Hegedűs Robi Emléktúra 27 - 1143 m szint

Budai-hegység - szép helyek - nem olyan hosszú táv. Mi tart vissza attól hogy egy jót fussak ma? Semmi.
Konkrét időtervem nem volt, tudtam hogy lesz néhány kitüremkedés amit meg kell ma mászni.

Szépjuhásznétől indult a rajt, (9:00-kor indultam) majd a már túl jól ismert Hárs-hegyi körút és a P- elágazásánál máris egy ellenőrzőpont. Lefele robogok, megelőzöm a larzen-akibacsi duót, majd a műúton majdnem elcsapnak az őrült sofőrök. Irány a Fekete-fej.
Végig kocogom a legmeredekebb részeket is. Szépen leizzadva jutok fel a tetőre, ahol egy csoki is fogad a pecsét mellett. Részidőt csak pár helyen írtak.
Pár korty frissítő majd hamarosan jobbra a nem túl hosszú P+-en. A Nagykovácsi útnál jelzetlen szakasz van, olvasgatom az itinert futás közben.
Sajnos a Szent László utca helyett másfele lett kötve a szalag, és ez kicsit kavalkádot okozott az épp ott felgyülemlett résztevők között, de osztódtunk, és én az itiner szerint mentem tovább. Meredekebb aszfaltos szakaszok, majd visszajön a képzeletbeli szalagozás is, és hamarosan a Remete-szurdokban folytatom utamat. A Remete-hegynek csak a legvégén veszem elő a gyaloglásos módszert, ahol már az is nehéz.
Kilátásban gyönyörködnék, ámde párás-ködös az idő, így gyorsan odébbállok.
Elérek a Remete hegyi ellenőrzőponthoz (7,2 km - 386 m - 0:44).
Ömlik rólam a víz, de nembaj, ma szerencsére szuper kirándulóidőt fogtunk ki ahhoz képest hogy az utóbbi napokban milyen pocsék idő volt. Kicsit kapkodva frissítek, de megnyugszom, eszembe jut hogy most milyen jó terep jön a szintes rész után.
A K+-en futok tovább Budaliget felé. A tábla gyönyörűen mutatja az utat, de a jelzés ködbe vész. Még egy-két helyen nagyapám korabeli jelzésféleségek, de az út adja magát, meg a sok résztevő is. (Kb 370-en indultak előttem)
Nemsokára a Hidegkúti útnál járok, a Shell benzinkút a túrák közkedvelt támpontja.
A S-n jól lehet futni az Alsó-Jegenye völgyben, nem is fogom vissza magam, tolom neki eddig szépen. A Z+ elágazásnál ahol épp meredekebbé válik az út, egy illető tanácstalankodik, sokan továbbmentek a Z+-en. Hát akik nem olvasnak..
Szépen emelkedik az út a Kálvária-hegy fele, de nem állok meg, szépen haladok.
A szalagozás után ahol már tényleg nagyon meredek ott sétálok kicsit. Pechemre ismerőst érek utol. Kérdés: Hogy-hogy nem futsz?. Hehe, aranyos :))
A csúcson begyűjtök ismét egy sport szeletet, majd egy gyors frissítés, és irány tovább a szalagozáson. (13,6 km - 615 m - 1:20) Jobbra nézve házak, nem tudom engem annyira megtéveszt ez a rész, azt hiszem hogy már a Virágos-nyereg házikói ezek, aztán kiderül hogy az még kissé odébb van. Nem probléma, megyeget a szekér ma.
Pár kilcsi és már a nyeregben is vagyok. Itt hatalmas köd fogad, ténferegnek is rendesen a résztevők. Szerencsére ismerem az utat, egy nagy réten kell átvágni toronyiránt, és az erdőben újra ott vannak a jelek. A Vihar-hegy emelkedője nem adja könnyen magát, de én sem, szépen felkoccanok. A tető után legalább olyan meredek csak lefelé. Következik az újabb küldetés, Hármashatár-hegy.
Jéé, ismerősök. JB és Lúdtalp fut szembe lefele. Felkoccanok a Hármashatár-hegyre is, elhagyok jópár futót. A panoráma egyre jobban élvezhető, bár sokszor jártam már erre, meg futva kevesebb is a reakcióidő.
Újabb pont a hegytetőn, van finom meleg tea és banán. Én most a saját frissítőmmel elvagyok, de jól esett látni hogy ennyi finomság is van még itt.
K-kör jelzésen haladok tovább lefele. Kicsit féltem ugyanis tavaly nagyon gyatra volt ez a jel, de örömmel tapasztaltam hogy idén már új színben pompázik.
Egy gyors váltás a S-ra, egy rövid de annál meredekebb lefele a Határ-nyereghez, és egy nehezen észrevehető K- balra. A tereprutin megint jól jön.
Oroszlán-sziklát csodálom sokadszorra. Árpád-kilátónál ismerős pontőrpáros.
Ez is kipipálva. (22 km - 913 m - 2:13)
Na még egy kerek 5-ös a célig. Keményen nyomom a lefelét, nincs kegyelem a lábaknak.
Apáthy-sziklánál már csodás kilátás, és rengeteg kiránduló.
Keresztezem az 56-os villamos vonalát, majd az új Z- jelzésen haladok tovább egyenesen. 2(?) éve még jobbra vitt a Z-, 2 futónak mutatom a helyes utat. Azt hiszem még én is jöttem az akkori Z-n valamelyik túrán. (Tojás 40, Online 2006)
Jó meredek aszfaltos rész jön. Szép óvatosan, de megyeget. Innen még 120 m kisebb-nagyobb szintezés jön, majd a várva-várt cél.

2:43 alatt lett meg, aminek nagyon örülök, mert azért volt szintkülönbség elég szépen a mai napon.

Köszönöm a szervezőknek ezt a napot, és a célban a finomságokat!

Ex Visegrado 40 terepfutás

Reggel busszal jutottam el a rajtba, és mivel 9-kor volt a tömegrajt, maradt egy kis időm készülődni, aminek ilyenkor azért tudok örülni.

9-kor semmi nem utalt arra hogy itt ma valamilyen indítás lesz, de végül kijött egy szervező hölgy és 9:02-kor útnak indított minket.
Endre futott elől az aszfalton, én utána. A temetőnél elkezdtünk emelkedni, itt két sporttárs hagyott le, kezdtem érezni hogy ma sem leszek dobogós, ugyanis nagyon erős tempóban távolodtak. Nyomom az emelkedőt is rendesen, pont 1 hete a Piroson jártam itt, akkor nem mertem ilyen erősen tolni, meg volt már 30 km bennem.
Mögöttem látom egy darabig a Kabóca-Pepexy párost, szépen jönnek ők is.
Dobogókő előtt látom az egyik futót visszafele, elképesztő tempóban rombol lefele.
Endre is jön, 2-3 percre van előttem, a harmadik futó pont indul a ponttól mikor én odaérek. Dobogókőre 56 perc alatt jutok fel, ami nem rossz, főleg hogy 8,5 km-re 720 m szint volt. Gyorsan iszok egy színes löttyöt, majd egyből megjelennek Kabócáék. Nem izgulok, ők most a 30-on vannak. Indulok visszafele, hopp a térkép! Irány vissza, még jó hogy időben kapcsoltam. A P-n szépen körbemegyek a Rezső kilátó fele, szintúgy mint felfele. Köszönés a még fölfelé jövőknek, majd a S- bokatörős lejtője jön. Utolérem a rövidgatyás futót, aki közvetlenül előttem indult Dobogókőről, majd kihasználván hogy kicsit óvatosabban megy lefele a tényleg sáros-csúszós terepen egy mozdulattal kielőzöm. Most tényleg erős tempót megyek lefele, próbálom leszakítani, ami viszonylag hamar sikerült is. A Lukács-árok partján haladok. Nagy sár, és sunyin megbújó pocsolyák jellemzik ezt a szakaszt. A terepről elmondható hogy nem volt a mi barátunk ma, iszonyú nagy sár volt, és ezáltal a láb jobban is volt terhelve mint általában.
Az aszfaltról pont időben térek le, és hamarosan jön a Szentfa kápolnai ellenőrzőpont, ahol még nem pakolták ki a sós dolgokat, így én fogok belőle először enni. Legyűrök egy magnézium italt is, ez jó hogy volt itt.
Indulok is tovább, lelkiekben felkészülök a következő mászásra, ami nagyon nem gyenge, a Prédikálószékre kell feljutni, ami 2,8 km-re 470 m szintet takar.
Eleinte még kocogok amíg nagyon nem vált meredekbe, ezután viszont erősebb gyalogtempóval jutok fel a Vadálló-kövekhez. Szuper látvány, ahogy a völgyben megbújnak a felhők. Máris a felhők fölött vagyok :)
Innen ismét kocogva érek fel a csúcsra, ahol Kontha Gabi pontőrködik.
Elég kemény volt eddig az út (17 km - 1238 m - 2:01). Kb 2-3 percet pihenek, frissítek, ami most nagyon jól is esik. Gabi mondja hogy az első srác csak a 30-on van, és Endre is csak pár percre van előttem. Kicsit megkönnyebbülök..
Lefele ismét tempózok tovább. Elég sok túrázó jön szembe velem, ők vajon melyik túrát teljesíthetik? Mert hogy nem az Ex Visegradot az tuti, ugyanis az nem erre jön. Látok itinereket is a kézben, így beigazolódott a gyanúm..
Sajnos rátok a "vitéz" szó az oklevélből nem fog vonatkozni szemeimben :(
No mindegy, a P+ jelzésen járok már, ami az első néhánytól eltekintve elég siralmas. Még jó hogy van szalagozás. Pár km után ismét szép új jelzések fogadnak. Jó tempóban haladok, de érzem a lábamban hogy elég erős ez a mai nap, ami nem baj, mert így volt tervezve is. Elhaladok a Kis Rigó mellett végre egyszer világosban. (Beac 110-en itt már mindig sötét van)
Leérek, a Gesztenyés Sörözőben van az ellenőrzőpont. Itthon számolgatva 12-es átlagot jöttem a Préditől idáig ami yoo, főleg hogy volt egy kisebb hegy is közte.
Szentlászlóról végig a K- fog kísérni már. Egyből egy nagyobb emelkedővel nyit, majd az aszfaltútra térve megszelídül. Az Urak asztalánál még visszafele nem jártam, de továbbra is nagyon tetszik ez a rész. Kicsit fáradok, gyorsan frissítek egyet, majd haladok, de már nem abban az erős tempóban ami eddig megvolt.
Pap-rét, majd jön a Moli-pihenő csanya nélkül. Lefele a meredeken valami elképesztő módon fájt a térdem, minden lépésnél felszisszentem egyet, alig vártam hogy szintben haladjon tovább az út. Lejjebb hatalmas sár volt, de már toronyiránt átmentem rajta, nem izgatott. A szerpentines résznek sosem akart vége lenni, majd a K+ elágazásnál nem volt senki.. Ide volt hirdetve a pont, no mindegy, a lényeg hogy jártam itt. Jön az utolsó kisebb emelkedő, már gyalogolok rajta görcsöl a vádlim és a combom is kissé, és nem akarom hogy itt a végén csináljak valami hülyeséget. Fönt a rétnél meglelem Nád Bélát. Na mégiscsak van pont, csak kicsit odébb. Béla szívélyesen kínálna, de én most nem kérek semmit, mindjárt a célban vagyok. Azért az energiaitalt elfogadom, és hazafele később le is gyűröm.
Innen már közel vagyok. A Kálvária-hegynél a meredek lefele megint nem esik jól, de most már nem tulajdonítok neki jelentőséget. Az utca elején még egy gyors megállás, itinerolvasás hogy merre tovább, majd berobbantok a célba.

4:08 lett a vége, amivel teljesen elégedett vagyok, főleg hogy 1763 m volt a szintkülönbség. Második helyen értem be, az első, Endre 5 percet vert rám, ami szintén nem rossz. Kaptam egy érmet, meg egy szép emléktáblát extra dobogós jutalomnak:) Józsi még csinált is képet a dobogósokról, amit várunk majd! :)
Hazafele Pepexy, Kabóca, és Kriszti lett az utitársam.
Pepexynek nagy köszönet hogy ilyen mocskosan is elhozott haza:) Nem lett volna semmi kedvem a világ legtöbb buszmegállóját számláló fél naposnak tűnő busszal hazajönni :-)

Köszönöm a túrát, jó szervezés volt. A kellemes szombati nap után még egy Monoton Maraton + Mini kombót lenyomtam vasárnap a zuhogó esőben :))
Úgy kell neki..

Piros 85 (88) terepfutás

A Via Dolorosa futása után fogadkoztam hogy gyalogosan fogom teljesíteni a Pirosat, ám fellelkesültem, és reggel már fél 8 körül ott toporogtam Rómaifürdőnél.
Ismerősökkel beszélgetve repült el az idő, és ebola beszéde után kerek 9:00-kor útnak indult a 45 fős bagázs.

Az aszfalton pont megfelelő volt az élboly tempója, így ott loholtam utánuk, viszont Csillaghegynél Pap Gabi és mint kiderült Hajduska Balázs robbantott, és erősebb tempóra váltottak. Így maradtam a második alakzatban ahol Spero, Ezüsthegyi, L.Csaba (a teljesítők közül néztem a honlapon), és vassalmos futott még rajtam kívül.
A Róka hegy után páran ellépnek, Álmossal maradok, nem szabad elrohanni, bár így is megyünk mint az ökör. A Kevélyre 51 perc alatt érek föl. Huhh, erős..
Innen egyedül rombolok lefele a lejtőn a Csobánkai műút irányába. Közben nosztalgiázom, a BEAC-on nem volt ilyen kellemes fölfele jönni az éjszaka közepén nemrég.
A műút után feltételes pont következik, Ryanék kínálnak minden finomsággal, én élek is velük. Utolérem Molnár Petit, és beszédbe elegyünk. A felfelékben gyorsabb, így le-lemaradozok, viszont meglátjuk Fridmant és Kerékgyártó Petit.
Megelőzzük őket, és 1:5X (?)-es idővel állunk Tölgyikreknél. Rombolunk Dömös fele tovább. Én mindig azt hiszem hogy végig lefele megyünk majd, de a Sikárosi rét után kicsit monoton az út szintbe. A Szőke-forrás völgyéhez érve viszont sokkal szebb tájkép fogad, imádom ezt a részt. Jól lehet haladni, bár kissé technikás. Fridman-nel megyek most, majd a kápolna feltételes ellenőrzőponttól indulok is én egyből tovább.
Dömösre 4.-nek érek, el sem hiszem! A 3. Sperot itt érem utol, Gabi és Balázs kb. 15 perce mehettek el. Itt 2:53-nál jártam.
Kapkodtam kissé, mindenből próbáltam enni egy keveset, viszont hiba volt hogy nem ittam. (Volt itt cola?) Speroval gyalogolunk tovább, kezemben egy nagy parizeres kenyérrel. Alig eszméltünk fel, Ezüsthegyi vérszemet kapott, és elvágtázott mellettünk. Hamarosan Spero is ellép. A temető után megállok, muszály inni a sajátból, megelőz Molnár Peti is. Nembaj, most jön az egyik legnehezebb szakasz, csak lassabban..
Sajnos a lassabbanból még lassabb lett, mert úgy éreztem hogy leesett a vércukrom, és nem éreztem valami fényesen magam. Szakó-nyereghez fölvergődök, majd utána az emelkedő tetején a sziklás pihenőpontnál megelőz Lúdtalp és Fridman is. Laci eléggé kivan, nem is mennek nagyon gyorsan, de én még ennyire sem tudok haladni. Húzott egy erőset a combom, na szép.. Görcsközelbe is kerültem.. Dobogókőig a legkisebb emelkedőt is gyalogoltam, a síkon pedig valahogy imitáltam a futást. Elérek Dobogókőre (4:07), egyből bemegyek a büfébe és legurítok 3 dl kólát. Itt el is hagy pár futó. Egy jó negyed órát legalább itt töltök, majd indulok tovább. Nem érzem valami frissnek magam, a lejtőt sem használom ki rendesen Psztkeresztig. Itt leülök a söröző lépcsőjére, begurítom az energiaitalt amit Dobogókőn kaptam, és egy kis kajálást is megejtek a sajátból. Úgy tűnik jó ötletnek bizonyult ez, mert kissé erőre kaptam, bár a Magas-hegyi nyeregnél sem futottam, de legalább a tempós gyaloglás az ment.
Utolérem Őrsi Bálintot, majd együtt érünk laslow és Repi pontjára. Megdícsérnek, ennek örülök, és még kóla is van, de jó! laslow is kínál valami üdítővel (?), de életemben nem ittam még ilyet, és maradok a kólánál:)
Kicsit időzök, majd megjön az erőm, és szépen haladok tovább Csévi-nyereg felé. Úgy érzem rendbejöttem, de nem merek nagyon erősen futni, nehogy a görcs újra előjöjjön. Elérek zsotyekhez, itt is finomságok. Felkapok egy almát, és haladok tovább.
A nyereg után most a hivatalos út kimegy a széles szekérútra, itt érem utol vaddinot, aki egész sokáig halad velem, így nem vagyok magányos addig sem.
A Fehér-hegy aljában nyafogok kicsit, de nem is olyan vészes.. Jó passzban voltam, nem voltam fáradt, és az izomproblémák is elmúltak szerencsére.
A fenyveseknél zakózok egy nagyobbat, de semmi komoly, uzsgyi tovább.
A Kopár-csárdához 15:20-ra érek, ami eddig 6:20-as idő.
Iszok üdítőt, bár mondjuk Ca, vagy Mg-nek jobban örültem volna, de nem baj, legalább van valami. A leves kimarad, nyomás tovább megint egyedül.
Kakukk-hegyen femináék vannak, lelkiismeretesen vezetik az áthaladókat, 2. helyen Molnár Peti? Hmm.. És Balázs? Még nem járt itt.. Akkor valószínűsítettem hogy kiszállt. Nyomás tovább Pilisszentiván felé, tök jól érzem magam. Eltekintve a Dobogókői affértól semmi komolyabb bajom nem volt eddig. Ismerős gyalogosokat köszöntök, majd jön a hosszú homokos rész. Utolérem Kiss Petit.
A tempónk úgy tűnik totál ugyanaz, nem túl erős, egy bebetonozott 8-as átlag körül mozog. Peti zenét hallgat, így egy árva szót sem szólunk egymáshoz, bár nincs is nagy kedvem most beszélgetni. Jön a Nagy-szénás és még mindig világos van!
Egy jó darabig kocogunk, majd mikor már nagyon meredekké válik akkor gyaloglásra váltunk. A ponton kicsit elidőzök. Felérve a tetőre meglesem hol mentem rossz fele 2007-ben, majd elindulok immár a jó irányba Nagykovácsi fele.
Szépen haladok lefele, gondoltam az aszfalton kicsit rákapcsolok, de tévedtem.
Utolérem Tincáékat, majd megint elkezdte a combomat húzni a görcs, így elég óvatosan kocogtam le a főútig. Beérve a plébániára 16:54-et mutat az óra.
pygmeának nagy hálám a MagneB6-ért! Betolok egy-két kenyeret, és pontban 17:00-kor indulok tovább. Besötétedett.. Jön a kaland..
Beérve az erdőbe újra, nem akaródzik menni a futás. Basszus most a combom eleje szórakozik.. Peti vissza is előz, én tempósan gyalogolok a nem túl meredek emelkedőn is. A tavalyi Lokomotívon vettem észre hogy a magnézium eleinte görcsöltetett ugyanitt a combom elejénél, majd szép lassan elmúlt.. Azóta nem találkoztam ezzel a szituval, de bizakodtam benne hogy most is ez lesz, és tényleg így is lett, kb negyed óra múlva elmúlt a fájdalom. Martye és Ádám nagyon szépen haladnak, ők az első rendes gyalogosok, de az átlaguk 6 fölött mozog. Bíztatjuk egymást, majd immár sokadszorra utolérem Petit, és figyeljük a leágazást Sistergő pontja felé. Szalag az semmi, szerencsére többször jártunk már erre, így vesszük az akadályt, de aki most van itt először, és egyedül, annak ez veszett fejsze...:(
A ponton Ezüsthegyit, és egy másik futót érünk utol. Nem is tökölünk tovább, sietünk a Fekete-fej felé. Mindig Peti megy elől, én hol lemaradok, hol utolérem, de nem előzök, mert nem látom sok értelmét.
Szépen haladunk, nem sűrűn futottam még éjjel lámpával, érdekes érzés.
olipapáék bíztatnak Szépjuhásznénál, majd egyszer csak két futót érünk utol, Kerékgyártó Petit, és egy számomra ismeretlen srácot hagyunk ott.
Kiss Petivel már Pilisszentivántól együtt haladok, de még egy-két mondaton kívül semmit sem szóltunk egymáshoz :) Én nem tudnék zenével futni, elveszti a varázsát.. János-hegyre sajnos rövidített ösvényen megy föl, én szépen körbemegyek a P- szerpentinjén, direkt erősebb tempóba hogy ne legyen sok előnye a tetőn. Hamar tovaszáll, én még frissítgetek Ryan és Kinga pontjánál, az Erzsébet kilátónál. Innen már örömfutás a célig. Makkosmáriára lehet kicsit nyomni, el is eresztem néha magam. Petami áll döbbenten a Makkosmáriai ponton hogy én mi a francot keresek még itt? Később kéne jönnöm szerinte. Én is meg vagyok lepődve magamon kicsit. Pont látom tovafutni Petit, és még 2 futót. Még mielőtt versenyezni kezdenék petami mondja hogy ők a gyalogos 85-ön vannak.
Így is utolérem őket a sunyi emelkedőn a Végvári szikláknál.
gethe beírásán nagyot mosolyogtam, miszerint  "Makkosmáriáról Budaörsre lemenni fölfelé kell". :-))
Abszolút igaz, de most nem vagyok olyan fáradt mint a két gyalogos teljesítésemnél, így kocogok fölfele. A P+ elágazásban két futó-gyalogos tévelygett, majd gyorsan faképnél is hagytam őket. Nem versenyzek Petivel, pedig 1-2 perccel van előttem csak. Nekem így is egy szuper idő lenne. Viszont az egyik ösvénynél a meredek sziklás résznél keresgéli az utat, és mire megtalálja pont utolérem.
Leérünk az aszfaltra, majd a főútnál egy gyors itinerolvasás, és egy sprintféle a célig.
Egyszerre érünk be. 10 óra 52 perc alatt teljesítettem a távot, aminek nagyon örültem! Ez a 8. helyre volt elég, ami szintén jó pozíció ahhoz képest hogy soha nem edzek hétköznap :( :)
A célban boldog arcok, én is közöttük lehetek végre.

Köszönöm a szervezést, és a szuper szolgáltatásokat. Dobogókőn különösen életmentő volt!

 88 km - 3205m szint .

Via Dolorosa 75 terepfutás

Az utolsó pillanatig nem tudtam hogy a futó verziót vagy a gyalogost válasszam.
A pénteki Szomor 56 jól sikerült, nem erőltettem magam meg fizikailag, így a futást
választottam másnap.

Ádám jóvoltából már reggel 6:30 körül Markazon voltunk, így maradt idő az összepakolásra.
Reggel 08:00-kor tömegrajt. A várhoz vezető meredek sáros emelkedőn máris gyaloglásra váltok, be kell még melegedni. Az élboly megállás nélkül kocog felfele.
Vaddinoval megyünk egy tempót a várig, szépen felértünk így is. Itt máris körvonalazódik hogy a mezőny közepén vagyunk kb.
Ha az ember azt hiszi hogy a vár után csak lejtő jöhet az nagyot téved, ugyanis emelkedünk szépen tovább. Végre elérve a csúcsot kocogásba kezdek. Vaddino lemarad, utólérem báró Maki topiktársat és innentől úgy látszik szinte elválaszthatatlanok leszünk :) Elérjük a Markazi-kaput, várom a frissítőt, de csak dugókás mérés van. Nembaj, kortyolok a sajátból. Innen jön először a Nagy-Szár hegy, majd az Oroszlánvár leküzdése. Sajnos a kilátás nem valami jó, de minnél fentebb érünk annál többet mutat meg nekünk a hegy. A csúcson nincs pont, irány tovább a Jagusra. Ez után találkozunk a visszafele jövő gyalogosokkal, illetve a gyorsabb futókkal is. Lerombolunk a Csurgó-kúthoz, ahol végre finomság vár. Jól esik az energiaital, és betömöm a Bounty szeletet is magamba. 8-as átlag környékén vagyunk, ami nagyon jó, hiszen már 1000 m szintet is leküzdöttünk a 15 km-re.
Visszatérünk az elágazáshoz, majd K-Ko-K+ kombóval berepülünk a Nemzeti Emlékpark ellenőrzőpontjához. Itt épp indul tovább Álmos egy másik futóval.
A kóla szuper jó, és egy kis sós finomságot is magamhoz veszek, majd rongyolunk is tovább Makival. Jó tempót megyünk nagyon, de Álmosék is repesztenek, nem is látjuk őket. Egy technikai szünet után hosszabb aszfaltos rész következik.
Utólérjük Ádámékat, jól nyomják gyalog is 6-os átlag közelében járnak.
Az itiner szerint be kell idén is térni a nagy susnyásba a P+-re, de szerencsére felfestették tovább az aszfalton a jelzést, így jövőre ez a mondat kikerülhetne a leírásból. (Bezzeg tavaly meg azelőtt milyen jó kis bozótharcot vívtam itt)
A Szent István csevicéhez érve nagyon jól esik a meleg tea, és egy vajas kenyeret is betömök mellé. 8-as átlag stimmel továbbra is.
Befut Lőw Andris, medvegyu, és egy ismeretlen hölgy is, én pedig nyomulok egyből tovább immár Álmossal.
A helyiek néznek minket hogy kik ezek a koszos őrült futók? :) Hosszú aszfaltos rész jön, óvatosan kocogok felfele. Álmos elmegy, majd Maki is lelép, de nem kapkodok, a saját tempóm bőven megfelel nekem most. Utól is érem Toperczer Andrist, akit a célig már nem is látok.
Parádóhuta előtt véglegesen megelőzöm Álmost, teljesen jó erőben érzem magam, mind fejben, mind fizikailag.
Ismerős részen haladok, a Rákóczi Turistaút S- jelzésén. Megcsodálom a mozgalom pajzs alakú kódját, majd jön a Hársas-tető szerpentinje. Kicsit ki vagyok csúszva a 8-as átlagból, így erős tempóra váltok, a szerpentin úgyis adja magát.
A főút mellé érve kis tanácstalanság, de szerencsére nem megyek tovább a S-n, így hamarosan Parádsasvárra érek, ismét frissítőpont. Szegény Maki megmászott még egy plusz dombocskát, így mögöttem ért ide, de indult is egyből tovább.
Én még kicsit élvezem a hawaii dizsit, aztán utána megyek, de csak gyalogolok egy darabig. Jön 6 km és 555m szintkülönbség. Ki ne tudná hogy a P+-ről beszélek. Sokszor jártam már erre, lelkiekben felkészültem erre a szakaszra. Egy jó darabig kocogok is, majd utólérek egy gyalogost aki mondja hogy 4-en vannak csak előttem. Hú, ez meglep, akkor nagyon jól jövök. Bekeményít az út, de egész jó gyalogtempóban haladok, és utól is érem ismét Makit, aki két bot segítségével próbál haladni. Izzadunk mint a ló rendesen, a K+-elágazónál iszom egy jó nagy kortyot, majd irány Galyatető! 5 óra 17 perc alatt érek fel 40 km-hez a rajttól számítva. A 8-as átlag ugrott valószínűleg innentől de nem izgat nagyon.
Maki indul is tovább. Egész jól kiegészítjük egymást, az emelkedőkön ő a gyorsabb a lejtőkön inkább én. De jól esik a frissítőpont. Mindenfélét tömök magamba amit épp érek. A banán kifejezetten jól jött. Érdeklődöm az élmezőny felől, Pap Gabi majdnem 1 órája ment el. Jesszus. Én sem jöttem azért gyengén, de ő... Számolgattam vajon mennyivel fognak megelőzni, aztán letettem erről a rossz szokásról.
Na végre lejtő! Rombolok is szépen lefele Mátraalmás irányába. Maki technikai szünetet tart, így a ponthoz én érek előbb, de pár perc és ismét együtt indulunk tovább. Ez a K+ nemszeretem jelzés, nem annyira sokat tudtunk kocogni rajta, sosem akart vége lenni. Elérjük Mátraszentimrét. Fárad a lábam rendesen, a legjobbkor jött az ellenőrzőpont. (48 km - 2612 m szint)
Itt megejtünk vagy 5-6 perc pihit nagyon fel kell tankolni. Viszont cserébe Lajosházáig szinte végig lejtő lesz. A P-Z- elágazásnál érdekes hogy a Z-fele két szalag is mutatott, de szerencsére ismerjük a terepet, így gond nélkül mentünk tovább a P-n. Technikai szünetet tartok, de elég érdekes színű a salakanyag, és ezáltal kicsit idegessé válok, remélem nem csináltam valami hülyeséget..
Nem telik el 15 perc, és megint érzem hogy kell.. Most már a szín stimm, de szinte alig jött vmi. Ez iszonyú rossz... (Sorry hogy előadást tartok erről, de eddig ilyen nem nagyon volt még). Innen nagyon jó tempóval haladunk, én megyek elől, Maki kicsit mögöttem. Kb 10 km/h-val rombolunk, majd a bekerített résznél hatalmas vaddisznócsordába botlunk, még jó hogy a kerítés túl oldalán vannak.
Nagyon jó időben érjük el Lajosházát, ahol kiderül hogy az előttünk levő Repi 30, Endre 40, és Gabi 50 percre van előttünk. Esély már nincs úgy tűnik a dobogós helyre, de nem állunk rosszul. A kóla itt is nagyon jól esik, a szőlő viszont még jobban. A kutyus kissé megorrolt ránk valamiért, de most nem foglalkozunk vele.
Nem esik jól ez a sárga négyzet fölfele Mátraházáig. Bújom az itinert, mikor és merre járunk éppen, hány tized km a következő jelzéselágazás :)
A So elágazótól a tábla mutatja hogy 2,5 km Mátraháza. Aha, a nagy francot.. 3,5 km az itiner szerint egy kis szinttel még megspékelve. Beérünk Mátraházára, Maki letámad egy kutat, én kocogást imitálva haladok tovább a műúton a Veronika rétig.
Nem tökölünk itt sem sokat, irány az utolsó emelkedő, a sípályán Kékestetőig.
Maki állítása szerint meg akarta futni, de 5 perc alatt le tett erről :) Azért kb. 30m-t
futottunk fölfele :) Egész jó gyalogtempóval felértünk a csúcsra, ahol Maki nem szívbajoskodott, vagy 50 ember előtt intézte el a szükségállapotot :)
Gondoltam majd utólér valahol, így haladtam is tovább. Viszont előjött a gondolat hogy akár meglehetne 10 órán belül is, de akkor tolni kell rendesen a végét.
Erős tempóval haladtam a Markazi-kapuig, ahol egy gyors frissítő után tovább is álltam immár a Z-n. Repülnek a lábaim, de még nem vagyok teljesen kinyúlva, így egész jól esik a keményebb tempó. Zerge módon ugrándozom a kövek között, majd még épp szürkületben lámpa nélkül leérek a főúthoz. A harang éppen akkor kongatott, páff, 18 óra van. Nembaj, egy gyors tempófutás és becsörtetek a célba.
Maki negyed órával utánam ér be, ő is jól jött azért lefele.
Sikerült beérnem a 4. helyre, előttem Repi jött be 24 perce.
Az összidőm 10 óra 03 perc lett ami nagyon jó úgy érzem 75 km-re és 3500 m szintre.
A célban elfogyasztok 5 tányér paprikás krumplit, és 4 virslit :-)) Csodálkozok, mert futás után nem nagyon tudok enni, de most tömöm magamba a finomságokat, amit a szervezőknek köszönhetek.

 Kemény verseny volt, combos szintekkel, de remélem jövőre is eljöhetek, immár negyedszerre.