Tegnap este nagyon fáradt lehettem, mivel megjelent az a gondolat a fejemben hogy milyen is lenne holnap futni egyet mondjuk végig a S- jelzésen kb. Virágos-nyeregig. Budai hg. térképen megnéztem, és nagyon messzinek tűnt a V.nyereg, de ha nem bírom max Hűvösvölgytől hazabuszozom.. A tervem az volt hogy a szinteket is mind megfussam, megkocogjam, joggoljam, ami ahogy megy.
Ma reggel 9:35-kor szálltam le a 88-as busz Csiki Csárdai állomásán, ahonnan indul a S- jelzés. Egyből meredeken indult fel a Csiki hegyek felé, de gondoltam jó lesz bemelegítésnek. Azért a Camelbak kis hátizsákomat elhoztam, két frissítőt helyeztem belé, de utam során nem zavart a hátizsák, mint ahogy nem is szokott. Szóval egyből jó meredeken indultam felfele, de mindig az motoszkált bennem hogy minden emelkedőnek vége lesz egyszer, és amíg ezen szöszöltem, már azon kaptam magam hogy vígan lefele futok. Elérve a Sorrentot, megcsodáltam a szép sziklaalakzatokat, és a csodás kilátást. Ekkor már kb. 380 m-en jártam. Ismét kisebb nagyobb emelkedők, majd bejött a P- ami szintén Budaörsről indult. Itt kicsit frissítettem, nyújtottam, majd irány tovább. A P- hamar elvált, folytattam utamat a S-n. Egy két túrázót köszöntök, akik meglepve néznek felém, amint futom a szinteket. Hát igen, ezért jöttem, nézzenek csak:) Elérek egy elágazáshoz, a Z+ Makkosmáriára invitál, de nem élek vele, de megjegyzem, végig utam során majdnem minden jelzésváltásnál fatáblák jelzik hogy az adott út hova visz, mennyi km. Ezért is szeretem a Budai hg-et. Nemsokára már a Csacsi rétnél járok. Itt nem is olyan régen jártam, az éjszakai Kitörés 60 túrán. Kicsit elbizonytalanodok, de emlékeim szerint lefele kell tartanom, és a térképem is megerősíti, így elindulok, és hamarosan ott is a jel. Viszont sajnálatos dolog hogy az erdészet még mindig nem volt képes azt a rengeteg famaradványt eltakarítani az útról, így összevissza kell másznom, meg ugrálnom közöttük.. Kíváncsi vagyok meddig áll az a förtelem ott az út közepén. Kis kavarás után meglelem a helyes utat, majd a Virág völgyben haladok. A tábla szerint innen kevesebb mint 2 km a János Hegy, de a P- jelen. Én maradok a szokásos S-nál. Persze később párhuzamosan ez is belekezd az emelkedésbe, nehogy jó dolgom legyen, de megkocogom, így én nyertem. Innen lejtőfutás Szépjuhásznéig, ahol hallom a kisvasút dudáját, így tudom hogy beindult a szezon. Tudtam hogy innen jön a nagy falat, föl a Nagy Hárs-hegyre. Fujtatok, izzadok, de szép óvatosan megy a kocogás, egészen a kilátóig, ahol kicsit izzadtan, de örömmel mondhatom hogy gyaloglás nélkül felértem. Ennek örömére felmegyek a kilátó tetejére, megiszom a fél üveg frissítőmet, megeszek egy kenyeret, és gyönyörködök a kilátásba. Kb. 15 percig le se jöttem. Na de menni kell tovább, nincs mese. Csúnya térdromboló szakasz jön innen lefelé egészen Hűvösvölgyig. Néha kicsit benyilal a térdem, kicsit maszírozom, óvatosabban kocogok, és mire leérek Hűvösvölgybe ismét minden rendben lesz. Innen megint kemény, meredek rész jön, és nem lankad egészen az Újlaki-hegyig. Durva rész volt ez, de ismétcsak büszke vagyok magamra, mert még a Határ nyereg utáni ultradurva emelkedőt is sikerült joggolni felfele. Innen már csak síkban futottam egész a Virágos-nyeregig, ahol visszanézve láttam a Nagy-hárs hegy kilátóját, és azon filóztam hogy milyen messze van már, és milyen hamar ideértem. A büfé sajnos zárva volt, de levezetésképp a K-rom jelzésen lefutottam Pesthidegkútra. A jelzés gyatra volt, már a felénél elvesztettem, de a busz meglett.
12:35-re voltam a Virágos-nyeregnél, kerek 3 óra alatt lett meg a Csiki csárdától az út. Igazából nem hajtottam meg magam, a kilátónál is pihentem egyet, néhol megálltam frissíteni. Ebben a szuper időben élvezet volt futni! A tervem sikerült, a szintek nem kezdtek ki nagyon velem (persze azért szuszogtam keményen néha). Bizakodó vagyok!