Előzmények

A tervem az volt hogy a tavalyi 13:34-nél jobbat fussak. Titokban írtam magamnak egy edzéstervet amit sosem szoktam, 8-as átlagot tartalmazott. Gondoltam úgy sem fog megvalósulni, mert a 8-as átlaghoz nagyon tolni kell, de azért legyen mihez viszonyítani magam.

A nagy nap

Korán érkeztem a rajthoz, de így is meglepően sokan álltak már sorba. Rengeteg futó-gyalogos ismerőst fedezek fel. Elintézem a szokásos kapkodást, vagyis stresszelek hogy mit hova pakoljak, majd leadom a csomagomat, és várom a nagy pillanatot, a rajtot. 6:45-kor elindulunk. Rengetegen vagyunk, kb. 170-en. A mezőny eleje le is lép gyorsan, én meg a Róka hegyi ösvény után el is intézem az első vécézést kicsit idegesen. Ezután kicsit kilépek. A műút után futok felfele megállás nélkül, utólérem az előbb technikai szünet alatt utólérőket. Elég tempósan fölérek a Kevélyre, majd lefele sajnos átszúrta a cipőmet és egyben a nagy lábujjamat is egy jó nagy szálka :( Meg kellett állnom egy jó 5 percre kivenni. No jól kezdődik a nap.. Azért jólesett hogy mikor elhagyott egy srác, megkérdezte hogy van vmi baj, segíthet-e.

A Hosszú-hegynél már ritkásabb a mezőny, mégse tudom hogy vajon hányadik hely környékén lehetek. A Pilisre felfele is majdnem végig futok, megint el fogom rohanni ettől félek.. A csúcson olahtamas kattint egyet a gépével, épp utólértem L. Szilvit.

Utána nagyon erős tempóra vált, és szép lassan eltűnik a látókörből. A Pilis-nyeregbe érve meglepően konstatálom hogy kereken 9-es átlaggal jöttem eddig. Tavaly is így volt, később meg jött a görcs. Nem lesz ez így jó..

No irány tovább. Utólérem amat-ot, mögöttem zsotyek.

Dorogra érve már piszok nagy hőség volt, jól jött a frissítő amit kaptam.

Utólér egy srác, kajakozik, régen úszott, ha jól láttam van neki egy ikertesója (?) is.

Mellettem marad, így együtt nyomulunk kemény tempóban föl a Getére. Persze sokat belegyalogolunk, ezt nem lehet megfutni végig. (Tisztelet a kivételnek)

Bokatörős szakasz jön a csúcsról lefele, egy spori épp a lábát fájlalja lejjebb.

Tudtam hogy most jön majd a trükkös K+ elágazás föl a Hegyeskőre, de meglepően sokan futnak előttünk, így problémamentesen vesszük az akadályt.  A srác ellép mellőlem hamarosan, én maradok a magam tempójában. A Hegyeskő után utólérem qvic-ot és barátját.

Tokodi pincéknél nagyon jólesett a frissítő, itt már tényleg borzasztó meleg van. Utólérem L.Gusztit, szegényről szakad a víz. Mogyorósbányára is kb. 8,5-ös átlaggal érek. Csodálkozok, mert SC-t látom visszafele futni már a ponttól. Hejj de jó idő lesz ebből neki. Pacsizunk, majd bevágok gyorsan 2 deci kólát, meg egy kis kalciumot, majd nyomás tovább. Útbaigazítanak hogy most már a K-n kell maradni nem kell letérni az emelkedő után. Innen jó darabig gyaloglás, majd megszelídül az emelkedő és nyomás tovább. Utólérem a kajakos srácot, és le is hagyom, jó sokáig nem is ér utól.

Péliföldsztkereszt-et elérve elég uncsi rész jön, műút, meg sok pusztás rész. Szerencsére köszönhető a szuper frissítőasztaloknak, fejben és fizikailag is egész jól vagyok, így rá tudok hangolódni ezekre a részekre is még.

Jönnek a szintek keményen. A bajóti műúttól fölfele a hosszú emelkedőn kicsit megzakkanok. Előttem zsotyek megy, követem majdnem Pusztamarótig. Itt hamar lerendezi a frissítést, és eltűnik de előtte egy kis hideg vizes zuhanyt kaptam, ami most kifejezetten jólesett. Én ott maradok még, tömöm magamba a finomságokat.

Nehéz elindulni főleg hogy jó szintes részek jönnek megint. Kb. 2 km-en át csak gyaloglok, bele-bele kocogással. Kemény sziklás terepen haladok, ha akarnám se menne itt a futás nagyon. Később utólérem akabacsit, sajnos a gyomra megint nem jó :( Elérek Bányahegyre, el sem hiszem, még mindig majdnem 20 perccel vagyok a 8-as átlag fölött. Tavaly ilyenkor már görcsöltem, most csak érzem a lábamban a km-eket. Gyorsan tovább is állok, és a nagy bozótokon átvergődve eljutok a Vértestolnai műúthoz, ahol már 25 perc az előnyöm. Wow! Itt is szupi frissítőállomás, tömöm magamat, még energiaital is van. Koldusszállásig viszonylag eseménytelenül telnek a km-ek, max annyi hozható fel hogy kezdek agyban is elfáradni szépen.

Sík terep volt, de az előny visszaesett 17 percre. Most már szeretném tartani ezt a 8-as átlagot, 17 perc előny hamar elveszhet főleg hogy emelkedők jönnek. Az új útvonalon szépen haladok, a gyengébb emelkedőkbe még néha bele is kocogok. Meglátom előttem Lupust, de utólérni nem tudom. A kerítésnél, ahol a S- ravaszan jobbra bemegy, jó sokan benézték, és jónéhány futót sikerül így utólérnem.

No de hiába, mert innentől kezdődnek a problémák. A jobb oldalam piszkosul beszúrt, és nem tudtam semmit sem tenni ellene. Megálltam, törzskörzés, mély levegők, de hiába.. Szépen le is hagytak az előbb utólért futók, én meg a S- hosszú egyenesébe szomorúan bámultam ahogy lelépnek. Már bele is kellett sokat gyalogolni.. De kár hogy az utsó 13 km így ér véget :(

Utólér a kajakos srác is, buzdít, jólesik, de legalább pár métert kocogok vele a pontig, a Baji vadászházig. Itt Lupus fekszik, nincs valami jó állapotban. Én meg nekiálltam összevissza enni mindent, hátha ettől talán elmúlik ez a hülye oldalfájás.

Hamar továbbálltam, a futás ismét ment, de innen már a célig csak némi jóindulattal is kocogásnak lehetne ezt nevezni. Lupus úgylátszik összeszedte magát, és szép tempóval halad el melletem. Végre kellemes lejtős út jön, így akaratomtól függetlenül is kocogok lefele. Kiérve a hétvégi házakhoz két nyíl van előttem: K100 balra, a másik meg K100 jobbra. Na de jó.. Szépen el is indulok jobbra az erdő fele, valahogy az kellemesebbnek tűnik, de később akadályba ütközök, így szítkozódva sprintelek vissza az elágazáshoz, ahol épp pumchi ér utól. Levezetem a dühömet, ő nyugtat, majd együtt elindulunk a már jó irányba. Ez kb 10m-ig tart, majd ő szépen tempósan tovafut, én meg maradok a kocogásnál. Baj előtt az a pusztás rész rémes volt, de túlélem. A templomot elérve tudtam már hogy nincs sok hátra, de a hosszú műúton sem tudtam emberi tempót menni. Előttem egy futó srác ugrik ki a bokorból, ő is gyengén megy már, de meg sem próbálom utólérni. Azért a vasútállomás után egy utolsó kemény rohamot beiktatok, és beérek a célba, taps közepette. Nagyon jólesik, megható volt :)  Ránézek az órámra és el sem hiszem amit látok. Semmi futóedzéssel sikerült egy 12:14:06-os időt nyomnom. Nagyon de nagyon boldog voltam, persze abban a pillanatban még nem tudtam értékelni semmit. Egy jó darabig ott maradok még a célban, és tapsolok (tapsolunk) a beérkezetteknek hogy ők is átéljék ezt a teljes örömöt ami ma nekem sikerült! Hogy mi lesz jövőre? Megpróbáljam ezt is megdönteni? Sztem jobb ha elfelejtem. :-)

ui: Ja, és asszem 170-ből 34. lettem :)