Kétszer kettő néha öt

Egy izgalmas teljesítménytúrára invitáltak vaddinoék. Ennek a túrának az az érdekessége hogy mindig a következő ponton kapod meg az ez után felkeresendő hegyet.

Az útvonal kötetlen, vagyis a mi fantáziánkra van bízva minden. Szaknyelven "legális kispistázásnak" szólíthatjuk.

Péntek délután a Keletiben Istvánnal találkozom, ő a fél órával későbbi vonattal jön Sátoraljaújhelyre, a Kovács-villába.

yoyo-val megdumcsiztuk már korábban hogy együtt utazunk, így a következő 4 óra 10 perc vonatutat vele teszem meg. Próbáljuk latolgatni a lehetőségeket a térképen, de hamar akadályba ütközünk, ugyanis millió-egy útvonal variáns lehet.

Megérkezünk Újhelyre, egy gyors bevásárlás, majd nulla pontért irány 2,5 km a K+-en.

Bent igazi családias légkör: vaddino, tesója, vinatti, Álmos.

Gyorsan pótolom a folyadékhiányt, majd egy hosszú társalgás veszi kezdetét. Nosztalgiázunk a túrákról, és egyéb dolgokról. Sorban érkeznek az ismerősök is. R.István, Bálint, Pap Gabi, Brigi, Bubu, Csilla. Ebből egy szuper jó este kerekedett, kellemesen ráhangolódtunk a másnapra, minden tekintetben :D

10:00-tól volt rajt, de természetesen reggel 8-kor már szinte mindenki talpon volt. Reggelizés, majd próbáljuk csalfa kérdésekkel bombázni vaddinot, hátha elárul valamit, de nem dől be az ócska trükköknek:)

A rajt előtt egy csoportkép. Összesen 11-en indulunk a hosszútávon.

Megkapjuk az első hegyet, várható volt, én is erre gondoltam.

1. EP a Magas-hegy.

Mivel sajnos a Zemplén térképem a kukában végezte a túrát, ezért most próbálok emlékezetből írni. Lehet kisebb-nagyobb kibák akadhatnak.

Szóval: A villa melletti lépcsősoron vetjük be magunkat az erdőbe. Az megállapítást nyer hamar hogy hideg időnk lesz. (vaddinonak külön köszi a kesztyűért.)

A nyereg után a P3szög jelzésen egy meredek bemelegítő emelkedő kezdődik. Csapatunk máris körvonalazódik: Bálint, Pap Gabi, Álmos, és jómagam. Mögöttünk már senkit nem látok, elkezdtünk gyalogolni..

Felérvén a kilátóban vinatti fogad, megkapjuk a szúróbélyegzőt, és a kilátóból mesebeli panoráma fogad minket. Ha nem fújna így a szél, és nem ttúrán lennék, egy fél órát biztos el tudtam volna itt nézelődni. No de ennél is fontosabb hogy vajon mi lesz a követkető csúcs?!

vinattitól válasz:

2. EP a Reszelt-bérc (709 m magas Telkibánya fölött)

Persze a zárójeles részt már nem Attila mondta :) Tyűha! Az már pedig irgalmatlan messze van. Remélem vaddino nagyokat csuklott :)

Elkezdődött az útvonaltervezés. Aszfaltozhattunk volna sokat, ezáltal sok szint kimarad, de nem a gabonatáblák és a szántóföldek miatt jöttünk ide. Egy hosszabb rész vadászat miatt le volt zárva, így ezt is figyelembe kellett venni.

Nem időzünk sokat, toronyiránt lesíelünk a pályán, majd cipőürítés után észrevesszük hogy Istvánék csapata hamarabb leért mint mi. Ők a még "toronyirántabb" úton jöttek le.

Belőjük Rudabányácskát, majd lent a faluban elkezd esni az eső. Ez nem hiányzik..

Szerencsére hamar eláll, és K-négyzet jelzésre váltunk időközben. Ez meredeken belemegy a K- ba. Innentől a K- hosszú távú útitársunk lesz tervezetünk szerint. 

Vágáshuta fölött a nyeregben Álmosnak elszakad a táskájának a cipzárja. A megoldás a következő volt: bicskával lyukat szúrni a táskában, levágni az iránytű madzagját, ezt befűzni a lyukakba, és végül összekötni valahogy.

Nem semmi mutatvány volt, de sikerrel járt, és kellemesebb volt a táska viselése mint valaha :)

Közben Istvánék megelőztek, de kis kocogással már Vágáshután is voltunk ahol a buszmegállóban tanakodtak az útvonal lehetőségekről. Mivel mint kiderült ők teljesen más úton mentek mint mi, így itt láttuk őket utóljára a túra során.

Nekünk a Rákóczi 110-ról és a Kazinczy 200-ról ismerős aszfaltgyilkolás következett.

Nagyhután átgyalogolva Kishutára érünk, ami számomra felért egy fél várossal olyan hosszú volt.

Vártam a kocsmát hogy nyitva legyen, mivel ugye a túra során szolgáltatás nincs, ezért minden adandó lehetőséget ki kell használni.

Gabi vesz egy hatalmas sós krékert, amit eltűntetünk secc perc alatt. Álmos addig friss levegőt szív :D

Kb. 20 perc pihi után indulunk tovább. Bózsváig a K-, majd innen balra térünk ismét aszfalton. 1,5 km gyaloglás után balra térünk a Senyő-völgybe. A sorompó lezárva, de minket ez nem tántorít el. Hosszú menetelés következik a völgyben, kissé el is fáradok.

Kb 400 m fölött már taposni kellett a havat, így ez majdnem hogy duplán igénybevette a fáradt lábakat.

Az Ó-Gönci kapuhoz érve balra fordulunk, innen meredek jelzetlen utakon (vagy útnak nevezett semmik)  érjük el a Z-t ami már közel van a csúcshoz.

Előttünk nincs lábnyom, vagyis hamarabb értünk ide mint Istvánék. Gerincen haladunk, fúj a szél erősen. A második Z3szög jelzésen jobbra térvén megérkezünk.

A Reszelt-bérc csúcskövénél állunk, de a pontőr sehol.

16:45 van, 16:30-tól nyitott volna. Kissé mérgesek vagyunk, de bánatunkat egy kiadós kajálásba folytjuk (számomra ez 1 db csoki volt). Bálint lefotóz a Reszelő-bérc feliratnál.

Én addig tippelek hogy mik lehetnek a Reszelő-bérc után a pontok. Tippeim a következők:

Nagy-Álmos rét (az Északi Zöldön, Nagy-Milic környékén), Bálint-hegy (Regéc környékén),

Pap-hegy (527 m, Nagyhuta után). Szóval csapatunk minden tagját kiveséztük :)

Vaddinot próbáljuk elérni, harmadjára felveszi, és közli hogy a pontőr aki ismét vinatti, már úton van. Mi nem szeretnénk várni, mert fél óra múlva már sötét van, és addig jó lenne haladni kicsit. Megkapjuk telefonban a következő hegy nevét:

3. EP a Szurok-hegy (645 m Kéked felett, az Északi Zöld gerincvonalának egyik kezdő vagy végpontja)

Ismerős hegy, nagy szívások vannak ide felmenet más túrákon. Elindulunk Telkibánya felé, pár perc múlva jön vinatti az életmentő sós mogyoróval. Bélyegzés ismét megvan, elindulunk kocogva lefelé. Muszáj sietni, mert mindjárt sötét van. 7 órája vagyunk már úton, és eddig volt 2 EP, abból is az első alig 5 km volt a rajttól.

Nem érünk le a faluig lámpa nélkül, de már a fényeket látjuk amikor kigyullad a fejlámpánk.

Szemben jön egy spori, ő a helyi erő, aki még a Reszelt-bércre mászik, de mint kiderült itt abba is hagyta a túrát. Átsétálunk Telkibányán, majd a számomra hosszú P-n indulunk fölfele. Rengeteg fényvisszaverő szalaggal találkozunk útközben. No nem vaddino volt ilyen jószívű, hanem még a Kazinczy túráról maradt ott egy csomó szalag. És akkor csodálkozunk hogy nem kapunk esetleg az erdészettől engedélyt túrarendezésre??? No mindegy, no comment... Valahogy átlendülünk ezen a P-n és egy csodás rövidítésen átjutunk a P+-be, ami hamarosan S3szögre vált át. A Szurok-hegyre ez a legkellemesebb feljutási lehetőség. A zempléni LeFaGySz-on már volt módon itt felfele menni a Kazinczyn meg lefele. Felfele bejelzett a térdem ami már hetek óta kísért túrákon. No mindegy, a lényeg az hogy éreztem szinte végig. A tempónk viszont továbbra is haladós. Tapossuk a havat ezerrel, fáradnak a lábak..

Felérünk a csúcsra. Legszívesebben fél liter üdítőt helyben elpuszítanék, de nem lehet mert itt nagyon tartalékolni kell. Akkorhát olvassuk el a következő hegy nevét.

4. EP a Nagy-Milic (895 m, Magyarország és Szlovákia határa. Egy kőoszlop jelzi a határt.)

Tovább indulunk a Z- gerincén, hatalmas szél kíséretében. De ennek is megvan a jó oldala, mert a brutál meredek lefelén fagyott a hó, ezáltal sokkal jobban lehet haladni mint mondjuk a porhóban. Kiérünk egy aszfaltútra. Itt két lehetőség van. Folytassuk az ÉZ-n a gerincen, a hatalmas szél és a néhol boka felettig érő hóban? Ráadásul van egy rakás hegy amit szinte toronyiránt kell mászni. (no menjen arra az akinek 3 anyja van és 2 apja..)

Mi racionálisabb döntést hozunk, maradunk az aszfalton, ezáltal szépen megkerüljük a hegyeket. Ahogy elindulunk, máris egy autó áll meg. Tuti eltévedt...

Mégsem. Vaddino időzített perfekten. Érdeklődik hogylétünk felől. Sajnos víz nincs, viszont kolbász van. Hamar elpusztítottuk mondadom sem kell.

A diskurzus után tovább indulunk, kb 5 km aszfalt a jutalmunk, de mégis jobb mint a ÉZ.

A Bodó-rétnél talán megkapjuk a túra legnagyobb szélviharát. Késő este van, vagy már lehet hajnal is, a büfére nem építünk. Kint viszont egy idős úr van a kutyájával, nem restellünk tőle vizet kérni, és bár kis időbe tellvén, de visszaért két 1 literes vízzel. Barátian elosztozzuk majd irány tovább. Azt hittem meredekebben jutunk fel a Milicre, de a K- kellemesen emelkedett.

Felérvén a gerincre, balra nézek jött-e valaki az elmúlt órákban az ÉZ-ről? Senki, térdig érő hó.. Puhányok..

Fent a csúcsnál Csanád, és vaddino tesója vár minket. A legjobb pont. A pálinkát kihagyom, Viszont van édesség, szőlőcukor, banán, és gumicukor (Pap Gabitól).

Újult erővel vágunk neki az éjszakának. Na de mi a következő csúcs?

5. EP a Fekete-hegyi kilátó (577 m, Mikóháza felett található a P-jelzésből ágazó P3szögön közelíthető meg)

No persze a kalandorok más útvonalon mennek.. Mint pl mi.

A térképem már nagyon gyatra állapotban van, így úgy döntöttünk hogy csak a Csataréti-erdészháznál merülünk bele az útvonalba. Addig jó meredeken haladunk a K-n. Két fajta variáció volt. Vagy aszfaltozunk Mikóházáig és innen P-, vagy Kovácsvágás után jelzetlen utakon valahogy felgyűrjük magunkat a kilátóba. Ez sokkal nehezebb volt, de távban majdnem 4-5 km-rel rövidebb. Volt idő gondolkozni, addig az optimális útvonalon haladtunk.

Beérünk Füzérre. Imádom ezt a helyet, a vár látványa mindig impozáns. Kocsma nincs nyitva, így nem tudunk folyadékot vételezni.

Innen vagy 12 km brutális aszfaltgyilkolás indul. Említésre méltó dolog nem történik, Álmos szegény már kicsit sántikál, de jön velünk, nincs nagyobb gond.

Filkeháza, Pálháza, Kovácsvágás.. No igen, a tájékozódásban nehezebb utat választjuk több szinttel, de jóval kevesebb távval.

Egy rendőr ér mellénk. -rendőr: Hova mennek? -Álmos: teljesítménytúrázunk. Rendőr el.:)

Kovácsvágásra érve gyönyörűen begyalogolok majdnem egy tanya kellős közepére :)

Bálint szól utánam hogy itt kerítés van. Pedig az út adta magát..

Két fiatal vesz minket észre, vajon járt már gyalogos a Kovácsvágás feletti erdőben? Jelzés persze nincs. Tanakodunk, utólér a két srác, kedvesen útbaigazítanak, és hol létünk felől érdeklődnek. Bálint navigálása nagyon jól jött most, cserébe bőszen figyeltem a térképet és próbáltam instrukciókat adni. Megmászunk egy 450-es hegyet, nem esik jól meg kell hagyni. De ami ez után jött. Torony iránt föl a Fekete-hegyre. Út nincs, a térképen a szintvonalak elkeserítőek. Nincs más megoldás.. Fújtatunk, lihegünk, és hol érünk ki? A kilátónál közvetlenül. Hát ez király!

Amúgy sokan eltévedtek Kovácsvágás fölött.

Kis pihenés a padon, a szél erősen fúj ismét, de valahogy most nem tud érdekelni.

Erőt veszünk magunkon, és fölsétálunk a kilátóba, ahol egy csomó gumicukor vár ránk egy szatyorban.

Nem lep meg a következő pont neve, ugyanis már csak egy dolog van hátra, lesétálni a

célba ahol a 6. EP és egyben végállomásunk, a Kovács-villa van.

Még a Nagy-Hallgató után kiéljük a mai rövidítések adta élvezeteket. Egy 1,5 km-t lecsippentünk a P-ból, és a K-ből.

Ismerős az út, innen a Magas-hegy kivételével ugyanazon az úton érünk el a célba mint amin szembejöttünk.

Reggel 4:45-kor nyitjuk az ajtót, csattognak a vakuk. 18 óra 45 perc gyaloglás után célba érkezik kis csapatunk. 

A jutalmunk a díjazáson kívül paprikás krumpli, palacsinta, és egyéb édesség. Nyámm!

Végezetül köszönöm a szervezést vaddinoéknak, és vinattinak a hazautat.

I Love Zemplén! ♥♥♥