Múlt vasárnap részt vettem az immár hagyományos (ha második alkalommal rendezik, az már hagyomány, nem?) Pétfürdő-Öskü-Pétfürdő félmaraton (automatikus hely(?)határozó).

A mezőny pont annyival volt kisebb a tavalyinál, mint amennyivel a félmaraton is megkurtult. Valami útfelújítás miatt elvettek belőle 2 km-t, így volt szerencsénk egy 19 kilis félmarcsit futni. A pálya enyhén hullámos, egy-két kisebb emelkedővel, nagyjából fele aszfalt, másik fele murvás, földes út. Balatonfűzfőről csak 15 perc autóval, így idén is sikerült összekötni a családlátogatást a futással.

Rajt 11-kor, kb. 10-re értünk oda, de már akkor k@va meleg volt, mire elkezdtünk futni 35-36 celsius környékén ingadozott, enyhe forró szellő és kevés árnyék tette még kellemesebbé a délelőttöt. Ilyen rövid távon a meleg a barátom, szóval nem aggódtam, egy jó kis lendületes futásra készültem.

A tavalyi 10 perces késés után idén már pontos volt a rajt, szokás szerint a mezőny kilőtt, én a tervezett 4:30-as tempóban mentem, rögtön a középmezőny végén találtam magam. 1 kilinél indult egy szép hosszú, egyenes emelkedő, már itt bedobták a gereblyét, a domb tetejére szépen feljöttem az élmezőny végére (képzelhetitek, milyen mezőny lehetett :-). 2,5 km-nél lecsatlakozott rólunk az 5 km-es kistáv mezőnye, kár, mert elég jó feneke volt az első csajnak, motiválhatott volna még egy ideig.

4 km-nél letértünk az aszfaltról, itt 7. voltam és éreztem, hogy eljött az én időm. Több mint két kilis emelkedő, terepen, árnyék nélkül. Az aszfaltos, robotpilótás futáshoz szokott srácok kicsit furán lépkedtek, az első kivételével szépen feljöttem az előttem levőkre, egészen addig voltam jobb, amíg Öskün visszaértünk az aszfaltra. Itt a 4. helyen jöttem, az előttem levőt nagyon lassan kezdtem utolérni, a fordítóban az első nagyon jól ment, a második srác viszont elég megborultan nézett ki. Az útvonal visszafelé ugyanaz, sok újdonságot nem nyújtott, a cél már majdnem teljesítve (benne lenni az első 20-ban, mert ők kapnak egy üveg bort, ami nagyjából ihatatlan, de egyedi, a versenyre készített címkéje van). Visszafelé a terepen utolértem a megborult srácot, ellenállás nélkül hagyott elmenni, már harmadik voltam. Kicsit sokat ittam futás előtt, így nem bírtam ki pisilés nélkül, megállni viszont nem lehetett, mert nagyon jött mögöttem valaki. Így kipróbáltam a Bogár Jani féle megoldást, terpesz, O-lábbal futás és megpróbáltam menet közben intézni. Nem nagyon ment, nagyon figyeltem a cipőmre (aznap volt először a lábamon J), így majdnem gyaloglásig lassítani kellett. 17,5-nél még utolértem a második helyezettet, de nem sokáig tartott az örömöm, mert engem is utolért egy srác, nagyon jól tartalékolt, nem tudtam elmenni vele.

Végül 3. helyen értem be (képzelhetitek milyen mezőny volt…), 19 km/270m szint, 1.25:04.

Virult a fejem az eredményhirdetésen, utoljára 2006-ban a brnoi éjszakai 12 óráson álltam dobogón, nem ezért futok, de jó érzés. Csak meg kell találni a megfelelő mezőnyt.