elején még megy a futás, majd beletörődök hogy nem akarok még ma begörcsölni, és tempósabb gyaloglásra váltok át. Hagyom le sorban a rövidtávosokat, de zavaró a szembe folyó víz, és a nagy sár. A tető előtt ismét utólérem Tibetet, majd nagy örömmel tudatom magammal hogy hamarosan vége a szintnek. Így is történik, az Örvény-kőig egy oda-vissza szakasz van. 3 futó igyekszik immár visszafele, és mögöttük VadMalac is megjelenik nemsokára.
Az Örvény-kő tetején kissé leromlott a statisztikám köszönhetően a nagy szintnek, de tudtam hogy már bőven be fogok érni időn belül, és nem stresszeltem mint tavaly. (31,4 km - 1475 m - 3:56)
Visszajövet a műúthoz kissé tanakodok, de hamar rájövök a jó útra, majd három 30-as fiatal futót próbálok lehagyni, de csakazértis nyomják, én meg csakazértis megelőzöm őket. A tempó félelmetes :-) Egy ideig ott jönnek mögöttem, majd meg is előznek, de mindössze addig amíg kb. 100 m múlva vissza nem érünk a műútra, ott bevárják harmadik társukat, és innen már nem is látom többet őket.
Lecsorgok az újabb ellenőrzőpontra. (36,3 km - 1490 m - 4:25)
Innen már nincs messze a cél, én mégis kicsit takaréklángra fogom magam, mert a lábaim már rendesen érzik a távot. Az utolsó emelkedőn még egy jót gyaloglok, majd elérem az utolsó pontot is. (39,4 km - 1560 - 4:44)
Innen viszont végig lejt az út, szóval miért is ne nyomjuk meg a végét lesz ami lesz alapon? El is hagyom az Örvénykőről már visszafele tartó 3 fős csapatot. Zúgok lefele rendesen, kissé nehezen de megelőzöm a rövidtávos gyerekcsoportokat. Pár purdé ci*gyerek beszólogat, de nincs kedvem most megfejelni őket.. Kiérek a műútra, jajj hol van már a cél?? Pár gyerek a normálisabb fajtából futóversenyt imitál mellettem, bíztatom őket, legalább nem unatkozom :) Hamarosan már a célba is vagyok, ahol átveszek egy pár zoknit, egy pólót, egy oklevelet, és egy kitűzőt. Wow!! Az időmmel is elégedett vagyok, egy szombati 48-as után nem hittem hogy sikerülni fog így.. Köszönöm a szervezést, nagyon jó időben egy nagyon jó túrafutáson vettem ismét részt!

43,27 km - 1570 m - 5:05