Tátralátó 30
A Hegymenet másnapján eljöttem még ide is, ezen a túrán sem jártam még. Rhiannon-nal találkoztunk a Nyugatiban, majd a 7:05-ös vonattal utaztunk Szobig, és onnan busszal Nagybörzsönybe. Diákjegyet kértem, és pechemre hamarosan ellenőrök szálltak fel, így kaptam egy kis sárga csekket. Ezek a gyökerek sem tudnak nyugodni már kora reggel vasárnap. Utálom mindet! Na, visszakanyarodok a témához, és belevágok:
Hátizsákkal jöttem a túrára, úgy volt hogy Rhiannonnal közösen gyalogoljuk, de ő is volt előző nap a Patai Mátra 30-on, és szép lassan lebeszélte magát a túráról, a tempómra hivatkozva, hiába mondtam hogy nem megyünk most gyorsan :)Azért ott maradt nekem szurkolni ha már eljött ide. Én taktikát váltottam, hogy ne kelljen neki sokat várnia úgy gondoltam mivel úgyis már elég rég futottam hogy most így szeretném teljesíteni a túrát. A hátizsákot otthagyom, egy fél literes üveggel a kezemben vágok neki a túrának. Leírás nincs, térkép van, jó minőségű (meg hát a szokásos Cartographiám a kezemben). Előttem indult Bontovics Timi, és utól is érem, innentől jó darabig együtt haladunk. A K- és a KO elágazásánál megyünk tovább egyenesen, pedig a jelzés bevitt egy létrához nagy gaztengeren keresztül. Persze hogy nem vettük észre, de pár perc és ismét a helyes úton voltunk. Kiérünk az Aklok rétjéhez, jött a Kháromszög. Tudtam még a téli Lefagysz-ról hogy ez kemény szakasz, és az is volt, helyenként életveszélyes szakaszok voltak benne, Timi le is maradt. A patakmedernél rájöttem hogy lefestették szerencsére a rövidítő kamu jelzéseket. A patakmedernél egy fán két irányba is jelzés, kicsit szerencsétlenül festették, egy nagy balos letörést kellett volna észrevennem. 10 percem elmegy erre is, egy megelőzött túrázó mutatja az utat, és Timi is utólér. Az emelkedőn tempósan gyaloglok, majd följebb a könnyebb szakaszon Jámbor-ral találkozok. Magosfára elérve Bubut látom, majd megeszek helyben egy csokit is az ellenörzőponton. Megint elmegy 5 perc, de ez nem verseny most. Visszafele találkozok Timivel is, aki még a pont felé tart. Jól ismert szakasz következik a Csóványos és a Nagy hideg-hegy érintésével. A NHH előtti emelkedőn meglepően könnyen megyek, talán ilyen lazán még itt nem értem föl soha. Az is igaz hogy általában nem ilyen hamar kapom ezt az emelkedőt :)Innen ismét ismerős út a LeFaGysz-ról, hasítok a meredek négyzeten. A Hegyes-hegyi rakodótól ismét egy kamu háromszögön kell menni, úgy látszik ezeket a kék háromszög jelzéseket nagyon szeretheti valaki :-)Elérek Kisirtáspusztára, pont kifogyott az üdítőm, Rhiannon depózott ki nekem ide egy Vitalade-t, nem is tudtam róla, nagy köszönet járt érte :-)Innen szalagozott meredek rész jött fel egy műútig, majd egy elbizonytalanodás, a szalag a lehető legrosszabb helyen volt, mivel az ösvény (bár nagyon kicsi volt) keresztezte a műutat, és a szalag pont a kettő közt volt, így nem lehetett tudni hogy merre. Térképem szerint az ösvényen kell mászni. Tekintgetek fölfele nem látok szalagot. Megjön a nemrég megelőzött Tinca, vele tanácstalankodunk, majd végül elindulunk a műúton és kis idő múlva megvan az első szalag. Nem kellett volna hozzá nagy technika hogy az elágazástól mindössze 5 m-re tegyék balra a szalagot, de mindegy, az a lényeg hogy megvan. Innen jó már a szalagozás, kemény meredek fölfele a Tolmács-hegyre, majd a S+-en le egészen vissza a célba Nagybörzsönybe.
A cél mellett nagyon finom babgulyás volt, ez is a túra része volt, csak fel kellett mutatni az itinert. Innentől nagy hőség volt, örültem is hogy engem már csak a végén kapott el.
31 km 1400 m szint -----> 4 óra 18 perc. Ha ismertem volna a terepet, meglehetett volna kb. 3:55 alatt, de hát ez van. Egy Hegymenet után nagyon jó ez így is :)